Miközben Mesterházy Attila arról ír, hogy pártjának "nem szabad engednie a populizmus csábításának", elnök-helyettese arról nyilatkozik a Magyar Hírlapnak, hogy "három zászlót kívánok magasba tartani. Az egyik a nemzeti trikolór. (...) Magasba emelném a baloldal vörös lobogóját is. (...) A harmadik zászló pedig az Európai Unióé." Ahol a kihagyás három pontja van, oda ez elnök-helyettes magyarázó mondatokat illesztett, amelyektől nem kívánjuk megfosztani önöket, csak azt akartuk, hogy előbb lássák a megújuló MSZP három zászlaját: a nemzetit, a vöröset és az EU-lobogót. Csak hogy világos legyen.

Balogh András ex-államfőjelölt, volt thaiföldi nagykövet, 1967 és 87 között az MSZMP Politikai Főiskolájának docense néhány hónapon belül másodszor ad interjút a szocialista kilábalás iránt őszintén érdeklődő, a maga széljobbos módján nemzeti und szocialista Széles-lapnak. Novemberben még az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának balos-közhelyes elemzését olvashattuk tőle egy bekezdésben, most pedig - azon túl, hogy bejelentkezik az elnök-helyettesi posztra - ismét az MSZP nemzeti jellegét domborítaná ki.

Ezzel azonban egy az egyben azonosulnak a mainstream hazai jobboldal "ami szoclib, az hazaáruló, de legalábbis nem magyar érdekű" magyarázatával (hogy ne mondjuk: narratívájával), és ezt meg is fogalmazták a minap Tabajdi Csabával: "...korábban gondot jelentett a baloldal nemzetpolitikája is. Az MSZP a múltban időnként azt a nem is oly hamis benyomást kelthette, hogy egy sor nemzeti kérdésben érzéketlenné vált." Például milyen szakterületen pontosan? Határon túliak? Választójog? Kettős álompolgárság? Integrált cigányok? Áfaemelés?

De nézzük még egyszer a három zászlóhoz fűzött magyarázatokat.

1) A nemzeti trikolor. "Ehhez hozzátenném, hogy egyáltalán nem értek egyet azokkal a visszaélésekkel, amelyeket a nemzetre hivatkozva követtek el, és követnek el mostanság is." Nehéz is lenne az ellenkezőjével érvelni, de attól még el kéne mondani még 1 db. mondatban, mit is tetszik akarni pontosan.

2) A vörös zászló. "Ez a munkás, szélesebb értelemben plebejus törekvések iránti elkötelezettségemet fejezi ki, aminek semmi köze nincs a sztálinista diktatúrákhoz, szemlélethez és módszerekhez." Vagy ahhoz a közel százmillió hullához, ami a vörös zászlóval fémjelzett ideológia számlájára írható (ha lenne számlája). Plebejus ügyben pedig kár szembemenni a Nemzet Plebejusával, ott neki nyert ügye van. Szélesebb értelemben.

3) Az EU-lobogó. "Az unió lehetőségeinek kihasználása nélkül Európa közepén semmiféle nemzeti érdeket tartósan, azaz hosszú távon nem lehet megvalósítani. Elemi érdekünk az EU szociális, demokratikus értékeinek az átvétele és – más uniós országokkal együtt – a továbbfejlesztése." A kohéziós források kihasználása jó dolog, de azért még nem baloldali sarokkő.

2010-es államfő-jelöltként Balogh András olyanokat hangsúlyozott, hogy "a magyar nemzet tagja az, aki magyarnak tartja magát","nem fogadható el, ha a társadalom túlzott méretű széttagoltsága megakadályozza a közös nemzeti akarat érvényesítését", valamint "hidak íveljenek át közöttünk, és ne barikádok válasszanak el bennünket". Alig egy évvel később a hidak úgy néztek ki, hogy az "anarcho-liberális", "ultrabaloldali" Gyurcsányék "részben az SZDSZ nyomdokain azt az ultraliberális gondolkodásmódot képviselik, amely annyi kárt okozott a magyar társadalomnak és a magyar szocialistáknak is." Na most ezek az ő (volt) elvtársai, rossz elgondolni, milyen hidakat építene az ellenségei felé.

És hát ő volt ugye az az MSZP-elnökhelyettes, aki mint kiderült, a pártvezetést megkerülve próbált hidat építeni a kommunista pártokhoz, amit aztán sem a Mesterházy-féle pártvezetés, sem más grémium nem támogatott. Múltkori cikkünkhöz hasonlóan egyébként most is megállapíthatjuk, hogy Balogh András még ma, hétfőn is az MSZP elnök-helyettese.