(MTI-OS): Párkányi Raab Péter közleménye

Tisztelt budapesti polgárok, mivel valóban elegem van a nevemben megjelenő ál-Facebook profilokból, engem parodizáló álnyilatkozatokból, és mivel a balliberális bizniszpolitikusok és médiaholdudvarbeli szekértolóik félreértették egyébként hihetetlenül jól sikerült instant műalkotásomat, ill. legutóbbi Heti Válasz-nyilatkozatomat, szeretném egyértelműen leszögezni: a nagy mű nincs befejezve, az alkotó nem pihen.

Mivel szimbolikájában alapvetően könnyen érthető, felhasználóbarát alkotást terveztem, és ez a része valóban nem sikerült annyira, úgy döntöttem, tíz olyan kellékkel egészítem ki Európában is páratlan, egyébként döbbenetes erejű köztéri szobromat, amelyek a) megkönnyítik az értelmezést, így a befogadást, így a mihamarábbi Kossuth-díjamat, b) nagyon remélem, hogy ezáltal végre kikerülök az álbaloldali hiszteroliberális sajtó fókuszának középpontjából.

A korábbi tervekben nem szerepelt, ezért most óriási figyelmet keltett, kiemelt nemzetgazdasági jelentőségű országalmához hasonlóan tehát legyünk felkészülve arra, hogy a szobor a következőkkel egészül még ki:

1) Országnarancs. Mint nyilatkoztam, a korabeli magyar állam, és ezen belül, ill. ezen keresztül az áldozatokat a Gábriel által épp hogy csak megfogott, kettőskeresztes országalma reprezentálja, ami az elveszett múlt szimbóluma. Ám a dicsőséges jelent és a fényes jövőt a nagy, jobbikos fakereszttel ellátott (muszáj pár engedményt tenni :), masszív országnarancs fogja jelképezni, amelyet Gábriel a másik kezével szorít. Az országnarancs a magyar nép kétharmados akaratát fejezi ki, hogy legyen ilyen jó kormánya, bátor vezetője (Európa erős embere), meg ilyen szép, méltó megszállási emlékműve. Amit annyi választó kért a Fidesztől, hogy nem győzték, és engem kértek föl a megformázásra, mert én gyorsan dolgozom, precízen, a bt.-m tud számlát adni, és értek a szimbólumok nyelvén.

2) Műértelmezési táblák a szoboregyüttes körül. Szó nem volt arról, hogy Magyarországot Gábriel arkangyal testesíti meg. Mint most ugye egyértelműsítettem, Gábriel csak hazánk patrónusa, de hát patrónus bárki lehet, akit ezért megfizetnek. Nem ő a lényeg, meg hát lássuk be, eleve vesztésre áll a német sassal szemben. A Szabadság térben az a jó, hogy mindenre van hely, így arra is, hogy több hatalmas táblára kifüggesszük mindazt, amit eddig hivatalosan a mű értelmezéseként olvasni lehetett, még akkor is, ha ezek néha szögesen ellentmondtak egymásnak. Így persze kiállítjuk az eredeti, Melocco-féle műleírást, Orbán Viktor műértelmezését, és saját Heti Válasz-interjúmat. Mindenki döntse el maga, hogy a kormányzati kommunikáció melyik fázisának hisz.

3) "I love Merkel" matrica a birodalmi sasra ragasztva. Könnyed, derűs aktuálpolitikai utalás, a barátság jegyében, hogy a náci sasról van szó, nem a mai demokratikusról. Nehogy még nagyobb sértődés legyen.

4) A Kerényi-féle festménykollekció. Egy szobor akkor él igazán, ha közvetlen környezete el- és befogadja, kvázi párbeszédben áll vele, de azért nem felesel vissza. Az említett műértelmezési táblák fontosak ugyan, de képekre is szükség van, a műalkotás korszakának festői kontextusára. Magyarul meg kell mutatnunk, milyen jellemző művészi-társadalmi közegben készült a szobor, mi jellemzi az országnarancs államát, és erre a fáradhatatlan, nálam nem középszerűbb Kerényi Imre gyűjtötte festmények a legalkalmasabbak. Ott a helyük a Szabadság téren. Ez a mai magyar rögvalóság, barátaim!

5) A NENYI, az új Alaptörvény, és az Alaptörvény Asztala. Mindez természetesen szintén szükséges a szobor hangulatának mélyebb megértéséhez. Az asztalnál váltakozva ott ülne Kerényi Imre, Bencsik András, Fekete György, és Széles Gábor, és időnként valamiről beszélnének.

6) Grillsütő és lemosható transzparens. A budapesti polgárok hamar birtokukba vették az új, egyszerűségében is nagyon jól sikerült alkotásomat, így pl. tojás- és paradicsomdobálással ünnepelték az új művet. Másokban spontán művészi hajlamokat ébresztett a mű. A kialakult helyzetet szem előtt tartva a szoboregyüttes elé kis grillsütő kerül, ahol a hozott tojásokból és zöldségekből spontán rántotta készíthető, és kirakunk egy seszínű, lemosható transzparenst, ahová mindenki azt ír, amit csak akar.

7) Valami zsidós dolog. Menóra vagy kavicsok, vagy valami jó kis szakrális, ez ellentábort csöndre kényszerítő műtárgy, hiszen bár a megbízás arról szól, hogy "ez nem holokauszt-emlékmű", azért ne feledkezzünk meg  a zsidó áldozatokról sem.

8) Interaktív orosz, angol, héber nyelvleckék. A szobor mellett közvetlenül felállított íróasztalok számítógépein mindenki kedvére megtanulhat a három nyelv valamelyikén, hogy ha véletlenül újra némi hiba jelenne meg a feliratokon, akkor azt maga tudja jelenteni.

9) Egy ismert Leonardo-festmény, mondjuk a Mona Lisa kiállítása. Nekem szent meggyőződésem, hogy "ha Leonardo ma felbukkanna Magyarországon, simán agyonvernék, és még büszkék is lennének rá." Hozzá hasonlítom magam, igen. Ő is zseni volt, én is zseni vagyok. Nem hiszik? Nosza, hasonlítsuk csak össze kettőnk tudását!

10.) "I love Orbán" matrica az angyal mellére rakva. Nagy jövő előtt szeretnék állni még ebben a kurzusban.