Az utóbbi időben aggasztó képekkel és üzenetekkel szembesültek a romániai közösségi média felhasználói. Számos profil, köztük olyanok is, amelyek több százezer követővel rendelkeznek, egyik napról a másikra áttértek az újfajta, nyíltan oroszpárti propagandára. Ezek a profilok korábban többnyire burkoltan igyekeztek bizonytalanságot és instabilitást kelteni, most azonban nyíltan fogalmaznak: egy Putyint ábrázoló figura például azt kérdezi, nem lenne-e jó, ha ő lenne Románia elnöke. Más posztokban az áll, hogy ha Oroszország megtámadná az EU-t, akkor az ő oldalukon harcolnának. A választási kampány Romániában egyre inkább a közösségi média felületein zajlik, az oroszpárti propaganda árnyékában.

Sok ilyen, most oroszpárti propagandát publikáló fiók korábban Călin Georgescut, a korábbi elnökjelöltet támogatta, aki viszonylagos ismeretlenségből kiindulva megnyerte a 2024 novemberi elnökválasztás első fordulóját. A második fordulóra két héttel később már nem került sor, mivel az alkotmánybíróság megsemmisítette az első forduló eredményét az orosz befolyás törvénytelensége miatt. A közelgő új választáson Georgescu már nem indulhat, a közvélemény-kutatások viszont egy másik, Ukrajna támogatását bíráló, szélsőjobboldali jelölt, George Simion győzelmét jósolják. Az viszont nyitott kérdés, hogy a második fordulóban ki lesz a kihívója, és hogyan győzhet az esélyesnek tartott jelölt.

A kamillától Putyinig

De hogyan is lépnek fel most az orosz közvélemény-befolyásoló kampányok ellen a román közösségi médiában, és mit tesznek más, Oroszországhoz közeli országok?

Romániában először is az őszi kampányok eredetének feltárására helyezték a hangsúlyt. Egy Adnow nevű céget azonosítottak, amely éveken át gyűjtött követőket teljesen politikamentes témákkal, különösen a kamilla és más természetes szerek egészségügyi előnyeiről szóló tartalmakkal. Amikor aztán hirtelen átváltottak Georgescut támogató üzenetekre, olyan felhasználókat szólítottak meg, akik eredetileg más okokból bíztak bennük.

A válaszintézkedések, a súlyos eszközökön, mint például az alkotmánybíróság döntésén kívül nem könnyűek. Romániában nincs külön törvény az online propaganda ellen, és annak bevezetése politikai vita tárgya. Egy olyan törvénytervezet elfogadása, amelyik kifejezetten a választási manipulációk elleni védelmet célozta, meghiúsult. Ez akár a propagandának minősített posztok elérésének blokkolását is előírhatta volna. Ehelyett a kormány a meglévő választási manipuláció elleni törvények szigorú betartását szorgalmazza. Létezik ugyan egy platform, az Inforadar, amelyet a védelmi minisztérium működtet, és amely a felhasználókat figyelmezteti a propagandára, de ez is csak az illegális posztokra tudja felhívni a figyelmet.

Keményebb fellépés a Baltikumban

Nem sokban különbözik a helyzet azokban az államokban sem, amelyeket általánosságban a legsikeresebbeknek tartanak az orosz online propaganda elleni harcban: Észtországban és Litvániában. Itt is főként a közösségi hálózatok propagandatartalmának megfigyelése és az érintett platformok értesítése bizonyult hatékonynak, igaz, a hasonló törekvések itt jóval intenzívebbek mint más államokban. Észtországban egy speciális rendőri egység, Litvániában pedig a hadsereg egyik egysége végzi ezt a munkát.

Ha be is jelentik a problémás tartalmakat, ez nem mindig vezet a propaganda gyors törléséhez. Egyes posztok ugyanis megfelelnek a közösségi média platformok belső szabályzatának, így elérhetőek maradhatnak. Mindkét országban kiemelt figyelmet fordítanak az orosz állami műsorszolgáltatók blokkolására is, különösen mivel jelentős orosz ajkú kisebbség él mindkét helyen. A belső propaganda ellen is keményen lépnek fel: Észtországból például nemrég kiutasítottak egy férfit, akit oroszpárti propaganda terjesztésével vádoltak. Litvániában a médiumok akár éves forgalmuk három százalékát is elveszíthetik büntetésként.

Bizonytalan helyzet Lengyelországban

Lengyelországban, ahol szintén közeleg az elnökválasztás, kevésbé egyértelmű a helyzet. Nincs külön állami szerv, amely folyamatosan felügyelné vagy ellenezné az internetes propagandát. A választási kampány idején ugyanakkor elindítottak egy ideiglenes programot: a bezpiecznewybory.pl (“biztonságos választások”) oldalon jelenthetők a dezinformációs kampányok. Emellett a nagy közösségi platformok posztjait is ellenőrzik.

Vannak más országok is, amelyeket sebezhetőnek tartanak, de ahol eddig kevés történt. Ilyen például Bulgária, ahol bár évek óta folyik a vita, mégsem sikerült külön programot létrehozni, főként a politikai instabilitás miatt. A különböző kormányok rendre leállították elődeik kezdeményezéseit, az ellenzék által benyújtott parlamenti indítványok pedig eredménytelenek maradtak.

És Ausztria?

Ausztriában is megfigyelhető az álhírek számának jelentős növekedése, amelyeket főként speciális híroldalakon, többnyire a jobboldali médiavilágból terjesztenek. Több hivatalos szerv is tájékoztat a dezinformációs kampányokról, a szövetségi kancellária is működtet ilyen célú weboldalt. Emellett tényellenőrző szolgáltatásokat is alkalmaznak.

És mi a helyzet Magyarországon?

Az orosz propaganda szakértői vélemények szerint a magyar közösségi médiában is különösen aktív, főként Ukrajnával kapcsolatban. Nálunk azonban a kormány nemhogy nem védekezik, de kifejezetten lehetővé tesz az orosz propagandatartalmak megjelenését a magyar médiapiacon. A belügyminisztériumnak nem volt kifogása a Russia Today magyar megjelenése ellen, véleményük szerint ez a sajtószabadság része. Az orosz propagandát pedig a Russia Today nélkül sem kellett az internet eldugott sarkaiban keresni az érdeklődőknek. Volt orosz álhír a Magyar Nemzet publicisztikájában a hirado.hu a megbízhatatlan orosz hadistatisztikákban erősködik  a Mi Hazánk politikusa, Dúró Dóra pedig még nemzetközi fogyasztásra szánt orosz propagandatartalomban is volt meghívott vendég. 

Persze kérdés, kell-e Magyarországon egyáltalán orosz propaganda, amikor itt van nekünk a kormány új véleménynyilvánító szavazása, amihez még Ukrajna-ellenes propagandát is mellékelnek.  

A publikáció a PULSE projekt európai újságírói együttműködés keretein belül készült. Szerzők: Manuel Escher, Claudia Pirvoiu | HotNews, Daniel Vaarik | Levila, Ieva Kniukštienė | Delfi, Michał Kokot | Gazeta Wyborcza, Radoslav Aleksandrov | Mediapool, Mila Corlateanu |