Jim Murphy, a brit kormány Európa-ügyi minisztere

Magyarországi látogatásom előkészületei során olvastam Széchenyi István Hitel c. művének zárósorát, amely azonnal megkapott: “Sokan azt gondolják: Magyarország – volt; én azt szeretném hinni: lesz!”. Mint az európai ügyekért felelős brit miniszter, rögtön Európára vonatkoztattam ezt a gondolatot, és feltettem magamnak a kérdést: vajon Európa nem rekedt-e meg múltbeli dicsőségének fényében? És ami még fontosabb: mit tehetnénk a kontinens jövője érdekében?

Kormányom hisz Európa jövőjében. Olyan Európát akarunk, amely azonos hullámhosszon mozog a globalizációval. Olyan Európát, amely gazdaságilag erős. amely kész irányító szerepet játszani és anyagi forrásokat áldozni olyan – Európán kívül minden más kontinenst is érintő – témákban, mint az éghajlat- és energiabiztonság, a konfliktuskezelés vagy a nemzetközi bűnözés elleni harc.

Néhány trendre érdemes odafigyelnünk: húsz évvel ezelőtt a megtermelt javak 10 százaléka származott a fejlődő és feltörekvő országokból. 2020-ra ez az arány 50 százalékra szökken. Ma minden nyugdíjasra négy aktív dolgozó jut. Mire az én gyermekeim nyugdíjba mennek, ez az arány 2:1-re csökken. A széndioxid-kibocsátás 2030-ig 57 százalékkal, a szénfelhasználás pedig 73 százalékkal növekszik.

Ezek az adatok mind ugyanabba az irányba mutatnak. Európa nem folytathatja úgy, mint eddig. Az Egyesült Királyság ezért olyan új Európában gondolkodik, amely tesz is azért, hogy a gazdasági növekedés ne csak erőteljes és állandó legyen, de igazságos és környezetbarát is. Ennek nem a protekcionizmus, nem a befelé fordulás a módja. Kifelé kell tekintenünk, és tudomásul kell vennünk, hogy szociális védelmet leghatékonyabban egy növekvő, a globalizáció tényével számoló gazdaság nyújthatja.

Magyarország ehhez az új Európához többféleképpen is hozzájárulhat. Egyrészt elősegítheti a nemrég létrehozott Európai Innovációs és Technológiai Intézet sikeres működését. Az intézmény kedvező feltételeket teremthet értelmiségiek és üzletemberek együttműködéséhez, egyben „zöld munkahelyek” teremtéséhez Európa munkanélküli polgárai számára. Másrészt, Magyarországnak kiegyensúlyozott költségvetési politikát, a maastrichti konvergencia-kritériumok teljesítését kellene továbbra is szem előtt tartania. Harmadrészt, a magyarországi foglalkoztatottak számát növelni kellene, mégpedig a nők, a fogyatékkal élők, az 50 év felettiek, és a romák munkahelyhez segítésével. Ezeket a csoportokat hozzá kell segíteni, hogy a munkaerőpiacon „eladható” szakmát szerezzenek, és szükség esetén rugalmas munkaidőben dolgozhassanak. Sokuknál komoly életmódváltás következik be, ezt kell bátorítani.

Amikor a Lisszaboni Program második szakaszába lépünk, és sor kerül az uniós költségvetés felülvizsgálatára, a következő három kulcsterületre kell irányítanunk forrásainkat: támogassuk a tagállamok erőfeszítéseit, hogy magas hozzáadott értéket előállító gazdaságokká váljanak, adjunk választ az éghajlatváltozás jelentette kihívásokra, és végül legyen gondunk a biztonságra, a stabilitásra és a szegénység visszaszorítására.

Ha mindezt sikerül elérnünk, kontinensünk, amely évszázadokon keresztül a kulturális, gazdasági és szociális fejlődés mozgatóereje volt, újra egy fenntarthatóbb, biztonságosabb jövő ígéretével kecsegtetheti a világot.
 
Jim Murphy