Toller László

Toller László munkáltatója, az Országgyűlés hónapok óta úgy csinál, mintha semmi nem történt volna. Holott nyilvánvaló: egy régóta öntudatvesztett személy nem tud joghatályos politikai döntésekről szavazni. Tehát közfunkciójának gyakorlására alkalmatlan. Logikus, hogy el kellene indítani Toller László gyámság alá helyezését. Minekutána kiírható lenne egy időközi választás az üressé vált honatyai szék betöltésének céljából. Hogy ez nem következett be, annak magyarázata nyilvánvalóan politikai számítás.

Vezető kormánypártunknak nemigen akaródzik egy bukásgyanús kampányban odakozmálni. Emellett szerepet játszhat a dologban a súlyos beteg családjával kapcsolatos, rosszul felfogott tapintat is. A Fidesz visszafogottságát pedig magyarázhatja, hogy nem akar a tragédia vámszedőjének előnytelen szerepébe kerülni. Akárhogyan, a józan ész úgy diktálja, a groteszkül tragikus szituációt helyre kell billenteni.

Bárki számára világos: ha valaki mentálisan inaktív állapotba kerül, szavazati jogát aligha gyakorolhatja. (Ahogyan egyéb honpolgári lehetőségeivel sem élhet.) Ebből pedig logikusan következik rokoni (vagy hatósági) gondnokság alá tétele. Már csak azért is, hogy kiszolgáltatott polgártársunk nevével, okmányaival ne lehessen visszaélni. Ha pedig „mezei” polgárnál ez fontos, úgy különös jelentősége van az országházi tagoknál. Hisz ők nemcsak magukért felelnek, de tízmillió országlakó jogszabályairól, költségvetéséről, sorsának alakulásáért is. A hipotézis kedvéért játsszunk le egy rémálomszerű forgatókönyvet. Hazánk parlamentjének legnagyobb ellenzéki frakciója vidéken ülésezik. S a környéken járvány tör ki, így a több mint százfős politikuscsoport eszméletét vesztve ágynak zuhan. Amennyiben házelnökünk vállvonogatós, felelősséghárító mentalitását tekintjük, itt sincs teendő. Képviselőink továbbra is javadalmazásban részesülnek, vagyonnyilatkozatot adnak le, papíron betöltik helyüket. Igaz, minek is rémüldözzünk? A határozathozatalhoz szükséges többség megvan, és nem pont Orbán Viktor közölte annak idején: a törvényhozás ellenzék nélkül is működik?

Politikai elitünk, hovatartozástól függetlenül, jogkövető magatartásra buzdítja választóit. Ugyanakkor saját háza táján nem akar kitakarítani. A rendszerváltás óta születési rendellenességektől szenved a párt- és kampányfinanszírozás. Mint ahogy nem lett garantálva, hogy a képviselői vagyonnyilatkozat ne csupán alibi-papírként funkcionáljon, hanem az adóbevalláshoz hasonlóan hatóságilag visszanyomozható legyen. Éppúgy homály fedi a költségtérítés gyakorlati elköltésének módját is. Sorolhatnánk a rendszerszintű anomáliákat. Most pedig itt van Toller László de facto tizennyolc hónapja nem létező országgyűlési helyének ügye. Demokráciánk, – noha betöltötte már a 18. életévét – ilyen tekintetben korántsem úgy viselkedik, mintha nagykorú lenne.

Papp László Tamás