A Gyermekétkeztetési Alapítvány Miskolcot szemelte ki egy ételosztás színhelyéül. Nem akarták az akciót nagydobra verni, ők nem a Fidesz sajtóosztálya, hanem egy valóban közhasznú – mi több, valóban civil – szervezet, huszonhárom éves múlttal. Kriza Ákos miskolci polgármester azonban úgy döntött, hogy „a város inkább a fejlődésével és gazdasági sikereivel szeretne a közfigyelem középpontjába kerülni”, ezért nem kér az ételből. Pontosabban: ezért az éhező gyerekek nem kérnek az ételből. Mert Miskolcon vannak éhező gyerekek és felnőttek, vannak munkanélküliek, létminimumon tengődő közmunkások és szerencsétlenül járt családok. Miskolc szegény város, de a város gazdag polgármesterét a szegénység legszélsőségesebb formája – az éhezés – nem zavarja. Miért zavarná? Nem az ő gyomra korog. Viszont ő kerül be most negatív hírekkel a sajtóba, mert ahhoz is ostoba, hogy ne levélben küldje haza az ételosztókat.

Ha ez lenne az egyetlen intézkedés, amivel Kriza Ákos és a Fidesz szándékosan, előre megfontoltan a szegényeket bünteti, akkor azt lehetne mondani, hogy a polgármester átgondolatlanul és erkölcstelenül cselekedett. Hogy hibázott. Erről azonban szó sincs. A Fidesz döntéshozói börtönbe zárják a hajléktalanokat, még ha a rendőrségi üldöztetés többe is kerül, mint a szállások fenntartása. Miskolcon – megint Miskolcon – kártalanítás nélkül telepítik ki házukból (értsd: gyerekekkel együtt utcára teszik) a számozott utcák lakóit egy stadionépítés miatt, akkor is, ha munkájuk van és nincs köztartozásuk.

Szisztematikusan csökkentik a rászorulók összes létező segélyét és támogatását, annak ellenére, hogy ezen nem lehet érdemben spórolni, hiszen a szegények korábban sem dőzsöltek. Nincs már rokkantsági nyugdíj, lakásfenntartási támogatás, méltányossági orvoslás, rendszeres szociális segély, nincs passzív táppénz, óvodáztatási támogatás és adósságkezelési szolgáltatás. Mindezen pedig az állam összesen körülbelül annyit spórolhatott, amennyit Orbán Viktorhoz köthető üzleti körök évente nyerészkedtek az úgynevezett MET-ügyön.

Az igazság az, hogy a kleptokrácia fenntartói gyűlölik a szegényeket. Arra emlékeztetik ugyanis őket, hogy az önkormányzati megrendelésen, az állami közbeszerzésen ellopott pénzek mehettek volna olyan helyre is, ahol nem arany vécéülőkét, hanem kenyeret vesznek a családnak. Ezért büntetik a szegényeket azok, akiket többek közt éppen a szegények választottak polgármesterré. Az ilyen politika persze hosszú távon elkerülhetetlen bukáshoz vezet. Abban pedig csak reménykedhetünk, hogy álmatlanul töltött éjszakákhoz is.