Fölfigyelt-e valaki Kövér László bravúrjára? Az hagyján, hogy ő az első magyar politikus, akit nemkívánatossá nyilvánítottak az izraeli parlamentben, de alighanem világviszonylatban is ő az első, akit úgy nyilvánítottak nemkívánatossá, hogy közben nem is antiszemita. Sőt. „1944-ben a zsidó honfitársaimra mért csapás a nemzet egészén okozott nehezen gyógyuló sebeket. Ez a seb a nemzet szívén esett” – idézi a 2011-es holokauszt-emléknapon elmondott beszédét Elie Wieselnek írott válaszlevelében. Szép, igaz szavak. Akkor hogyhogy?

Úgy, hogy a Nyírő József újratemetésében való aktív közreműködése mögött nem valamilyen totalitárius hajlam vagy – amit liberális körökben sokan feltételeznek – gátlástalan politikai számítás, jobbikosszavazó-vadászat rejlik, hanem két nagyon rokonszenves emberi erény, az egyszerűség és a baráti hűség. Kövér László senki és semmi nem tudja megingatni abban a hitében, hogy az erdélyi magyar belvitákban neki a Magyar Polgári Pártot és vezetőjét, Szász Jenőt kell támogatnia. És ha Szásznak az az écája támad, hogy polgármester-választási kampányának keretében újratemeti Nyírő Józsefet, akkor Magyarország legfőbb népképviseleti testületének elnöke pattan és segít.

Szász persze valószínűleg ismerte Nyíró múltjának sötét foltjait, de bízvást számíthatott rá, hogy maroknyi székely hívét ezek egyszerűen nem érdeklik, a pesti libsik meg hőzönghetnek, de hétszáz kilométerre vannak, és különben sem szavaznak a választáson (még csak az kéne, hogy a kettős állampolgárság visszafele is érvényesüljön), ki nem ja le őket? Arról feltehetően Szásznak és Kövérnek sem volt fogalma, hogy az irodalmi kánont nem politikusok szokták meghatározni, és hogy egyáltalán mi a fene az a kánon, és hogy írókat elsőrendűen nem parlamenti elnökök vagy pártvezetők, hanem írószervezetek szoktak újratemetni. Vagy ha mégse, akkor nem mint írók vannak elhantolva.

Kövér tudatáig a jelek szerint nem hatolt el, hogy a kampányakció teljesen hiábavaló volt, az MPP megmaradt törpepártnak és Szász Jenő sem szerezte vissza a polgármesterséget. Az se, hogy ha magyar közjogi méltóságként a jelenlétével szentesíti egy Hitler-imádó nyilasszimpatizáns újratemetését egy másik ország területén – ellenkezvén az illető állam törvényeivel –, az diplomáciai aktus, pontosabban provokáció.

A legfőbb magyar népképviseleti szerv elnöke tiszta jóindulatból most már a harmadik országgal zördíti össze Magyarországot, és mindhárom esetben úgy, hogy hazugságba is keveri magát és az államot, aminek, úgymond, közjogi méltósága. Először, a románoknak azt mondták, magántemetés lesz, aztán dehogy. Másodszor, pontosan azzal az Elie Wiesellel közölte, hogy Nyírő nem volt antiszemita (Hitler-imádó nyilasszimpatizáns), akinek a nevét a bukaresti Holokauszt-kutató Intézet viseli, mármost a románok ennek az intézménynek kérték ki a szakvéleményét Nyírőről. Amit pedig Wiesel mond, azt a washingtoni Külügyminisztérium komolyan veszi, legalábbis sokkal komolyabban, mint azt, amit Kövér mond.

Harmadszor, nem elég, hogy nemkívánatossá tette magát Jeruzsálemben – egy Wallenberg-megemlékezésen, 2012-ben, amit a saját kormányzata nyilvánított Wallenberg-évvé –, hanem képes volt azt állítani, hogy az izraeli meghívás visszavonásától függetlenül küldték helyette egy nappal később Áder Jánost. Az izraeli félnek ezt azért nem lehet beadni. Elképzelhető, hogy a magyar parlamenti többségnek be lehet, és Kövért nem váltják le azonnal. Talán még a jövő héten se. (Szmájli.)

Nem, Magyarországot nem az „ordas eszmék” fenyegetik. Az ordas eszmék köszönik, már itt vannak, udvariasan visszaköszönnek az utcán, békésen iszogatnak a törzskocsmáikban, hisztiznek a fórumaikon, de az, ugye, belefér a véleményszabadságba, villognak az Echo tévén stb., az meg a médiaszabadságba fér bele, és tényleg csak ritkán tör ki belőlük tettlegesen is az elemi agybaj. Magyarországot azok az öltönyös-nyakkendő jóemberek és kosztümös jóasszonyok fenyegetik, akik kergetik a saját tíz-húsz-harminc éve megrögzült mániáikat, és azonkívül nem akarnak tudni semmiről semmit. A tömény, reménytelen és megváltoztathatatlan hülyeség fekete hasú viharfelhői sűrűsödnek nyomorult hazánk fölött.