Ma már a mosóporreklámhoz hasonló, megbízható, jól bevált receptje van a parlamenti videózásnak. Odamegy a kolléga bármely tetszőleges kormánypárti képviselőhöz, megkérdezi a napi baromságról, és annyi.

Kétféle reakció várható: zavart és nevetséges magyarázkodás - hiszen kiderült már elégszer, hogy a frakciónak semmi köze a döntések előkészítéséhez -, vagy menekülés. Utóbbi lehet riadt, lesunyt fejjel előadott iszkolás - ők azok, akikben pislákol még valami tisztesség, sejtik, hogy nekik most meg kéne állni válaszolni, hogy a sajtó az ő főnökük és alkalmazójuk, az istenadta nép nevében érdeklődik, gondol-e a tekintetes úr egyáltalán valamit, vagy csak zabál a fejével. Vannak aztán, akik vigyorogva odavetnek pár szót, és utána úgy sietnek el, mint aki most zseniális kommunikátorként oldotta meg a nehéz helyzetet, like a boss, fölényes volt és lekezelő, ahogy ezekkel a riporterekkel meg az összes paraszttal bánni kell.

És van a segg. Ő nem szól egy szót se, oda se néz. Csak csoszog, slattyog, nem lassít, se nem szaporáz, az ő mozgási energiáját nem fogja befolyásolni holmi nyilvánosság, komoly ember, komoly dolgokkal foglalkozik, most például gyalogol és magában kurvaanyázik; még öt méter a bunkerig, ott már nem lehet kérdezni. Milyen válság? Milyen vége? Kit érdekel ez egyáltalán?

Csúszik-mászik, hömpölyög kitartóan előre, leszarja, le se szarja, tudja talán a tompa agya mélyén, hogy valahova az internetre majd felkerül, és ott megnézik a választói, de hát annyi baj legyen, területi listáról került be eddig is, nem kell neki ügyesnek lenni vagy okosnak, vagy legalább alázatosnak, senki sem fogja számon kérni.

Odaér, kényelmes ívben befordul, mint egy teherautó, megmutatja a seggét, ni, ezzel ülök én a parlamentben, letolhatnám a gatyámat is akár, kinyalhatjátok a válsággal együtt, hogy tiltana ki titeket a Kövér László az egész Kossuth térről.

Hanó Miklósnak hívják a segg tulajdonosát, ha valakit érdekelne, hol van manapság a Független Kisgazdapárt.