A vád szerint 2009. november 15-én sajóbábonyi cigányok botokkal, baltákkal és karókkal megrongáltak Jobbik-szimpatizánsok autóját. A támadók nyolc napon belül gyógyuló, könnyebb sérüléseket okoztak. A dolog előzménye, hogy a faluban a Jobbik egy nappal korábban Gárda-tagtoborzást tartott, távolabbi előzménye pedig, hogy csak pár hónap telt el a romák elleni sorozatgyilkosságok utolsó merénylete óta. Érthetőnek tűnik tehát, ha a falu cigány lakossága nem érezte magát biztonságban a Gárda-féle egyenruhában őket vizslató szélsőjobboldali szimpatizánsok jelenlétében. Féltek, ezért állítottak éjszakai őrséget is. Ha az ezt megelőző időszakban a csupán származásuk miatt lemészárolt emberekre gondolunk, ez több mint érhető.

Persze nem ok arra, hogy a közéjük behajtó autót megtámadják, és azt kiabálják, hogy „mocskos magyarok!” Ez ugyanis bűncselekmény, amiért joggal ítélnek el valakit – de nem közel fél évtizedre. Viszont nincsen köze a gyűlölet-bűncselekmény tényállásához, hiszen óriási különbség van aközött, hogy valakit a bőrszíne miatt vernek meg, vagy azért, mert azt hiszik (és ezt magatartásával amúgy megerősíti), hogy fenyegetést jelent. Joggal merül fel ugyanis a kérdés, hogy mi az úristent kerestek a szélsőségesek ott, ahol cigányok megfélemlítésén kívül semmi dolguk sincsen.

Ahogyan az is, hogy egy megfélemlített csoport tagjaként, a támadástól tartva miért esne ez az ügy ugyanolyan megítélés alá, mintha az egyetlen indíték az elkövetők rasszizmusa lett volna. Hogy az olyan abszurditásokról ne is ejtsünk szót, mint a bíróság érvelése a súlyosbítás mellett, miszerint „a fokozott rendőri jelenlét alkalmas volt a köznyugalom megzavarására” – mikor a rendőrség épp a romák védelmében volt jelen a településen.

Ha ezeket figyelembe vesszük, meglehetősen nehéz elfogadni az érvelést, hogy a támadást azért követték el, mert az áldozatok bőrszíne fehér, a támadóké pedig nem. Ha ez lett volna a motiváció, valószínűleg nem éppen járőröző gárdista-szimpatizánsokat támadnak meg, hanem bárki mást, bármikor máskor. Ez nem magyarellenesség, maximum gárdista-ellenesség. Egyébként is szélsőjobb állandó eszköze, hogy magyarellenességről beszél minden esetben, ha kisebbségiek az elkövetők és „magyarok” az áldozatok. Meg, úgy tűnik, a Debreceni Ítélőtábláé.

Szóval itt valójában arról van szó, hogy a Debreceni Ítélőtábla hozott egy rasszista ítéletet, ahol nem tudták, illetve inkább nem akarták levonni azt az alapvető distinkciót, hogy a jobbikos/gárdista nem egyenlő a magyarság egészével. Akkor sem, ha „magyarnak” nevezik őket. Sokatmondó az is, hogy közösség elleni erőszakért eddig Magyarországon kizárólag cigányokat ítéltek el. Igen, kisebbségieket. Azokat, akiknek védelmében elvileg a közösség elleni erőszak törvényi szabályozása megszületett.

A Debreceni Ítélőtábla ítélete abszurd, már az elsőfokú ítélet is az volt. Komoly személyi sérülés nem történt, az elkövetők összesen mégis negyven évet kaptak. Ha valamikor, ez alapján érdemes lenne felülvizsgálni azt a társadalmi gyakorlatot, ami azonnal és gondolkodás nélkül védi meg a hazai bíróságok legelképesztőbb ítéleteit is. Ez persze már nem fog segíteni azokon, akik egyszeri, félelemből elkövetett bűnük után olyan igazságtalanul súlyos büntetést kaptak, ami miatt tönkremegy az életük.

(Ehhez a cikkhez itt tud hozzászólni.)