Tetszett a cikk?

A pekingi olimpia a kínai vezetés, de még a közvélemény szemében is, szimbolikus jelentőséggel bír: a látványos megnyitó ünnepségnek, a kínai sportolók összességében minden más nemzetet felülmúló teljesítményének azt kell bizonyítania, hogy Kína végképp maga mögött tudja a megaláztatásokkal, polgárháborúkkal, bosszúhadjáratokkal terhes évtizedeket, és Ázsia egykori „beteg embere” immár gazdasági óriás, a világpolitika meghatározó szereplője.


© AP
A hanyatlás annak idején 1840-ben, az „első ópiumháborúval” vette kezdetét. A britek a szabadkereskedelem nevében, fegyverrel kényszerítették Kínát, hogy oldja fel az ópium importjára kimondott tilalmat. A császárság kínlódása, majd összeomlása, a forradalom, a japán megszállás, a maoizmus rombolása óriási sebeket ejtett az egykor virágzó országon. Kína csak a múlt század hetvenes éveinek végén kezdett magára találni, amikor - szakítva a maoista hagyományokkal és a szovjet tervgazdálkodás módszereivel - Deng  Xiaoping irányítása alatt az ország fokozatosan áttért a piacgazdaságot és a tervgazdaságot összehangolni igyekvő, sajátos kínai modellre.

A gazdasági reformok és a piacnyitás következtében Kína hihetetlen mértékű fejlődést produkált az utóbbi 30 évben. Kína jelenleg – gazdasági teljesítményét tekintve – a nemzetközi rangsorban második helyen áll az Amerikai Egyesült Államok mögött. Az évi növekedési ütem huzamosabb ideje meghaladja a 10 százalékot. Ami a külkereskedelmet illeti, egyedül a múlt hónapban 26,3 milliárd dollár exporttöbbletet tudtak elkönyvelni, ami 21,4 százalékkal haladta meg a júniusi szintet. A kivitel – a múlt év azonos időszakához képest - 26,9 százalékkal 137,7 milliárd dollárra, a kínai behozatal 34 százalékkal, 111,4 milliárd dollárra bővült.

A gazdasági téren sikert sikerre halmozó Kína vezetése ugyanakkor változatlanul elutasítja a politikai rendszer liberalizálását. Északi szomszédjával, Oroszországgal együtt arra törekszik, hogy a többé-kevésbé piaci elvekre épülő gazdaságot egy autoriter politikai rendszer keretei között tartsa. Kínában az emberi jogokat finoman szólva másként értelmezik, mint a nyugati demokráciákban. Az olimpiai játékok kezdete előtt kilenc francia emberjogi szervezet közös nyilatkozatot adott ki, melyben pontokba szedve felsorolták az általuk kívánatosnak tartott és bevezetésre ajánlott reformokat. Többek között szorgalmazzák a politikai elítéltek szabadon bocsátását, a cenzúra, a halálbüntetés eltörlését, az emberi jogok tiszteletben tartását, beleértve a szabad társulás és szakszervezetek alapításának jogát. Elejét kell venni, hogy lakhelyéről bárkit is elűzzenek, illetve erőszakkal kilakoltassanak. ) (A hatóságok az olimpia kezdetekor eltávolították Pekingből a „nem kívánatos elemeket”, értsd az ellenzék tagjait)

Indulatos viták (Oldaltörés)


Mark Leonard brit politikai szakértő a londoni Prospect magazin idei márciusi számában, Kína új értelmisége (Chiha’a new intelligentsia) címmel megjelent cikkében a kínai szellemi elit dilemmáit foglalja össze. Felhívja a figyelmet, hogy a kínai értelmiség súlyát öntudatlanul is növeli az elnyomó rendszer, mely nem tolerálja a politikai pártokat, a független szakszervezeteket, ahol a politikusok közötti nézetkülönbségek nem kerülnek nyilvánosságra, és ahol a média szoros ellenőrzés alatt áll. Az értelmiségi eszmecserék viszont serkentőleg hatnak a politikára. Miközben tabuk az olyan témák, mint Tibet, vagy a Tienanmen téri események megítélése, viszonylag nyíltan ütközhetnek a nézetek olyan külpolitikai témákról, mint Japán vagy Észak-Korea. Bár az internetet szorosan figyelik, a viták itt még mindig szabadabbak, mint a nyomtatott sajtóban. (Annak ellenére igaz ez, hogy nemrég letartóztattak a liberális gondolkodó Hu Jia nevű bloggert.) És bár zárt ajtók mögött, tudósok és gondolkodók gyakran szabadon beszélnek olyan érzékeny témákról, mint a politikai reform. Az ilyen eszmecserék befolyásolják a politikai döntéshozókat is, és a kormány a szakértők tanácsait figyelembe veszi tervei kidolgozásakor.

Mint a brit szerző írja: írja: Kínában – a párt fórumain, a félig független értelmiségi körökben, a lapokban és az interneten -- indulatos viták folynak az ország követendő irányvonaláról. A szociális egyenlőtlenségről, annak következményeiről új baloldali közgazdászok csapnak össze az új jobboldal képviselőivel. Politikai teoretikusok érvelnek a szabad választások megtartása és a jogállamiság mellett és ellen. Ami a külpolitikát illeti, Kína ’neokonjai’ vitatkoznak a liberális internacionalistákkal Kína stratégiájáról. Eközben jó néhány kínai gondolkodó igyekszik összeegyeztetni a rivális elképzeléseket. Például arról, hogy miképpen tudja Kína változatlanul élvezni a globális piacok előnyeit, anélkül, hogy veszélyeztesse jelenlegi politikai és gazdasági rendszerét. Egyelőre kétséges, hogyan lehet összeegyeztetni az átjárható világ koncepciójára épül globalizációt a falaktól védett világ kínai változatával – állapítja meg a brit tudós. .

A sportolók versengésében - már most is látszik - Kína várhatóan megelőzi majd az utóbbi három olimpián (tehát a Szovjetunió felbomlása után) legtöbb aranyérmet begyűjtő Egyesült Államokat. Kína várható diadala aligha lesz meglepetés, tekintettel arra, hogy óriási összeget fordítanak a különböző sportágak ifjú tehetségeinek felkutatására és felkészítésére Az amerikai olimpiai bizottság elnöke, Peter Ueberroth nem is tagadta: „azt várom, hogy a következő években Kína lesznek a legsikeresebb sportnemzet. Eddig nem szoktunk hozzá, hogy vesztesek legyünk. De majd hozzászokunk.

Pelle János

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!