1998. augusztus 25-én Orbán Viktor nagy súlyú bejelentést tesz: szerinte elődje, a Horn-kormány huszonhét fideszes politikust és azok családtagjait titkos, törvénytelen módon, közpénzen megfigyeltette. A miniszterelnök szerint ezeket az illegálisan begyűjtött információkat "sajátos rendben a kormány lejáratására, rágalmazására kívánják a nyilvánosság előtt bemutatni", Deutsch Tamás pedig a köztévében megdöbbentőnek nevezi, hogy az iratokban megtalálta édesanyja leánykori nevét.

A Szájer József által kissé elsietetten "magyar Watergate"-nek nevezett szövevényes ügy bizonyítékai, ha voltak, soha nem kerülnek elő; annyi derül csak ki, hogy 1996-ban az Űrgammák című minősíthetetlen, szocialista kötődésű tévéprodukció vezetője, Czégé Zsuzsa információkat akart gyűjteni a sorozatra épülő "Xénia-lázat" teljes joggal vegzáló Pokorni Zoltánról.

Ami viszont máig élénken emlékezetünkben él: a lázas tenni akarás, hogy valami kézzelfogható bizonyítéka mégiscsak legyen a nagy garral belengetett vádnak. De ha véletlenül mégsem élne emlékezetünkben az úgynevezetté vált megfigyelési ügy, íme, itt egy friss történés, amely rá emlékeztet. Az ügy épp most jut abba a szakaszba, hogy a kirobbant botrány kissé halványulni kezd, még nincs bizonyítva a nagy garral belengetett "maffiabaloldal" vádja, úgyhogy mindenáron produkálni kell valamit. Valami konkrétat. Például Kósa Lajos megzsarolását.

Csakhogy – eddig legalábbis – ez sem akar összejönni.

*

"Valami nem stimmel: Kósát még 2007-ben zsarolták meg" – adott címet lapunk annak a bárki által leellenőrizhető információnak, hogy a debreceni polgármestert kompromittálni szándékozó, őt korrupcióval vádoló videó 2010 márciusában került ki ugyan a YouTube-ra, de a felvétel bizony 2007-es keltezésű. Nem volt eddig ember, aki ezt megkérdőjelezte volna, sőt, mindenki, aki eddig a 2007-es verziót nyomatta, hazudott, de mostantól, hogy a köztévé új doksihoz jutott, minden másképp van. Miért is?

Mert ügyet kell konstruálni, azért. És monopolizálni kell az ügy értelmezését, hogy ne mondjam narratíváját: aki megkérdőjelezi az ügy fideszes értelmezését, az minimum szerecsenmosdató (lásd Kósa Lajos agresszív monológját Bolgár György műsorában). És gondosan adagolni kell az infókat: a Demokrata hetilap, ki tudja miért, már tavaly decemberben azt írja, "egyes vélekedések szerint Portik 'feladatok' végrehajtásában is közreműködött. Például egy Kósa Lajos elleni, 2010-es lejárató kampányban", a Heti Válasz pedig idén januárban erre rá is erősít.

A Portik–Laborc találkozó természetesen úgy kínos, ahogy van, eddig nem akadt nemzetbiztonsági szakértő, aki azt ne minősítette volna minimum súlyosan szakmaiatlannak, kínosnak, de – ismét: eddig legalábbis – egy dolgot biztosan nem lehet vele alátámasztani: azt, hogy Laborc Sándor ellenzéki politikusokról szóló adatgyűjtésre szervezte volna be Portik Tamást. Még Földi László is úgy nyilatkozott az ATV-ben: "nem tűnt úgy", hogy Laborc bármit is "megrendelt".

Márpedig a tavaly ősz óta húzódó, a lehallgatási jegyzőkönyvek titkosításának feloldása óta gigabotránnyá terebélyesedő Portik–Laborc-ügynek akkor van értelme – mármint nyilvánosságra hozóinak szándéka szerint –, ha a 2008-as megbeszéléseknek konkrét következményei vannak, hiszen az bizonyítja a "maffiabaloldal" létét, ami egészen jövő tavaszig sulykolható majd óriásplakátokon (vö. "együtt tették tönkre az országot"). Orbán Viktor morális alapon mélyen fel van háborodva ("Rendes ember ilyet nem csinál"), Kósa Lajos meg közli, amíg az MSZP nem tisztázza az egészet, nincs helye a közéletben.

Az eseményeket tehát a következő narratívának kell megfeleltetni: az alvilág vezetője találkozik az NBH szocialista főnökével, és nemcsak felajánlkozik a szociknak az általuk elvárt infók (korrupt rendőrök, bírák, ügyészek, önkormányzati politikusok) szállítására, de készséggel elvállalja azt is, hogy ellenzéki politikusokról kompromittáló adatokat gyűjt. A megrendelést bizonyító kulcsmondatok a következők lennének:

Laborc: "Bármi, ami viszonylag gyorsan fogható és körbejárható, az jó. Tehát úgy kellene valamilyen módon kezdeni. Ez bármelyik felület, tehát érdekes az, amikor megpróbálja befolyásolni a döntéshozókat ez a kábszerrel (…) bármivel, médiafelülettel, akár kupiba elvinni, minden olyan dolog, ami érdekes bárkire." Nem sokkal ezután Portik felajánlkozik: "Mi az, ami még szerintem önt érdekli? Média, önkormányzat, bíró, ügyvéd, ügyész?" Laborc: "Ez így." Az ügy kirobbantói számára tehát ebből következik logikailag az, hogy 2010-ben kikerült a YouTube-ra az ominózus videó, amin egy volt "olajos", Portik régi ismerőse, ingatlanpanamával vádolja Kósa Lajost.

És akkor itt álljunk is meg egy pillanatra. Mi is a helyzet ezzel a videóval? Ezen áll az egész történet. Vagy bukik.

*

A köztévé 2013 május 3-án jelenti, hogy birtokába került egy olyan dokumentum, amely azt bizonyítja: a Kósát vádoló videó nem, mint azt eddig tudtuk, 2007-ben, tehát egy évvel a Portik–Laborc találkozó előtt, hanem azután, annak hatására készült. "Az iratok azt bizonyítják, hogy a felvételen szereplő férfi 2003-ban került ahhoz a kft.-hez, amely állítása szerint megvesztegette a polgármestert. A videón pedig jól érthetően azt mondja: hét éve dolgozik a cégnél, ráadásul ezt később a rendőrségen is megerősítette. Ez viszont azt jelenti, hogy a rágalmazó videó 2010-ben készült."

Egyáltalán nem kizárt, hogy Rónai Attila 2003-ban "került" az 1994 óta létező Dega Kft.-hez (értsd: akkor vehették fel), de akkor ezt csekkolni kell (ráadásul az Origo információja szerint 2004-ig "nem ez volt a cég neve"), hiszen a Népszabadságnak most megerősítette a 2007-es verziót. Az ominózus felvételen ugyanis nem az hangzik el, hogy a cégnél van hét éve, hanem hogy "Gábor mellett" (a cég egyik vezetője) van hét éve. Azért ez igen nagy különbség, bármelyik évben "került" is a Degához.

Rónai Attila elhíresült önvallomása 2010. március 25-én kerül fel a YouTube-ra, nagy valószínűséggel a tudtán kívül. Négy nappal később, 29-én, hétfőn a rendőrséghez fordul és feljelentést, illetve tanúvallomást tesz.

A Magyar Hírlap 31-én, szerdán facsimilében közli a feljelentést, amelynek hosszú második bekezdésében ezt olvashatjuk: "2007 augusztusában telefonon hívott fel Portik Tamás azzal, hogy a Váci utcában találkozni akar velem. (…) 2007 augusztus végén a két ismeretlen személy közül az idősebbel találkoztam, aki felvitt egy irodába, a helyet meg tudom mutatni." Ott kellett szerinte a kamerába mondani, amit mondott (bár a nagy kényszer ellen szól, ami anno csak a Népszabadságnak tűnt fel, hogy a monológ végén ő maga kapcsolja ki a kamerát).

Április 1-jén, csütörtökön a BRFK közleményt ad ki, mely szerint csak a kényszerítés miatt vizsgálódnak (ez ügyben feljelentés-kiegészítést rendelnek el). Másnap érdekes dolog történik: miközben Kontrát Károly arról beszél, "ismét igazolódott, hogy az MSZP saját céljaira használja föl a titkosszolgálatokat", a szintén fideszes Demeter Ervin szerint nem kell összehívni a nemzetbiztonsági bizottságot, ugyanis "nem bukkant fel olyan információ, amely a szolgálat munkatársainak érintettségét bizonyítaná." És néhány nappal ezelőtt, április 29-én a parlamentben Pintér Sándor is kikotyogta: bár Laborc szakmai hibát követett el a találkozóval, "nem tudni, milyen lépéseket tett Portik az általa javasolt bűncselekmények megvalósítása érdekében."

Pintér Sándort a jelek szerint elfelejtették tájékoztatni arról, hogy de igen, tudják: Portik preventív módon még egy évvel a Laborccal való találkozója előtt videóra vetette Rónaival a denunciáló vallomást. A videófelvételt most 2010-re átpozicionáló ügymozgatókat pedig arról felejtették el tájékoztatni, miről is beszél Rónai Attila az ominózus felvételen? Ingatlanügyekről. Debrecen várost és a Dega Kft.-t érintő, Rónai elmondása szerint két-három évvel azelőtti ügyekről. Így is van. Mert, kedves Kósa polgármester, mikor is tárgyalta a debreceni közgyűlés az érintett ipari területek fejlesztését? 2004 decemberében? Bingo.

És akkor lehet, hogy ez az egész konstruált műbalhé ugrott, igaz? Eddig legalábbis úgy tűnik. Ez így – tenné hozzá Laborc Sándor.