A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) odáig még követni tudja Orbán Viktort, hogy "a holokauszt borzalma zsidó honfitársunkra méretett, az ő életüket, javaikat pusztította el, a nemzet közös fájdalma és vesztesége volt." Mire a miniszterelnök levelében idáig jutottak, nyilván nagy örömmel fedezték fel a textusban a "méretett" szót, ez igen, ez olyan, hogy mi is írhattuk volna, ez a "méretett" ez olyan alanymentes, senki nem mérte, csak úgy bekövetkezett, sors-narratíva, na lám, mégiscsak volt sorsuk ezeknek a sorstalanoknak, akikhez mindjárt lesz még egy pár szavunk.

Az még belefér az MVSZ-nek, hogy a miniszterelnök azt írja: "Felfogásunk szerint ugyanis a magyar zsidóság a magyar nemzet része volt és az is marad." Illetve pontosítsunk, akkor fér bele, ha megejtünk némi nemzetpolitikai pontosítást: "Ehhez az utolsó mondathoz azonban hozzá kell fűznünk azt, hogy ez csak a Magyarországon élő zsidó közösség egy részére érvényes." Nehogy elkapassák magukat, kollektíve. Ahhoz, hogy a zsidó egyenrangú nemzettestvér állampolgár legyen, azért jó lenne, ha végre letenne valami magyarságteljesítményt az asztalunkra.

"A zsidó származású magyarok egy része elégedett az emancipációval, de az integrált együttélésen túlmenően már ellenzi a beolvadást, az azonosulást a magyar nemzettel. Elutasítja az asszimilációt, és minden rendelkezésére álló eszközzel ragaszkodik az elkülönüléshez, mert így védekezik a magyar nemzetbe történő beolvadással szemben" – állapítja meg a szakértő, nem rejtve véka alá azon tudását sem, hogy a "Magyarországon élő zsidó közösség nemcsak vallási közösség, hanem etnikai, genetikai, vérségi közösség, hagyomány- és kultúrközösség. Ezekbe a zsidó szervezetekbe azt a magyart, aki nem zsidó származású, nem fogadják be." Tehát óvatosan a szolidáris gyásszal, nehogy csak úgy bárki közülük jól járjon vele.

Írta mindezt az a dr. Drábik János, az MVSZ nemzetstratégiai gondolkodója, akit egyrészt a Leleplező című paranoid könyvújság főmunkatársaként, másrészt A kiválasztottak című, khm, zsidószkeptikus kötet, valamint számos zsidóügyi értekezés tudós szerzőjeként ismerhetünk ("A júdaizmusnak és a cionizmusnak is a rasszizmus a lényege"). Drábik doktor most azért írt észrevételeket Orbán leveléhez, nehogy elfelejtődjön: azért azok, akiknek a gyászában most osztozunk, egy kicsit tehetnének többet is azért, hogy a jövőben is velük gyászoljunk.

(Hogy mi pontosan az MVSZ, legalábbis mai formájában, és hogy kit is képvisel, arról nem sokat tudunk, köszönhető ez elsősorban annak, hogy a vonatkozó Wikipédia-szócikk úgy 2004 körül véget ér, konkrét tagságról, ilyenekről adat nincsen, a szervezet kissé ezoterikus honlapja pedig ügyesen elrejt mindent, ami informatív lehetne. Egy dolgot viszont megtaláltunk: "A Magyarok Világszövetsége minden magyarnak születő embert hozzá tartozónak tekint.")

Szóval, mit is javasol akkor Drábik doktor? "Ahhoz, hogy zsidó honfitársainkat a magyar nemzet szerves részének tekinthessük, el kell dönteniük, hogy magyar identitásuk erősebb, mint a zsidó." Egyrészt. Másrészt, hogy a konkrétumok valóságához is elérkezzünk végre, le kell tenniük a Trianon-hűségtesztet: be kell bizonyítaniuk, hogy nekik is "fáj az a nemzetközi bűncselekmény, amelyet a világot irányító erők Versailles-ban elkövettek a magyar nemzet rovására", ugyanis "Akinek nem fáj Trianon, azt érzelmileg és tudatilag nem lehet teljes értékű magyarnak tekinteni."

A legcélszerűbb az volna, ha rendeznénk egy ügydöntő népszavazást külön a magyarországi zsidóknak, tehát a nemzethű asszimilánsoknak éppúgy, mint  a kirekesztő nemzetárulóknak, és akkor majd szépen eldöntik, mi a pálya:

Egyetért-e Ön azzal, hogy Trianon fáj?

- Igen

- Nem

- A múltkor fájt, de bevettem egy Cataflamot, és elmúlt.

Nagyon szépen megkérjük zsidó honfitársainkat: saját jól felfogott érdekükben ne akarják, hogy ne tekintsük őket a magyar nemzet szerves, teljes értékű részének. Volt már ilyen, és nem lett jó vége.