Deutsch Tamás még életében nem kábítószerezett, ezt tőle tudjuk. Kisgyerekként látott egy NSZK tévéfilmet, amiben hánytak a drogtól, márpedig ő a hányástól irtózik, és ezzel eldőlt egy életre. Soha többé nem jutott eszébe, hogy megkérdőjelezze az NSZK tévéfilmek tanításait.

Én se szeretek hányni, de hát muszáj volt elolvasnom ezt a vallomást, meg aztán Rogánt és Kocsis Mátét, amint belehelyezkednek a tutiba: innentől ők lehetnek az erkölcsösek, akik nem drogoznak. Akinek velük bármi baja van, az meg bizonyára a drogkartelleket szolgálja.

Tekintsünk át egy elképzelt szcenáriót. Tegyük fel, hogy egy ellenzéki önkormányzati képviselő hétvégén alaposan betép, még egy pár sört is legurít. Aztán kialussza, bemegy a munkahelyére, és felderíti, hogy a polgármester illusztris maffiaklánokkal üzletelt, de nem ám tévedésből, hanem direkt kebelbaráti áron számította meg nekik a rábízott közvagyont. És hogy kinek jutott még az akciós négyzetméterből. Mármint a jegyzőn kívül.

Fogja a bizonyítékokat, és bedobja a közösbe. Most pedig tételezzük fel azt is, hogy az összes magyar újságíró ún. drogos, a hétvégéjük füvezéssel, varázsgombázással, és ebből eredően hányással telt. Megkapják a papírokat, feldolgozzák, és a tisztességesebbek közzéteszik, az udvari sajtó meg elhallgatja. Ez nem attól függ, ki mit tolt előző este. Ezután jöhet a drogteszt, és kiderül, hogy a korrupció leleplezését csupa kábítószeres követte el.

Tehát nem ér az egész.

Igaz, attól még a papír vagy a hangfelvétel megmarad, de ilyenkor majd feltesszük a sorskérdést: lehet-e drogosoknak igazuk bármiben is? Ezeken lovagol maga? Amit a vaksi szemével lát? A süket fülével hall? A tompa agyával gondol?

Csak ez már nagyon keveseknek lesz elég. A magyarok többsége a nyolcvanas évek tévéfilmjei óta némileg szélesítette ismereteit a kábítószerekről, és nem kap a szívéhez, ha kiderül valakiről, hogy tizenöt éve vagy akár a múlt héten füvezett.

De ha rosszallja is, nem tartja nagyobb bűnnek, mint a különösen nagy értékre elkövetett hűtlen kezelést, vagy a sikkasztást.

Ezzel egyébként a büntető törvénykönyv is így van.