Sebők János
Sebők János

A Fonogram-gálán bőséggel osztogatták a díjakat. A tavalyi év egyik legfontosabb albuma (Syrius anno Live), s készítőjének, kiadójának (Ráduly Mihály) neve azonban szóba sem került az eseményen.

2009-ben két fájdalmas eseménye is volt a magyar pop-rockzenei életnek. Cseh Tamást eltemettük, a Syriust pedig nem hagytuk feltámadni, holott lett volna rá alkalom. Tavaly novemberben volt negyven éve, hogy megalakult a zenekar, s ebből az alkalomból megjelent egy olyan hiánypótló kiadvány is, amelynek alapján lett volna rá mód, hogy ezt a legendás formációt is elhelyezzük a magyar zene- és kultúrtörténetben. Erre azonban nem került sor (igaz, életének utolsó éveiben Cseh Tamásra is kevesen figyeltek oda). Sem a „szakma”, sem a média nem tartotta fontosnak, hogy méltón megemlékezzen a jubileumról, a páratlan kiadványt pedig egyenesen agyonhallgatták, miközben jelentéktelen, fröccsöntött sztárok és eldobható lemezeik kaptak tévé- és sajtónyilvánosságot és érdemtelenül sok reflektorfényt.

Az 1969 novembere és 1973 májusa között létezett „Nagy” Syrius – Baronits Zsolt (szaxofon), Orszáczky Jackie Miklós (ének, basszusgitár), Pataki László (billentyűs), Ráduly Mihály (szaxofon, fuvola) és Veszelinov András (dob) – tehát lényegében még mindig underground státuszban létezik, s néha valóban az az ember érzése, hogy pop-rock vonalon nálunk megállt az idő.

A hivatalos kultúrpolitika intézményei, illetve az ott dolgozó hivatalnokok negyven évvel ezelőtt is legfeljebb tudomásul vették (megtűrték) ezt a maga idejében világszínvonalú formációt, amelyet itthon az MHV, az Interkoncert és más intézmények teljhatalmú urai gyakorlatilag perifériára szorítottak, a sajtóban pedig elhallgattak. Ennek eredményeként aztán a zenekarnak mindössze egy, 2000 példányban kiadott, angol nyelvű lemeze (Devil’s Masquerade) jelent meg, azt is Ausztráliában vették fel, ahol a kritika szerint a Syrius nagyon „rávert” a korabeli, trendi angolszász zenekarokra.

Minderről azonban itthon alig lehetett hallani, mint ahogy a hazatérő zenekar körül is fogyni kezdett a levegő, aminek következtében a folyamatos mellőzés és a zenei-kulturális életben is kialakult „ellenreformáció” hatására a Syrius 1973 őszén feloszlott. Tagjai közül Orszáczky Jackie és Ráduly Mihály külföldön folytatták a pályafutásukat, s évtizedekig nem is tértek haza.

A Syriust a következő évtizedekben mindinkább egyfajta mitikus rajongás vette körül, ám korabeli rádió- és koncertfelvételeit nem adták ki, majd a rendszerváltást követő két évtizedben olyan válogatások jelentek meg, amelyek a zenekart övező legendáról (miért volt a Syrius „nagy”, s miért voltak emlékezetesek a koncertjei) nem lebbentették fel a fátylat. A biztos profitra hajtó kiadók ezt a munkát azóta sem végezték el, a kallódó felvételeket sem gyűjtötték össze, holott a legendás előadók legendás koncertjeit azóta hangzó és képi anyagok formájában egymás után nyilvánosságra hozták (A Beatles Hamburgban, Bob Dylan Newportban, Jimi Hendrix Woodstockban, a Rolling Stones a Hyde Parkban, Elvis Presley Las Vegasban), s ezek a felvételek is részei lettek az életműveknek, illetve a rocktörténetnek.

A Syriusnak is voltak legendás koncertjei, pillanatai (Bercsényi, E Klub, Egyetemi Színpad, Derkovits Klub Bem Rakpart), ám ezeket az utókor 2009-ig csak az „öregek” visszaemlékezéseiből ismerhette. A zenekar utóéletének mostoha sorsát látva, kevés remény volt arra, hogy a régi emlékeket dokumentálva is felidézhessük. Orszáczky, Baronits, Veszelinov időközben meghalt, Pataki külföldön dolgozik, a nemrégen hazatelepült Ráduly pedig visszavonultan, a világtól elzárkózva él. Tavaly azonban felröppent a hír, hogy – afféle utolsó mohikánként – Ráduly mégis hozzákezdett a zenekarral kapcsolatos emlékek felkutatásához, készült egy honlap is (www.syriusegyuttes.hu), felhívására pedig nagyon sok olyan korabeli amatőr felvétel (ötven óra zeneanyag, 400 fotó) gyűlt össze, amely alkalmas arra, hogy a fiatalabb generációk is szembesüljenek a legendával.

Rádulynak – Pataki László támogatásával és a barátok segítségével – sikerült felkutatnia és egy dupla albumon (Syrius anno Live), 100 oldalas fotómelléklettel kiadnia a zenekar eddigi legteljesebb anyagát. (A kiadványnak korlátozott példányszámban készült egy tripla CD-s változata is, amelyet a barátok, gyűjtők, segítők kaptak, s ezen a Széttört álmok című szvit koncertváltozata is hallható). A két CD időtartama 134 perc, a szvité 51 perc. A legrégebbi felvétel 1971 decemberében, az utolsó másfél évvel később készült. A válogatásnál döntő szempont volt, hogy a hallgató átfogó képet kapjon a zenekar tudásáról, megszólalásáról. Az eredeti anyagon nem változtattak, csupán technikailag - nagyon ügyesen - feljavították. Ez azért volt alapkövetelmény, mert a Syriusnak nemcsak a zenéje volt fenomenális, hanem a koncertek hangulata is.

Ráduly, a leletmentő

 

Ráduly Mihály (1944-) zenész családból származik. Nagyapja, apja ismert cigányzenész volt. Hegedülni, majd szaxofonozni tanult. John Coltrane volt a példaképe. Pályája elején különböző kisegyüttesekben, big bandekben játszott, résztvevője volt a legendás Dália klub jam sessionjeinek. 1962-ben a Szörényi testvérekkel, és Bajtala Jánossal muzsikált a Mediterrán zenekarban, amellyel az 1962-es Ki Mit Tud-on is szerepelt. A katonaság után, a hatvanas évek második felében, a vendéglátóiparban zenélt, majd csatlakozott a Junior Sextetthez, de játszott a Scampolóval is. 1968-tól a Pege Aladár Quartet tagja, amellyel zajos hazai és külföldi fesztiválsikereket ért el. Közben megélhetési okokból vendéglátózott, s több zenekarnak (Rákfogónak, Szabados) is vendégzenésze volt. 1970 elején a Halló bárban találtak rá a Syrius zenészei.

1970-ben a Pege Quartet tagjaként a Montreaux-i Jazzfesztiválon megkapta a legjobb szólistájának járó díjat, ami a bostoni Berkeley School of Music-ba szóló ösztöndíjjal járt. A Syrius hazai és nemzetközi sikerei miatt azonban csak 1973 szeptemberében kezdte meg tanulmányait a világ akkori leghíresebb dzsessz akadémiáján, s úgy döntött, hogy az Egyesült Államokban marad. New Yorkban telepedett le, ahol a zenélés mellett felszolgálóként is dolgozott a Woody Allen egyik filmjében is látható, a kultikus Russian Tea Room-ban. 1977-ben a Püski család kiadója, a Magyar Records adta ki Bright Sun című albumát.

Az aktív zenélést több sikertelen zenekari próbálkozás után (ezek közül a Speed Limit volt a legígéretesebb) a nyolcvanas évek elején adta fel, de nem tért haza. Egyetemre járt, zeneelméletet, zenekritikát tanult, jelentős zenei gyűjteményt (lemezek, szakkönyvek, videók) hozott létre.  2001-ben Zsámbékon szólóban, illetve a Margitszigeten a Syrius koncertjén lépett fel újra (s egyben utoljára) Magyarországon. Ebben az évben a Fon-trade kiadta Napkelte alkonyatkor című szólólemezét, amelyen hét 1972-73-as rádiófelvétel hallható. 2007 nyarán költözött végleg haza, itthon visszavonultan, nyugdíjasként él. Tavaly azonban, a Syrius emlékeinek összegyűjtése után kiadta a Syrius autentikus, korabeli koncertfelvételeit.

Ahogy a kiadványhoz mellékelt füzet elején olvasható, a Syrius nemcsak egy zenekar, hanem gyújtó- és gyűjtőpont, közösség is volt. „Mi annak idején nagyon sokat kaptunk a Syriustól (zenét, világképet, hitet, emberséget) és örülünk, hogy most az egykori koncertek felvételei révén valami keveset visszaadhatunk.” S valóban ez történik, a zenéket hallgatva az ember újra ott ül a Bercsényi kolesz ebédlőjében, ott tolong az E klub bejárata előtt, türelmesen várakozik a Derkovits Klubnál.

A dalok hallgatása egyben időutazás is, felidézhetjük a Nagy Generáció tagjainak kollektív élményét. Azokét, akik 1968 után még évekig az hitték, hogy húsz esztendejük hatalom, akik nem akartak állni, ha futnak a percek, azokét, akik úgy gondolták, hogy tiszta szívvel át lehet vinni a szerelmet a túlsó partra, s fényes szellőként – kudarcot vallott apáikkal ellentétben – meg lehet forgatni a világot. Ezért nyugodtan elmondhatjuk erről a kiadványról, hogy páratlan kultúrkincs, amely az eleddig utolsó magyar reformkor zenés dokumentuma is egyben. Az a kiadvány, amit így szoktak ajánlani: vedd meg apádnak, aztán lopd vissza tőle, mert úgyis megveszi magának. Igen, tartozunk ennyivel magunknak, a Syriusnak! Fehér babáinknak, egykorvolt barátainknak, a jobbik énünknek!

Sebők János

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
500 ezer forint alatti négyzetméteráron nem is nagyon érdemes budapesti lakásra számítani

500 ezer forint alatti négyzetméteráron nem is nagyon érdemes budapesti lakásra számítani

A kutyaviadal semmi ahhoz képest, amikor gazdaságpolitikusok ugranak egymásnak

A kutyaviadal semmi ahhoz képest, amikor gazdaságpolitikusok ugranak egymásnak

250 éve született az ember, akinél meg sem lehet számlálni, mi mindenhez értett

250 éve született az ember, akinél meg sem lehet számlálni, mi mindenhez értett

Hiába kérte a fogyatékos fiát egyedül gondozó nő, hogy kevesebb lakbért fizethessen

Hiába kérte a fogyatékos fiát egyedül gondozó nő, hogy kevesebb lakbért fizethessen

Tarlós: Az ellenzékiek provokálhatnak az adatkezelési ügyekben, hogy mártírt csináljanak magukból

Tarlós: Az ellenzékiek provokálhatnak az adatkezelési ügyekben, hogy mártírt csináljanak magukból

Karácsony a megafonos vitáról: ismerem a főpolgármester sajátos stílusát

Karácsony a megafonos vitáról: ismerem a főpolgármester sajátos stílusát