...egyoldalú, elfogult, a kereszténység eszméivel szemben álló, radikál-anarchista újságírók által foglyul ejtett mainstream tájékoztatás...

(Schneller Domonkos, evangelikus.hu)

Mint préritűz aszálykor, terjed a neten a vélekedés, hogy a kenyai borzalmas vérengzésről a baloldali-liberálisnak mondott orgánumok NEM tudósítanak, míg annó a Charlie Hebdo-ügyről pedig milyen sokat, naugye. A naugye pedig az, hogy Kenyában keresztényeket öltek, és az nem fontos a libsiknek.

E narratíva gyöngye az evangelikus.hu hasábjain jelent meg, s e cikk írásának pillanatában már 3089-en tetszikelték. Lépten-nyomon szembejön a Fészbukon, mert osztogatja a nép –  még újságíró kollégák is – lelkesen, osztozva a szerző, Schneller Domonkos (a Fidelitas egykori alelnöke) mély felháborodásában. A cikk címe: Keresztényüldözés és sajtószabadság – a kenyai tragédia margójára.

Az opus főtétele, hogy bár „2015 nagycsütörtökön, az utolsó vacsora ünnepén Kenyában vértanúhalált halt 148 keresztény testvérünk”, ez „a magyar online médiában mindez ma, 2015 tavaszán csupán apró betűs hír lehet.” A szerző főként az Indexet veszi célba, mint az ún. balliberális média egyik zászlóshajóját, de kiderül a cikkből, hogy a nem-egyházi hátterű média egészére gondol, vagyis annak (szerinte) alapvető keresztényellenségére. Nézzük szó szerint (figyelem, általam kiemelt idézetek következnek, de az eredeti kontextusban ugyanez a jelentésük):

„Alkotmányjogi alaptézis, hogy a sajtó szabadsága a tájékoztatás szabadsága mellett a tájékozódás szabadságát is jelenti. Ez azt jelenti, hogy nem csupán az újságírónak van joga bármit leírni, illetve nem csupán a karikaturistának áll szabadságában gyalázni a Szentháromságot, de a médiafogyasztónak is joga van a pártatlan, elfogulatlan, manipulációmentes tájékoztatáshoz... az Indexen, amelyik a Charlie Hebdo mészárlással három napig címlapon foglalkozott 4-5 különböző cikkben, nagypénteken már az eldugott hírek között sem volt fellelhető ez a szörnyű mészárlás... a közömbösség, az elfogult tájékoztatás ilyen foka szégyen a teljes magyar médiára nézve.”

Mind a szerzőnek, mind a vele együtt felháborodóknak figyelmébe ajánlanék néhány egyszerű tényt.

Amikor az evangélikus cikk megszületett, az Indexen, valamint a hvg.hu-n és a többi „ballib” lap címoldalán folyamatosan futottak a kenyai tragédiával kapcsolatos fejlemények. A szerzőnek még komoly kutatómunkát sem kellett volna végezni, elég lett egyetlen kattintással  megnézni e lapokat – ha már ír róluk –, talán  észrevette volna, hogy semmi oka felháborodni. A megdöbbentő mészárlás első híreitől kezdve beszámolt az eseményekről a teljes nem-egyházi média, például a vallásokat egyébként gyakran ekéző 444 itt, a nol.hu itt,, a hvg.hu pedig  itt.

Nemcsak annyi a tanulság szerintem, hogy érdemes olvasni egy kicsit, mielőtt írna az ember. Hanem az is,  hogy elég pocsékul bánunk a világban zajló tragédiákkal. Úgy értem: nem kéne, hogy apropót szolgáltassanak a gyűlöletrohamainkhoz. Talán – egy egyházi lapban főleg – nem az kéne legyen a mondanivaló 147 lemészárolt keresztény holtteste fölött, hogy milyen szemetek a magyar libsik.

És akkor a kegyelet, az együttérzés kifejezése is hitelesebb volna. Nem?