Lengyel László © Marton Szilvia

A két Fejedelem még egymással összekapaszkodva birkózik. Szórakoztatják saját választóikat, és elijesztik az ellenfélét. De a világ és Magyarország választói Azutánra gondolnak. Másnapra. Ki jön? Sőt, kik jönnek? Felidézhetjük Kazimierz Waliszewski mondatát: „Az első Romanov trónra lépése, ami véget vetett a zavaros időknek, ékes cáfolata annak a népi mondásnak, amely szerint ahhoz, hogy nyúlpaprikást készítsünk, nyúl is kell.”

Mióta 2006 szeptemberében a két varázsló haláláról értekeztem, hányszor gúnyolódtak velem: hol van itt nyúl, ugyan miből lesz nyúlpaprikás? S nem mondta-e kihívóan Gyurcsány: „Ha találnak nálam jobbat, én megyek”? Jobbat – lehetetlen. Mintha választások sorának elvesztése Orbán részéről a minőség és a nélkülözhetetlenség bizonyítéka lenne? Más nem tudta volna ilyen jól elbukni 2002-őt és 2006-ot? S vajon Gyurcsány nélkül rosszabbul ment volna az országnak?

A jobboldalon az Orbán nélküli kormányzás megindult az ellenzéki önkormányzatokban. A haldokló király vesződhet a drága és értelmetlen népszavazással, ülhet kapcsolatok nélkül a palotájában, beszélhet egy kihaló nyelven. A fél-hatalom asztalánál élő önkormányzati nyelven beszélő, mindenoldalú kapcsolatokkal és információkkal rendelkező, hatalmi döntéseket hozó polgármesterek ülnek. Választóik, városaik, gazdasági, politikai és kulturális terveik, napi bizonyítási kényszereik vannak. Pokorni Zoltán, Kósa Lajos, Rogán Antal és társaik azon dolgoznak, hogy 2009-ig, tevékenységükkel bizonyítsák, kormányképes alternatívát jelentenek. Ha képesek jól elvezetni egy nagyvárost, együttműködni bármilyen színezetű választóikkal, működtetni intézményeiket, koalíciókat teremteni, kül- és belföldi vállalatokkal egyezkedni, akkor szóba jöhetnek országos szinten is. Ha csapatban játsszanak, összefognak egymással és képesek békét kicsikarni az ellenfelektől, ha versenyeznek, és nem gyilkolnak – esélyesek. Ha háborúznak, baloldali választóikat irtják, korruptan osztogatnak-fosztogatnak – eljátsszák az esélyeiket.

Orbán nem adja harc nélkül. Jönnek majd Magyar Nemzet cikkek nőügyekről, korrupcióról, ügynök-ügyekben. De Pokorni már megkapta, túlélte. Orbán királysága után köztársaság jön. Ennek első embere Pokorni Zoltán lehet. Külső kapcsolatokra, külügyekre Szájer József, akinek már ma jobbak a kapcsolatai, nagyobb a hitele, mint Orbánnak. És az egészségügyre, a taszító Mikola helyett, a tisztességes és hiteles Zombor Gábor. S bármilyen furcsa, szóba fog jönni a gazdasági posztokra Varga Mihály mellett Rogán Antal, aki a legtehetségesebb fiatal közgazdászként indult, és aki most az V. kerületben mutatja meg, hogy mit tud. Nem olyan néptribunok, nem táltosok, mint Orbán? Mit ért a sámánkodás 2002-ben Medgyessyvel és 2006-ban Gyurcsánnyal szemben? A Fidesz- békepárt a választási vereségekből tanult, O. V. nem tanul és nem felejt. Aki tanul, abból még lehet valami, aki nem, a múlt politikusa.

A Balországban ugyancsak ott vannak a második vonal emberei, Kiss Péter és Szekeres Imre, újabban Veres János. De belőlük aligha lesz első ember. A Bal-Köztársaság nem véletlenül szokott hozzá Horn után, hogy más vezeti a pártot és más a kormányt. 1994-95-ből megértették, hogy az MSZP kiváló pártvezetőket teremthet, akikből nagyon rossz miniszterelnökök válnak. Ezért kívülről, a párt hatókörét meghaladó táborból, lehetőleg szakpolitikust kell miniszterelnök-jelöltnek választani. Olyan tekintélyes embert, aki képes vezetni egy kormányt, kellő nemzetközi és hazai hitelességet és tekintélyt teremteni, nemcsak a szűken vett baloldalt, hanem az országot vezetni. Medgyessyvel és Gyurcsánnyal megpróbálkoztak, nyertek és rajta vesztettek. De lehet és kell találniuk rövid időn belül valakit, közgazdász gazdaságpolitikust vagy jogász jogpolitikust, aki fel tud állítani egy tisztességes kormányt, rendet teremt a szerkezetben, konszolidálja az apparátust, és véghez visz legalább egy reformot. Ennek a kormánynak méltó segítői lehetnek az MSZP-ét uraló politikusok – Kiss, Lendvai, Szekeres, Veres, Szili, Lamperth -, és a bevont önkormányzati politikusok. Kormányban és kormányon kívül csapatban, egyezkedve, a hitelességet helyreállítva próbálkozhatnak.

Ma több esély van a békepárti jobboldalon. De Orbán szorgalmas – leronthatja. Kevesebb a békepárti baloldal reménye. De hozhat egy nagyobb merítési körből meglepetés-embert, minőségi csapatot. Innen kezdve minden a tömeglélektané. 2007 ősze hozhat tömeghisztériát és nagy megkönnyebbülést is. Azután. Másnap.

Lengyel László