A visszaemlékezés első és második része.

Június 15-én a 67 éves Victor Hormazabal újra kezet foghatott a 90 éves Frode Nilsennel. Előbbi az utóbbi segítségével tudott megszökni Pinochet Chiléjéből, amikor a talaj már igen forró lett a lába alatt.

1973. novemberében Hormazabalnak kérdéseket tettek fel a chilei hatóság emberei. Már tudjuk, ez mit jelentett. Fegyverekről és ellenzéki összeesküvésről faggatták az akkor 27 éves vegyészt, szocialista párti tagot. Egy revolvert tettek elé, a töltényeket kiszórták, csak egyet hagytak a tárban. A fejéhez szorították a fegyvert, meghúzták a ravaszt, majd kérdeztek. Victor nem tudott semmit, akkor sem, amikor negyedszer kattant a kakas. Szerencséje volt. Mázlija volt akkor is, majd később is. Csak keveseknek adatott ez meg.

August Fleischer, Santiagóba delegált norvég nagykövet hangulatjelentést küld Oslóba, melyben ünnepről beszél. Az emberek az utcán éljeneznek és újra kapni fűtőolajat- lelkendezik a gyakorlatias diplomata. Trygve Bratteli miniszterelnök azonban résen van, nem lehet véletlen, hogy szinte minden más nagykövetség fogadja a menekülteket, pont a norvég zárja be előttük a kapuit. Kell egy ember, aki reálisan lát, Frode Nilsen pedig ilyen, Franco Spanyolországában nem csak a nyelvet tanulta meg.

A tapasztalt diplomatát kiküldik, beépül a rendszerbe. Együtt vacsorázik a tábornokkal és a „first lady-vel”, Lucia Hiriarttal. Ügyesen lavíroz, ahol felbukkan, tisztelet övezi. Első körben 100 üldözött menekítésére kap engedélyt. Ez nem elég neki, olyan is előfordult, hogy kocsijával lassan csorgott be a követség kapuján, míg a jármű takarásában osontak be az emberek, a járőröző katonák sosem láttak semmit. Eztán Nilsen helyismerettel rendelkező titkára mellékutcákon, sikátorokon át vitte ki a menekülni vágyókat Santiago repterére, majd fel a skandináv légitársaság valamely gépére, fel a levegőbe, el onnan, minél messzebbre, derűsebb vidékek felé, a halálból az életbe.

Victor a börtönben a fajanszból iszik. Ha nem tenné sem kapna mást. A helyi Amnesty International munkatársai összehozzák egy kifogástalan megjelenésű, kiváló modorú úrral. Eleinte nem bízik benne, de aztán rájön: orosz ruletteznek vele és a budiból iszik, oly sokat már nem veszíthet. Nilsen rátette a kezét a fiatal rabra, alighanem az életét mentette meg. Ravaszság kellett a szöktetéshez, ugyanis Victor kérelmét már többször elutasították. Monica Madariaga igazságügyi miniszter volt, egyben Pinochet unokatestvére. Nilsen meggyőzte, segítsen nekik, így Victor aktáját egy iratcsomó közé rejtette, ami a tábornok úr olvasás nélkül aláfirkantott. Szabadság.

Victor a Norvég Állatorvosi Egyetemen kapott állást, ahol még sokáig dolgozott. A helyi Amnesty-ben is tevékenykedett, egy embert sikerült is kijuttatnia Chiléből. A mai napig segíti a szervezet munkáját. Frode Nilsen az idei találkozáskor már nehezen idézte vissza a megöregedett Victor arcát. Ez persze betudható hajlott korának, ám mondjuk azt, azért nem ismerte meg egykori patronáltját, mert egy volt a sok közül. Nilsen egy hős, mi másnak is nevezhetnénk azt, aki ilyesmit tesz?