Kozák Gyula

Kozák Gyula: Interneten aláírásra Rajk László megküldte nekem a tizenkilencedik születésnapját ünneplő magyar liberális párt születésnapi köszöntőjét, amelyet végül tizenheten írtak alá. Erre válaszul írtam meg indulatos levelem, amelyet én is szétküldtem a barátaimnak, köztük sok alapítónak is. Legnagyobb meglepetésemre arról értesültem, hogy a levelem megcsonkítva, szélsőjobboldali portálokon jelent meg. Sejtelmem sincs, ki juttathatta el hozzájuk a szöveget. Majd az Index is lehozta, a hozzájárulásom nélkül. Csak a hvg.hu kérte engedélyemet, és itt már az eredeti szöveg jelent meg.

Mihályi Péter is a hvg.hu oldalán válaszolt nekem, Adam Michnik idézetekkel. Számomra azt üzente, hogy jó a csalás, a hazudozás, ez a demokrácia szerves része. Mihályi válaszát amúgy mellé-beszélésnek, önigazolásnak, ultraliberális szájtépésnek tartom. Ha így gondolja, lelke rajta.

Rajk László kizárt a levelezőpartnerei közül, és felszólított arra, hogy és is töröljem ki őt a címlistámból, amit én gyermekes reakciónak tartok. Érdekes, hogy ő újra véleményformáló személyiségnek számít a pártban, azok után, hogy 1997-ben, a Tocsik-ügy miatt visszaadta képviselői mandátumát.

hvg. hu: Inkább belső vitára akarta bocsátani véleményét?

K.Gy.: Ez a csonkítatlan szöveget olvasva nyilvánvaló. De még vitát sem akartam, csak elkeseredettségemet kívántam megosztani másokkal. Azt írtam: „Ha Szabó Miki élne, köpne ránk”. Többes szám első személyt használtam. Vagyis nem arról van szó, hogy „köpne rátok”. Magam is azonosulok zsákutcába jutott pártommal. „Kis, zsaroló csoporttá” vált, írom, mégis, továbbra is szolidáris vagyok vele. Bírálatom éles hangú, de belűről jövő.

hvg.hu: Beszélne egy kicsit a múltjáról?

K.Gy: Villamosmérnöknek tanultam, de soha nem helyezkedtem el a szakmában, hanem már egyetemistaként szociológusként dolgoztam. 1979-ben aláírtam a cseh Chartával való magyar szolidaritási nyilatkozatot, ezért elbocsátottak a Felsőoktatási Kutató Intézetből. 1980-81-től kezdve foglalkoztam az 1956-os magyar forradalommal. Hegedűs B. Andrással kezdtem a munkát, először csak szerelemből, természetesen illegálisan. Aztán úgy adódott, hogy együtt alapítottuk meg a Történelmi Igazságtétel Bizottságot, majd megszerveztük a Nagy Imre temetést. Ezután hoztuk létre az 1956-os Forradalom Történetének Intézetét, már Litván Györggyel együtt. 1998-ig az intézet bázisát képező Oral History archívum vezetője voltam, melyet én alapítottam. Jelenleg ugyanitt, a Dohány utcában dolgozom, egy bérház második emeletén, a lakásokból átalakított intézetben. Számos könyvet írtam és szerkesztettem, továbbá dokumentumfilmeket forgattam a közelmúlt történelméről.

hvg.hu: A november 15-i Népszabadság vezető helyen szentelt cikket levelének, „Keserű hab a liberálisok szülinapján” címmel, ami azt jelzi, az ön állásfoglalását nem egyéni véleménynek tartják, egy, a kisebbik koalíciós párton belüli ellenzéki csoportot sejtenek mögötte.

K.Gy.: Pedig én nem vagyok politikus, minden ez irányú tevékenységgel felhagytam 1989 június 16-án, éjfélkor. Magyar Bálint lakásán a SZDSZ vezetői egy fontos összejövetelt rendeztek, és Bálint felhívott telefonon, hogy „miért nem vagy itt?”. Azt feleltem, azért, mert holtfáradt vagyok, hiszen a temetés előtti négy-öt napban egy szemhunyásnyit sem aludtam. De másról is szó volt. Úgy döntöttem, hogy a politika helyett a tudománynak szentelem magam, mert fegyelmezetlen alkat vagyok, nem válnék be politikusnak. Másnap volt az 1956-os intézet alakuló kuratóriumi ülése, és az én pályafutásom ebben az irányban folytatódott.

hvg. hu: Bár nem lett hivatásos politikus, nyilván egyetértett SZDSZ döntéseivel. Most mintha elszakadt volna a cérna.

K.Gy , Mindenekelőtt előrebocsátom, szerintem Magyarországon a politikai törésvonalak nem esnek egybe a pártok határaival. Ha az összes mai magyar párt tagságát és szavazóit egy nagy lavórban össze lehetne keverni, és az embereket valódi világnézetük szerint újracsoportosítani, kikerekedne egy szociáldemokrata párt, egy liberális párt, és egy konzervatív párt, s a három pólus mindegyikén tömörülnének szocialisták, fideszesek és SZDSZ-esek is. Világos, hogy mondjuk a jelenlegi SZDSZ-elnök, Kóka János liberalizmusa nem egyezik meg az SZDSZ kezdeti szociáliberális irányzatával. A párt mai üzenete csak annyi: „Mindenki éljen és boldoguljon az ereje és a tehetsége szerint.” Ez tiszta szociáldarwinizmus, a struggle for life filozófiája. Ebből egyenesen következik például a gazdaságtalan vasúti szárnyvonalak felszámolása, ahol ugyan kétszázezer ember él, „de azok úgy sem szavaztak ránk, megérdemlik a sorsukat”. S következik a kórházak tömeges bezárása, marionettfigurák pozícióba ültetése. Gondoljon bele: Horváth Ágnes beteget csak akkor látott, amikor látogatóban volt kórházban.

hvg.hu: Meglehetősen inog az SZDSZ több biztosítós modellje, a szocialisták egy része nem hajlandó megszavazni, szerdán sokan emiatt fognak sztrájkolni, a találgatások már a koalíció felbomlását is számításba vették.

K.Gy.: Mintegy hat-nyolc cikket írtam az egészségügyi reformról, ezekben vitatkoztam az SZDSZ egészségügyi szakértőjével, Mihályi Péterrel és kitűnő közgazdász barátommal Bauer Tamással. Mindegyikben föltettem a kérdést: minek ötvenegy, illetve negyvenkilenc százalékról beszélnünk [a reformterv értelmében a pénztárakban a magábefektetők maximum 49 százalék tulajdonrészt szerezhetnek, az államé marad 51 százalék. A szerk.] az egészségügyi rendszert a feje tetejére állító, reformnak nevezett rombolás kapcsán? Ha az Egészségbiztosítási Pénztár vagyona, az 1600 milliárd forint lenne az ötvenegy százalék, amely állami kézben marad, és közel ugyanennyit tennének hozzá a magánbiztosítók, a magyar egészségügy felvirágozna. Csakhogy jelenleg úgy tűnik, a magánbiztosítók egyenként, ha négy-öt milliárdot hoznak a rendszerbe, amiből éppen kijön a saját infrastruktúrájuk, székházuk, reklámjuk. Látva, miképpen tették máris tönkre a Lipótmezőt, az OPNI-t, szörnyű előérzeteim vannak. Meggyőződésem, hogy az SZDSZ egészségügyi munkacsoportja egyszerűen azt a feladatot kapta, hogy 250 milliárd forintot vonjon ki az egészségügyi rendszerből. Lényegében ez zajlott le eddig, és a koalíciós kormány ezt próbálja „reformként” eladni a közvéleménynek, s ez az, ami sok szocialistának sem tetszik, egyébként joggal.

hvg.hu: Ön milyen SZDSZ-jövőt látna szívesen?

K.Gy.: Szeretném, ha a párt visszatérne 1992 előtti uralkodó szociálliberális felfogásához, amit fontosabbnak tartok annál a problémánál, hogy benn maradjon-e a párt a koalícióban, vagy sem. Elszomorító és súlyosan figyelmeztető tény, hogy a „születésnapi levelet” összesen tizenheten írták alá. Sajnos, az SZDSZ-nek ma már nincsenek olyan karizmatikus politikus-személyiségei, akiknek akár az értelmiségen belül is számottevő tábora lenne. A fiatalok szenvtelen arroganciájukkal még megmaradt híveinket is képesek a párt ellen fordítani. Nagyon szeretném újra szeretni az SZDSZ-t, és nagyon szeretném, ha befejeződne – minden oldalon – az MSZP utódpártként történő aposztrofálása.

Pelle János