"Nekünk is az adottságunk – függetlenül, ki mit gondol róla, szereti-e a túrós csuszát, vagy nem –,

hogy együtt élünk néhány százezer romával, amit valahol valaki eldöntött, ezt mi megörököltük,

ezzel kell együtt élnünk, de mi nem várjuk el senkitől, hogy ők is éljenek együtt

nagy számú roma kisebbséggel, mi nem szólhatunk ebbe bele”

Orbán Viktor

Tessék szíves lenni a cigány alattvalókat szétosztani Európában! (Alattvalókat lehet ugye osztogatni, meg jobbágyokat; állampolgárokat, neadjisten embereket nem annyira – tessék hát megfosztani előbb a cigányokat legalább az állampolgárságuktól, és aztán mehet is a deportálás!)

De ne tessék megállni félúton!

Tessék szétosztani a félcigányokat is, meg azokat, akik csak lélekben cigányok. És akkor még ott vannak a zsidók, a liberálisok, a környezetvédők, a buzik, a kutyasétáltatók, a komcsik, a diákok, a tanárok, a nővérek, a felsővezeték-szerelők, a kőfaragók és a balett-táncosok. Tessék szépen szétosztani őket! Te ide, te oda, te meg amoda. Tessék szépen hátradőlni a felcsúti sasfészekben, a stüszizöld bőrfotőjben, inni egy pántlikás ágyaspáleszt, kézközelbe tökmag, szotyi, abált szalonna, bögrényi meleg, cukros kacsazsír, és tessék elővenni a listát, és strigulázni, szorgalmasan strigulázni! Nem is vagyunk már tízmillióan se, menni fog.

Engem például, ha megkérhetem, valami klassz tengerpartra tessék osztani, ahol azért van szociális háló is, ha leesnék. Franciaország például jó lesz. De még jobb lenne, ha úgy tetszene engem többfelé osztani, hogy itt is legyek, meg ott is, egy sajátos féreglyukhálózattal, mint a Rogán úr lakása, ahol kibővül a téridő. A nappalim lehetne valami józan, kissé unalmas, stabil köztársaságban – legyen, mondjuk, Ausztria. A konyhám természetesen Franciaországban, a fürdőszobám Mallorcán, a dolgozószobám (mert hát szeretnék dolgozni) a széfemmel (mert hát a munkámmal szeretnék pénzt keresni) Svájcban lenne a legjobb helyen. Adót talán Görögországban fizetnék (úgyis ráférne a görögökre), a gyerekeim svéd iskolába járnának, a háziorvosom legyen talán német. A frizsimben legyen Skandinávia: Norvégia az alsó részében, Lappföld a fagyasztóban, talán elfér majd a Mikulás mellett a fagyasztott zöldborsó meg a mélyhűtött csibefasírt.

De ha így jól el tetszett osztani minket, kit ide, kit oda, és egyedül tetszik maradni az országban néhány kebelközeli cinkostárssal, akkor tessék elkezdeni ám nagyon óvatosnak lenni! Mert közelít a tél, előbb-utóbb elfogy a konzerv, kialszik a villany, befagy a csap, üres lesz a fáskamra meg a spejz. Én bizony nem lennék nyugodt, mikor a mindig éhes Mészáros úr, a korgó gyomrú Lázár úr, a vadászpuskáját dédelgető Semjén úr, vagy a vágyakozva csámcsogó Szijjártó úr sokatmondó, szaftos tekintettel méregetni kezdené a combomat.