Volt ez a sokadik szabadságszerelem-tünti a kormány (jó, akkor az internetadó) ellen; odament majdnem egy békemenetnyi nép, szépen, szinte unalmas méltósággal egyébként, senki nem lökte föl a nulla kilométerkövet, és ez így persze jó, ha célt nem is ér, hiszen csak nyomatékosítja az üzenetet (= azt csinálunk, amit akarunk VELETEK, „gyíkvállú korcsok”); szóval egy tízszer, sőt százszor tüzesebb tiltakozás sem verné ki a morális biztosítékomat, csakhogy: inzultáltátok a Hír Tv stábját.

És szerintem ez baj.

Attól függetlenül baj, hogy mit gondoltok róluk. Attól is függetlenül, hogy amit róluk gondoltok, az igaz-e. Lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem, lehet, hogy van benne igazság stb. Mindegy. Tudósítók, akik az adott helyen, az adott pillanatban ellátják a feladatukat: tájékoztatják az eseményekről a nyilvánosságot. Igen, az is lehet, hogy csupán „a saját nyilvánosságukat”. De ez nektek, légyszi, ebből a szempontból legyen mindegy. Ahogy az is, hogy utólag ennek apropóján miféle vitapozícióba akarják helyezni magukat, kihasználva, bizony, a TI hülyeségeteket.

Ilyen helyzetben az is legyen mindegy, hogy ócska propagandistának tartjátok-e a tudósítót. Ahogy mindegy az is, hogy a gyűlölt ellenség  szanitécei járnak-e körbe a géppuskától pásztázott területen; amíg körbejárnak, nem lövünk. A tudósítót sem bántjuk. Nem érdekes, hogy hívják, és ki fizeti, és mit csinált eddig. Ki kell kerülni, végezze el a feladatát nyugodtan. Tévéstábot nem lökdösünk; nem ordítunk rájuk fenyegetően a túlerő mámorában, nem huhogunk bele a mikrofonjukba.

Mert az szemétség és primitívség, azért.

Meg azért, hogy akik morális (milyen más?) alapon bírálják a jelenlegi hatalmi rendszert, maguk ne bizonyuljanak ugyanolyannak, vagy még rosszabbnak. Tudtommal a hatalomimádó Békemenet kellős közepébe, igen, több tízezer, felcukkolt rajongó közé, simán be lehet sétálni az ellenzéki sajtónak, és – eddig, Istennek hála –, egy ujjal sem nyúlt hozzájuk senki.

Maradjon már ez így. Ti is tehettek érte. Köszi.