Plakát, ellenplakát, lefestett plakát, nemzeti konzultáció, menekültprobléma, kerítés – a fokozatosan adagolt, s fájdalmasan átlátszó propaganda ma elérte, mondjuk úgy, első       csúcspontját (lesz itt még folytatás) – apokaliptikus képek, őrjöngő menekültek, megrongált autók, felgyújtott kukák … s 500 rendőr a környéken, hogy megfékezzen több tucat furcsa nyelveken beszélő félőrültet – szól a Média.

Valami hasonlót persze már régen lehetett várni. Az ügyetlen bűvészt hamar megunja néző. Szükség volt valami hangosra, ami üt, ami pofon vág … ami elhiteti azt, hogy a debreceni tábort be kell zárni (ahogy arra ígéretet tett nagylelkűen a Főnök korábban), s be kell zárni minden hasonló létesítményt, amely a megszaggatott magyar földet szentségteleníti. Sikeres propaganda. Még a Jobbik is a kormány zenéjére rója a csárdást.

Ki tudja, hogy valóban volt-e elhajított Korán? Hogy mekkora volt valójában a veszekedés? Érdekes egyáltalán? Nem igazán. Ami tegnap Debrecenben történt, egy régen várt előadássorozat első felvonása. Színház, látvány, szégyentelenül hatásos és aljas. Alig másfél hónapja még nem volt „bevándorlás-ügy”. Ma zabáljuk nagy kanállal. Ahogy a többit is korábban: „roma-ügy” (6 halott), „zsidó-ügy” (utcán pofonvágott rabbi), „emberiség elleni bűntett miatti felelősségre vonás-ügy” (Csatáry László békében távozott), „rezsiharc-ügy” (többmilliós, „rejtegetett” mélyszegény), „munkanélküli-ügy” (hézagpótló közmunka), „történelmi emlékezet-ügy” (sas és Gábriel-duó a Szabadság téren, szénaraktárként funkcionáló vidéki zsinagógák, földből még éppen kilátszó, olvashatatlan sírkő egy felejtődni látszó zsidótemetőben), „Pride-ügy” (kisgyerekekkel érkező, habzó szájjal szitkozódó, a család szentségét védő családtagok a kordonok mögött), „satöbbi-ügy”, „satöbbi-ügy”...

A debreceni tábort ideiglenesen bezárták. Bemenni lehet, de a kijövetel „ideiglenesen” tiltva van. Hol az ENSZ? Hol a TASZ? Civilek? Fesztiválozó értelmiség? Ellenzék? Zöldek? Libik? Valaki? Talán plakátokat festenek most is … Nekünk marad az egyoldalú média (s a már korábban megfélemlített, időközben talán meg is vásárolt Origo felelőtlen és hergelő cikke, amely tökéletesen rímel a szélsőjobb híreire), míg az igazi főszereplőnek senki nem adja meg, amire most igazán szükségük lenne: a hangjukat. Börtön az Unió kapujában. Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!