Huszonvalahány évvel a szocializmus bukása után a néhai Fidesz utódpártja államosította, vagy államosítani tervezi: az önkormányzati oktatási és egészségügyi intézményeket, a kórházi szakrendelőket, a szociális és gyermekvédelmi intézményeket, magáncégek gázüzletágát, a teljes energia-, víz- és hulladékgazdálkodási közműszolgáltatást, a gáztározókat, a közmédiát, az informatikai szektor egy részét, a privát nyugdíjrendszert és vagyont, a dohánykereskedelmet, a tömény szeszes italok árusítását, a pénznyerő automatákat, az időjárás-jelentést, a Rábát, a Mol 21 százalékát, az étkezési és üdülési utalványok rendszerét, a kulturális pénzosztást, a pártállami levéltári dokumentumokat.

Persze mindez csak a kezdet. A néhai Fidesz utódpártja nem alszik, ébren figyeli a betöltendő réseket a Nemzeti Együttműködés Rendszerének erős bástyáján, így fedezett fel magának egy újabb privát rést: a háziorvosi praxisokat.

A háziorvosokat, és így: betegeiket azért helyezné állami gyámság alá Heintz Tamás fideszes képviselő, mert úgy látja, "ezzel egyszer s mindenkorra megszűnhetne a mostani öszvér rendszer, amelyben szinte nincs két azonos ellátási szerződés a háziorvos és az önkormányzatok között". Ismerjük el, hogy ezzel az öszvér dologgal a képviselő egyszerre tapintott rá az egészségügy összes lényegi pontjára.

Régi, fájó problémánkat orvosolja végre a Fidesz, ha az összes ellátási szerződés azonos lesz, mert így a "háziorvosok és a kórházi szakorvosok egy csapatként vállalhatnának felelősséget a beteg ellátásáért". A háziorvosok eddig a szakellátások titkárnői, beszállítói-alvállalkozói voltak, mostantól pedig mindez marad ugyanígy, csak éppen csapatmunka, mi több teamwork néven fut majd, erős szinergiával, nyilván.

Sőt, a – hamarosan szintén államosítandó – kórházak a képviselő úr szerint "átvállalhatnák a háziorvosok tudásának frissítését" is – na ezt különösen izgalmas kísérletnek tartjuk. Elképzeljük, amint az adminisztratív teendőkkel túlterhelt, alulfizetett, motiválatlan, londoni állásajánlatokat böngésző kórházi orvosok eszközhiányos intézményekben, ahol nincs gyógyszer, ahová a páciens viszi be önnön vécépapírját, szabad idejükben update-elik többnyire idős, tapasztalt háziorvosok korhadó tudását, mindannyiunk épülésére.

A tervezett lépés egyik vicces eleme, hogy a praxisok magánosítását nem másnak, mint az első Orbán-kormány szakminiszterének, Gógl Árpádnak köszönheti a szakma. Az akkor, 2000 elején természetesen sok vitát kiváltó intézkedés úgy tűnik, relatíve bevált, a háziorvosi rendszer úgy működött egy lényegében eddig is csontig államosított eü-rezsim feltételei között, ahogy csak tudott, túlélésre játszott és túlélt. Idáig.

Sőt, még a második Orbán-kormány is beígérte a "teljesítményalapú finanszírozás fejlesztését", "anyagi és szakmai erősítését" a háziorvosoknak, a praxisjogot "olyan módon kívánják megerősíteni, hogy ösztönözze a fiatalok háziorvosi pályára lépését". Innen süllyedtünk éppen két év alatt az államosítási fenyegetés szintjére.

A vállalkozási formában működő, mintegy 800 praxist érintő háziorvosi rendszer valószínűleg még ebben a korcs formájában sem marad fenn, ha nincs egy igen lényeges szempont. Ezt a szempontot, az érintett betegek érdekeit, kizárólag a falusi orvosok érdekvédelmi szervezete hozta elő: az orvos és a beteg közti bizalmi viszonyt. "Nem fogadhatóak el a jogalkotás olyan következményei, melyek az orvos-beteg bizalmi viszony közé éket vernek, ellenérdekeltté teszik a feleket, valamint a konfliktusok szintjévé teszik a háziorvosi ellátást" – hangoztatták szárazon kopogó protest-közleményükben, pontosan tudva, hogy az ő állásfoglalásuk lesz nagyjából a legutolsó, ami a mai döntéshozókat érdekli.

A háziorvosi rendszer államosításának apró szépséghibája, hogy két éve valóban be kellett ígérnie Szócska úrnak azt, hogy motiválni akarják a fiatalokat a háziorvosi praxisok átvételére. A fiatal dokik ugyanis jelen körülmények között nyilván számos tényezőt mérlegelnek, de azt nem, hogy elmennek háziorvosnak egy szabolcsi vagy borsodi, de akár nagyvárosi körzetbe. Ők vélhetően sokkal inkább ország-, mint kultúraváltásban gondolkodnak.

Magyarországon ma mintegy 141 ezer forint az egészségügyi átlagfizetés, "a szakvégzettségüket megszerzett, távozó doktorok közül a második helyen a háziorvosok állnak". A magyarok egészségügybe vetett bizalma a GfK Hungária szerint "tízéves mélypontra zuhant" – nagyjából elképzelhetjük, hogyan hat ez a hangulat a kizárólag bizalmi alapon működőképes háziorvos-páciens viszonyra.

A mai döntéshozókat azonban nem ez, hanem a kultúraváltás érdekli.

Azt, hogy kultúraváltás időszakát éljük, nem mástól, mint az Emberi Erőforrások Államosításáért És Filmfesztiválokon Hülye Háttéranyagok Terjesztéséért Felelős Államtitkárságnak köszönhetjük. Balog Zoltán a minap kinevezett új kórházigazgatók előtt kijelentette: "a kórházak és fenntartójuk, (...) valamint az ágazatvezetés közötti kapcsolatban kultúraváltásra, valóságos párbeszédre van szükség. Mint kifejtette: azt szeretné, hogy a kórházvezetők egyfajta nagykövetként az intézmények dolgozóinak és betegeinek közvetítsék, hogy a bajban, a betegségben számíthatnak az államra.(...)". Ugyanezt hangsúlyozta az új tankerületi igazgatók előtt is: "Komoly változás, egyfajta kultúraváltás előtt áll a köznevelés rendszere" – jelentette ki.

Balog Zoltán ott foglalta össze lényeglátóan, mi is a kultúraváltás lényege: "a kultúraváltás lényege, hogy az állam nem valamiféle 'mumusként van jelen', mint ahogy korábban jelen volt az iskolaügyben". Meg ezek szerint az egészségügyben. Az immár nem mumus állam a politikai, gazdasági és kulturális élet teljes lenyúlása után valóságos párbeszédet ajánl az államosítottaknak, akik nagykövetekként közvetítik a szélesebb publikum felé, hogy ha baj van, számíthatnak rájuk. Más úgysem marad.

Egy dolog vigasztalhat bennünket: életünk államosítása után hamarosan állami kézbe kerül a temetkezés is. Azért így teljes a kép, lássuk be.