Az ellenzéki pártoknak több éve lett volna arra, hogy ­­– együtt vagy külön – megtalálják azt a jelöltet, aki képes lehet egy alapvetően nem jobboldali városban egy alapvetően nem jó főpolgármestert legyőzni. Csak a miheztartás végett mondjuk. Továbbá, az ellenzéki pártoknak négy hónapja lett volna arra, hogy a nép érdeklődő részének elmagyarázzák, miért választják inkább a politikai ellenállás más, egyébként bevett és hatásos formáját ahelyett, hogy a fővárosi tanács súlytalan elnöki posztjáért küzdenének az önkormányzatok helyén létrehozott tanácsrendszer, valamint az újabb választójogi trükközés legitimálása árán.

Tényleg, minek nyílt diktatúrát bevezetni egy olyan országban, ahol az ellenzék annyira retardált, hogy kivétel nélkül, valamennyi megmozdulásával a kormányon lévők kormányon maradását segíti elő? Ez az igazán nyerő kombináció: a totális hatalom minden lehetősége a demokrácia némi optikai előnyével párosítva. Ha nem lenne ez az ellenzék, ki kellene őket találni. Persze, nehéz ilyenkor nem arra gondolni, hogy pontosan így történt, ők valóban ki vannak találva, mert önszántából ritkán akar valaki piros masni lenni egy nagy rakás illiberalizmuson, pláne visszatérő jelleggel.

Reménytelen helyzetekben az emberek reménytelenül hülyén tudnak viselkedni, ebben nincs semmi különös. Ezért természetesen nem a ma visszalépését bejelentő Falus Ferenc a felelős a színre vitt bohózatért, hanem azok az ellenzéki tényezők, amelyek alkalmasnak találták őt a szerepre (netán arra is, hogy a fővárost vezesse, de ekkora cinizmust nem feltételezünk még róluk sem), aztán magára hagyták, majd elküldték amikor kínossá vált. Itt mindenképpen emlékezzünk meg kegyelettel az Együtt nevű, leendő néhai pártról, amelyik előbb nagy nehezen kiharcolta a főpolgármester-jelölés jogát, hogy ennek örömére egy tipikus szoci kádert nevezzen meg, miközben magát két éve a szociktól akarja megkülönböztetni. Utóbbiak ráadásul megsértődtek, és onnantól tojnak az egészre. A DK meg a DK.

Innen nézve a visszalépés logikus, ahogyan az is, hogy azt a Bokrost támogatja a baloldal egységesen, aki legutóbb az „Eleged van, de nem vagy balos?” jelmondattal kampányolt. Kétségtelen, vele legalább nem alázzák meg az ellenzéki szavazókat, bár nem hinnénk, hogy ez szempont lenne. Nyilván most sokakban felmerül, hogy mi lett volna, ha nem két héttel a választások előtt léptetik vissza a jelöltjüket remek ütemérzékkel, lenne-e akkor esélye Bokrosnak, de emiatt senki ne legyen frusztrált, mert egyrészt nem lenne, másrészt mindegy is, mert győzelem esetén kiírnák őt az alaptörvényből a fővárossal együtt. Ezt kellene lassan megérteni, de tényleg nem sürgős, mert négy évig úgy sem lesz választás.

Addig már csak egyetlen kérdés marad nyitva: hogyan hozzák össze a Heti Válasz hülyegyerekei Bokrosról is azt, hogy zsidó?