A tét

A groteszk helyzetek nem, csupán a szerepek változnak. Eme örök alapigazságról győződhetünk meg a kormány népszavazási propagandafüzetét lapozgatva. Az „Új Magyarország – Tájékoztató a megújuló Magyarországért” – címlapja szerint – „ingyenes kiadvány”. Közben pedig a tartalma épp arról győzköd bennünket, hogy ingyenebéd nincs. Bármiféle díjmentesség csak látszat, hisz amennyiben térítésmentesen veszünk igénybe valamit, annak cechjét az összes közteherviselő állja. S ez így is van. Ahogy a kormány agitprop kiadványa se grátisz. Mi nyögjük a vételárát, adófizetők.

Amiként a Fidesz-kormány idején kipostázott, Millenniumi Országjáró fedőnevű kincstári pártreklámnyomtatvány árát is nekünk számlázta ki a büdzsé. Akkor a szocialisták (és szabad demokrata partnereik) ellenzékből harsányan tiltakoztak a kormánypénzből folytatott politikai verbunkos ellen. Most – immár fél évtizede hatalomban – úgy tűnik, nincs gondjuk a belpolitikai aprópénzre váltott bankjegykötegekkel. Persze nyilván ezt is a kampányfinanszírozás tisztulásának jegyében.

Legelöl gyerekfotó, hátul étvágygerjesztő betegkoszt, közte pedig maga a Kánaán. Nagyjából így összegezhető a Miniszterelnöki Hivatal brosúrája. Jó, nemcsak ez van benne. Amit a vizit- és tandíjról, a gázárpolitika felülvizsgálatának szükséges voltáról írnak benne, azzal a cikkíró is egyetért. De ez most lényegtelen. Ugyanis a dolog nem úgy működik, hogy amit utálok, azon felháborodom, ám ha tetszik, akkor csak nyomassuk a közösség pénzéből.

Talán a legsúlyosabb, hogy a kampánykiadvány a Magyar Televízió egyik „reformgondolatot” népszerűsítő rajzfilmsorozatának, a Modern Képmeséknek a készítőjét, M. Tóth Gézát is beemeli egy interjú erejéig a kurzusbűzt árasztó papírba. Ezzel pedig nagy a hézag. Ha a produkció alkotói független művészek, akkor semmi keresnivalójuk egy kormányfő-hivatali füzetecskében.

Amennyiben viszont nem azok, úgy sokadszorra kérdőjeleződik meg az MTV-ben zajló tevékenység pártatlan szakmaisága.

Aki úgy gondolja, hogy célja kizárólag ilyen nemtelen eszközökkel valósítható meg, többnyire csak saját tehetetlenségét (lustaságát, fantáziátlanságát) próbálja igazolni. És mellesleg: a szükséges, de húsba vágó megszorítások idején nem kéne önmérsékletet tanúsítani? Vajon nem érne sokkal többet, ha lenne végre kabinet, amely lemondana a csábító lehetőségről? S mondjuk, népszavazási (választási) kampánystart idején mindössze egy ötperces videofilm erejéig kampányolna. Amiben a kormány vezetője elmondaná: Kedves szavazópolgárok! Mi köztestületi minőségünkben nem szállunk be pénzzel a versengésbe. Ugyanis csak pártpolitikusként hirdetjük magunkat. Kormányként csakis dolgozunk. Nem lenne ez hatásosabb, mint a sok papírízű sablonduma? De ez még álomnak is túl szép. Helyette marad a bónusz adóforintokból történő észosztás. Ez a szürreális referendum egyik oldalról se a fair play – vagy legalább a racionalitás – játékkódexe alapján folyik.

Papp László Tamás