Zuschlag bilincsben. © MTI

Bács-Kiskun megye lassan a közpénzek Bermuda-háromszögeként válik politológiai fogalommá. A sportminisztériumi és fővárosi civil pályázatokkal összefüggő, bűnszervezetben elkövetett csalással vádolt, jelenleg előzetesben lévő MSZP-s Zuschlag János (és társai) az ügyészség szerint hatvanmillió forinttal sárosak. Amely összeg jelentős részének Gyurcsány miniszteri regnálása idején kelt lába. Legalábbis erre utal az ISM akkori helyettes államtitkárának vallomása. Ocsovai Tamás úgy véli, „az alapítványi támogatások odaítélése Gyurcsány Ferenc kézi vezérlésével történt.” Ismerve a hazai bírósági gyakorlatot, még azt se vehetjük biztosra: az évtized (ciklus) végéig jogerősen kiderül, a helyi szocialisták ügyvezető elnöke tényleg bűnös-e, s amennyiben igen, úgy kik áll(hat)nak mögötte. Mert azt senki nem gondolhatja komolyan, lenyúlható sokmilliós közteherviselői befizetés politikai hátszél (de legalábbis vétkes, szemhunyó hanyagság) nélkül.

A nagyalföldi megye nem először kerül a bűnügyi rovatok élére. Korábban, a ’90-es években a térség az olajbűnözés Eldorádója volt. 1998-99 fordulóján itt robbant a Sepsi-ügy. Kastyják János kiskunhalasi rendőrkapitány akkor levélben tudatta feletteseivel: Sepsi László, a többször rendőri látókörbe került nagykereskedő (aki a helyi Fidesz-kampányt is támogatta), Orbánhoz és Pintér Sándor belügyminiszterhez fűződő kapcsolatával dicsekszik lépten-nyomon. A dokumentumot közölte a Világgazdaság, minekutána Gergényi Péter – megyei főkapitányként – felfüggesztette, majd elbocsátotta Kastyjákot. Viszont 2000 áprilisában a Fővárosi Munkaügyi Bíróság jogerősen kimondta: a felmentés szabálytalan volt. A parlamentben épp Zuschlag János bírálta a dolog miatt a Fidesz-kormányt.

Nagyot fordult azóta a világ. A szocialisták által bírált Vasprefektus időközben a kormánypártok tömegoszlató favoritja (majd bukott zsaru) lett. Zuschlag pedig a bűnügyek leleplezőjéből gyanúsítottá vált. Nem tudni mi oka lehet, hogy az ifjú közember „anyapártja” eddig csupán erőtlen próbálkozásokat tett eltávolítására. Holott a szerteágazó pénzcsapolási network viselt dolgai aligha lendítenek a vezető kormánypárt elismertségi mutatóin. Ilyennél legtöbbször az MSZP parttalan belső demokráciáját szokták hibáztatni. Hogy az országos elnökség csak kérheti a párttagság felfüggesztését, de nem rendelheti el. Ami valószínűleg igaz. (Amely káderügyi defekt ürügyül is szolgálhat a pártelnök Gyurcsánynak, hogy megpróbálja tovább centralizálni az MSZP-t.) Ám jelzésértékű tünet, hogy a fiatal politikusnak – a ténykedését kísérő botrányszéria után – még van annyi híve a pártszervezetekben, ami nehézzé teszi eltávolítását.

Zuschlag méltán kiérdemelhetné a „politikai túlélőgép” ragadványnevet. Az általa elviccelt Holokauszt-ünnepséget követően mindenki azt gondolta, pályaíve végleg lekonyul. (Most tag-és vezetőtársai megkönnyebbülten sóhajthatnak fel: ha nincs a megölt zsidókon való poénkodás, lehet: Zuschlag elnökségi/frakcióvezetőségi tisztségviselő, netán kormányzati ember minőségében kompromittálná a pártot.) De az országosan kibukott emberünk helyileg azért felküzdötte önmagát a megyei csúcsvezetésbe. Fenti események révén egy ország ismerte meg a pénzeket nagyvonalúan kezelő, bulista fibiszes haveri kör vezérarcát. Zuschlag a társadalom nagy része számára a befolyásüzér, hatalom-és pénzéhes cinizmus, a fehérgalléros belpolitikai gengsztermorál jelképévé vált. Szabadi Béla és Várhegyi Attila után itt az újabb lehetséges rovott múltú honatya.

Lehet persze, hogy pártbéli villongások is meghúzódnak az ügy kulisszáinak takarásában. A Gyurcsány potenciális érintettségére „rávalló” Ocsovai, az Ifjúsági és Sport Minisztérium helyettes államtitkárként Fletó elődje, Jánosi (és közvetve Szili) embere volt. Új főnöke el is akarta mozdítani. Ami persze önmagában nem érvényteleníti mondandójának valóságtartalmát.

Amennyiben az MSZP fű alatt mégis informális védelmet nyújtana a ballaszttá vált Zuschlagnak, azt egy okból teheti: a csalásügy szálai felfelé ágaznak. S miniszteriális fejesek, helyi és központbéli pártpotentátok is odakozmálhatnak. Addig is várjunk türelmetlenül az ítéletre. Mindaddig az ártatlanság vélelme természetesen Z. János politikus foglalkozású kiskunhalasi lakosnak is dukál. Ámde ez ne gátoljon minket abban, hogy politikai és morális síkon elkaszáljuk a delikvenst és – ha vannak – felső kapcsolatait is.

Papp László Tamás