A munkavédelmi főfelügyelőség két vezetőjének őrizetbe vétele arra figyelmeztet, hogy gyakorlatilag szinte minden közhatalmi intézménynél van ember, aki jó pénzért okmányt, igazolást, dokumentumot beszerez. Parkolás, okmányiroda, körjegyzőség, adóhivatal, önkormányzat, hatósági szakorvos, földhivatal, rendőrség – szinte nincs olyan államigazgatási vagy felügyeleti szerv, amelynél ne lenne jól kialakult útja a kenőpénznek.


Papp István. A munkavédelemben
vártak tőle helytállást.
Nem mondhatni, hogy az illetékesek túltájékoztatták volna a közvéleményt a legújabb botrányról. Holott nyilván számot tartana némi érdeklődésre, hogy pontosan hogyan lett a gyanú szerint bűnöző a munkavédelmi főfelügyelőség két vezetője. Papp István elnök és Cseke Zoltán főosztályvezető. Mindketten tisztségük révén elkövetetett visszaélések miatt célpontjai a rendőri nyomozásnak.  

Egyelőre annyit tudni, hogy csak úgy, szimplán kedveztek bizonyos cégeknek a szankciómentességi dokumentumokkal. Nehéz ugyanakkor elhinni, hogy ez mindenféle ellenérték nélkül, szívességi alapon zajlott. (A közéleti-gazdasági szálakat érintő arcátlan csend is meglehetősen fültépő.) Ők persze csak közepes fogásnak számítanak a hivatali panamák csúcsragadozóitól nyüzsgő magyar tengerben.

A bürokrácia rutinos ügyfeleinek (és szenvedő alanyainak) köztudomású tapasztalata a megvesztegethetőség. Hogy miért? Az okok csak látszólag nyilvánvalóak.

Mikor közigazgatási tisztviselők vesztegetésgyanúval őrizetbe kerülnek, a nagyközönség felháborodik, szigorú büntetést óhajtva. A buszon, kocsmában, váróteremben fodrásznál társalgó átlagember látszólag őszintén elítéli. Valójában erkölcsi álláspontjának következetessége - tisztelet a kivételnek - igencsak megkérdőjelezhető. Ugyanis miközben harsányan ekézi a vesztegetést, protekciót, jogtalan előnyszerzést, ha olyan szituációba kerül, melyben – csúszópénz fejében – jogsértő, de haszonnal kecsegtető ügyintézést kínálnak fel neki, általában belemegy a dologba.

Korrupció természetesen mindenütt van. Teljesítmény-és versenyközpontú nyugati államokban is létezik „közhivatali bűnözés.” De a rendszer logikája olyan, hogy pusztán vesztegetéssel nem képes valaki behozhatatlan előnyre szert tenni. A piac törvényei, ha nem is szüntetik meg, de hathatósan ellensúlyozzák a kontraszelektív tendenciákat. Ráadásul a demokratikus nyilvánosság fejlődése, ellenőrző szerepe eleve megnehezíti az ilyen ügyletek kivitelezését. A nyugati politikus, ha görbe utakra lép, rafináltan összetett eszközök bevetésével tudja csak megúszni a lebukást. Az így begyűjthető nyereséggel arányos kockázatot muszáj vállalnia. Mert a nyitott társadalom spontán kontrollközege ellene dolgozik.

Viszont gyökeresen másként élte meg ugyanezt a hiánygazdaságban szocializálódott polgár. Bizarrul hangzik, de ’60-as évek „legvidámabb barakkjában”, azaz Magyarországon az előtörő - és a rendszerváltásra óriássá izmosodó - korrupció az alattvalók nézőpontjából gyakran valamiféle fejlődés, a rezsim puhulásának jele volt. A Rákosi-korszakban pénzzel ritkán lehetett bármit elintézni. Mivel az áru-és szolgáltatásínség olyan rendkívüli volt, hogy a fizetőeszköz eleve nem ért semmit, a termékek oroszlánrésze jegyre volt kapható, vagy még arra sem. A luxusjavakat, előjogokat szigorúan a politikai lojalitás alapján adták. Többet ért a jó káderlap, mint a ropogós bankó. A korrupció megállt a primitív feketepiaci cserekereskedelem fölötti szemhunyás és a hatalmi kegyosztogatás szintjén.

Az 1968-as gazdasági reformkísérlet piacosító törekvései (és az azt megelőző „kis háztáji agrárkapitalizmus”) következményeként a pénz némileg visszanyert vásárlóerejéből, az állam kínálta szolgáltatásoknak megteremtődött egyfajta relatív bősége. Ez nagyjából azt jelentette, hogy volt már a kényelmi cikkeknek, adományozható jogoknak bizonyos elosztható mennyisége. De persze korántsem annyi, hogy mindenkinek jutott volna, akinek igénye lett volna rá. Hogy ki, mikor (és milyen feltételekkel) kapjon autó-vagy lakáskiutalást, OTP-hitelt, üdülési jogot, telekbeépítési engedélyt, maszekként helyiségbérlési vagy büféüzemeltetési lehetőséget, a pártállamot szolgáló hivatalnokok döntötték el.

Haszonélvezők és vesztesek (Oldaltörés)

A korrupciót divatos úgy ábrázolni, mint amely válogatás nélküli sújtja a népet. Holott a lakosságnak azon szegmense, mely ismerte a bennfentes ügyintézőt és leszurkolta neki a megfelelő jutalékot, ugyancsak haszonélvezője lett a rendszernek. Számtalan ember kapott juttatást úgy, hogy a papíron felsorolt kritériumok (társadalmi hasznosság, rászorultság, képesítés) alapján nem (vagy csak jóval később) lehetett volna része benne. Milliók jöttek rá, hogy az újraelosztás folyamata pénzzel befolyásolható. A világháború és a kemény diktatúra időszakával szemben, mikor az állam jószerivel csak elvett a polgáraitól, most legalább – némi mellékes fejében - adott is valamit. Tetejébe pedig – mivel a központosított, tervgazdasági ellátás alapjaiban ésszerűtlen, méltánytalan volt – még az se mondható, hogy a szabályok betartása feltétlenül igazságosabb döntést eredményezett volna.

A kisember vélt vagy valós igaza csak a kenőpénz útján győzhetett. Sokszor épp vesztegetéssel tudtak hatástalanítani egy öncélúan basáskodó intézkedést. Itt jutunk el a posztkádári gazdasági korrupció alapkövéhez. A pártállami éra folyamatosan tett ugyan pragmatikus engedményeket a kisvállalkozói magántulajdonnak. De alapjaiban, ideológiai okokból piac-és tőkeellenes volt. A trafikos, gebines, kifőzdés, lángos-és pecsenyesütő, kisiparos, építési vállalkozó iránti össznépi ellenszenvet, irigységet a diktatórikus hatalom időnként meglovagolta. Alkalomadtán „nyerészkedés” vádjával lecsaptak rájuk. A kistőkés, ha azt akarta, hogy nyugta legyen az őt zaklató hatósági közegek, népi ellenőrök, önkényeskedő hivatalnokok rajától, akkor is tejelt, ha nem is volt sáros. Tudván: amennyiben nincs hiba, majd csinálnak. A korrupció egyfajta védelmi pénzzé alakult. Az lett gyanús, azt nézték ki a hivatalból, azt zaklatták, aki becsületesen, csúszópénz nélkül akart boldogulni.

A túlszabályozó és túladóztató állam vállalkozónyomorító jellege tartalmilag nemigen módosult a rendszerváltással. Mivel a zegzugos bürokrácia feltételrendszere a tőke-és szakemberhiányos hazai építőiparnak szinte betarthatatlan, nyugisabb a kölcsönös hazugságon alapuló rendszer. Ahol a szolgáltató úgy csinál, mintha eleget tenne a jogszabályoknak. Az ellenőr pedig úgy tesz, mintha elhinné. Közben pedig – jobb a békesség – gazdát cserél egy kibélelt boríték. „Mennyit kell itt fizetni az orvosnak?” – kérdi a páciens, rögtön a kórterembe való belépés után. S amint megtudja a tarifát, becsúsztatja a megfelelő zsebbe. A jobb bánásmód, a soronkívüliség, a kivételezés reményében. Ugyanez zajlik az építő-kivitelező szakmában is. Mindezt önmagában ellenőrzéssel (vagy a korrupciószagú ellenőrök leváltásával) felszámolni nem lehet.

Rendszerszintű változások kellenek. Például a vízfejű bürokrácia létét igazoló (visszaéléseit lehetővé tévő) adminisztrációs túlterhelés, a fojtogató adóprés enyhítése. Ama szemlélet meghaladása, amely a tőkét fejőstehénnek gondolja, melynek legfőbb feladata a túlfejlett, torzszülött állam irodagépezetének adó-és kenőpénzzel való olajozása. És a tömegek rádöbbentése arra: nincs morális joguk elítélni a nagyvállalkozó (és hivatalnok) korrupcióját, amíg ők is kiélvezik ugyanezen rendszer előnyeit: pénzért vett rokkantnyugdíj, mozgássérült-igazolvány, fiktív igazolással kapott szociális támogatás, makkegészségesként vesztegetéssel kijárt táppénz, a biztosítási kárbecslő megkenésével felkerekített összeg és még sorolhatnánk.

A korrupció egy régi tradíciójú demokráciában doppingszer. Melyet a tehetségében, képességében nem bízó, de gátlástalanul nyerni akaró piaci versenyző használ. Nálunk viszont az illegális teljesítményfokozó használatára, rendellenességeivel, maga az állam kényszeríti rá mindazokat, akik indulni szeretnének a „futáson”.

Papp László Tamás

Állj mellénk!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig
45 millió forinttal segítették munkánkat.
Ha neked is fontos a minőségi újságírás, csatlakozz!
4 évet kapott az autós, aki sms-ezett gyorshajtás közben és halálra gázolt egy motorost

4 évet kapott az autós, aki sms-ezett gyorshajtás közben és halálra gázolt egy motorost

44,2 millió forint adósságot termel napi szinten a Honvédkórház

44,2 millió forint adósságot termel napi szinten a Honvédkórház

Csunderlik Péter: Mindenkihez!

Csunderlik Péter: Mindenkihez!

Hatástalanították a budafoki bombát

Hatástalanították a budafoki bombát

Új ruhát kapott a konyhás néni Áder tiszteletére

Új ruhát kapott a konyhás néni Áder tiszteletére

6 tuti tipp a jó alváshoz az 1600-as évekből

6 tuti tipp a jó alváshoz az 1600-as évekből