Halló, Muszlim Testvérek! Egy napon a Nyugat szövetségesei lesznek?

Zentai Péter: Folyamatosan figyelem a Muszlim Testvérek hírportálját, egészen meg vagyok lepődve. Önök - akikről azt gondoltam, hogy muszlim fanatikusok, Amerika-ellenesek, Izrael elpusztítását tűzik ki céljukul - úgy beszélnek, írnak az arab országokban zajló tüntetésekről, zavargásokról, mint a nyugati média. Megváltoztak? Vagy mi történt?

Essam El-Arian: Tudatosan démonizálták mind a mai napig a Muszlim Testvériséget az olyan arab diktátorok, mint amilyen Mubarak volt, és az általuk irányított újságok, tévék.

Essam El-Arian

AP

Saját korrupt, a népet végtelenül lenéző rendszereikről úgy akarták elterelni a figyelmet, hogy fő ellenfelükről, azaz rólunk elhíresztelték: vallási, klerikális államot akarunk kiépíteni, ha hatalomra kerülünk, rettenetes elnyomás vár az arabokra.

Z.P.: Miért? Valójában milyen államot akar a Muszlim Testvériség, például Egyiptomban?

E.E.A: Alapvetően parlamentáris demokráciát, amely figyelembe veszi az Iszlám tanításait, a történelmi-kulturális tradíciókat, de a nyugati demokrácia értékeit is integrálja. Egy biztos, nem akarunk diktatúrát.

Z.P.: Márpedig Gázában az önök által kinevelt, nagyjából önökhöz tartozó Hamász mozgalom diktatúrát épített ki. Rendőrállam, azonnal vérbe fojtják ott a lázongó tömegek demonstrációit.

E.E.A: Gáza körülzárt gettó, különleges helyzetben van, amely rendkívüli intézkedéseket követel. Mindezért elsősorban az izraeliek a felelősek, másodsorban Mubarak rezsimje, amely ugyancsak kiéheztetette a terület palesztin lakóit.

Z.P.: Gázából a Hamasz izraeli városokat és polgárokat lőtt folyamatosan; az izraeli-egyiptomi együttműködésen alapuló vesztegzárat azért hozták létre, hogy a Hamász ne jusson rakétákhoz és más fegyverekhez Egyiptomból, éppenséggel az önök segítségével kiépített alagutakon. Mit gondol, feloldja a zárlatot az új egyiptomi rendszer?

E.E.A: Mi ezt akarjuk. De nem azért, hogy rakétákkal lássunk el bárkit, hanem azért, hogy élelemhez, gyógyszerhez juttassuk a szerencsétlen palesztin embereket.

Z.P.: Izrael - amint egy ottani biztonságpolitikus mondta nekem - szurkol az egyiptomi és általában az arab rendszerváltóknak, de aggódik, mert a zsidó államot elpusztítani akaró szélsőségesek hatalomra jutásától tart. Önökre is célzott - gondolom. Jól feltételezem, hogy felmondják a békeszerződést Izraellel, ha hatalomra kerülnek?

E.E.A: Rosszul feltételezi. Egyiptomnak be kell tartania vállalt nemzetközi kötelezettségeit a jövőben is. Az egyiptomi nép többségének kell eldöntenie demokratikus körülmények között tartandó választásokon, hogy elismerje-e az ország Izraelt vagy sem. Mi ebben a kérdésben pragmatikusak vagyunk.

Z.P.: Ezt érzékelem is. Ön - ellentétben az iráni, a szír, vagy a Hamász vezetőkkel - kiejti a száján Izrael nevét, és nem cionista entitásról beszél, ahogy ők szoktak. Ez figyelemreméltó.  Nem is hittem a szememnek, amikor először olvastam a hírportáljukat: önök diktátornak nevezik Kadhafi líbiai vezért és Asszad szíriai elnököt is. Iránt elnyomó rendszernek titulálják, az Al-Kaidát terrorszervezetnek. Elfogadják tehát az amerikai, a nyugati értékeléseket. Ez több mint meglepő.

E.E.A: Azért lepi meg, mert - ahogy az egész nyugati világot - önt is manipulálták a rólunk szóló hivatalos hírekkel. Valójában az a furcsa, hogy Nyugaton olyan rendszerek terjesztenek rólunk sikeresen hazugságokat, amelyek alapjában véve a nyugati demokráciák legnagyobb ellenfelei. És a Nyugat: Európa és Amerika ezeket a rezsimeket segíti. Ez aztán az ellentmondás!

Z.P.: No, azért Szíriát, Líbiát, Iránt nem segíti.

E.E.A: Mubarak rezsimjét egyenesen fenntartotta, a tunéziai elnyomó diktátort  szintén, Szaúd-Arábia, egy középkorias diktatúra pedig az USA egyik legfőbb támogatottja.

Z.P.: Ebben igazat adok önnek. De a nyugatiak úgy látják, hogy az említetteknél csak rosszabbak jöhetnek, olyanok, akik az Al-Kaidához húznak vagy Ahmadinezsádhoz, az iráni elnökhöz. Magam is tartok attól, hogy az iráni fejleményekhez hasonlóan, Egyiptomban is hatalomra juthatnak szélsőséges politikusok, akik nem tűrik a demokráciát, a vélemények és vallások sokszínűségét.

E.E.A: Messze él tőlünk. Ha köztünk lenne, megértené, hogy nem keverhető össze a siíta Irán a szunnita hagyományokkal és alapvetően más történelemmel bíró Egyiptommal. Akkor esetleg arról is tudomása lenne, hogy a Muszlim Testvérek olyan rendszer kiépítésében bízik, amelyben a Mubarak által hátrányosan megkülönböztetett koptok, a többi keresztény és minden más felekezet, így a zsidóság hívei is otthon érezhetik magukat. Másképpen úgy is fogalmazhatnék, hogy hozzánk közel áll az a politika, amit Nyugat-Európában a szociáldemokraták és a kereszténydemokraták képviselnek. A Muszlim Testvéreket mindazonáltal hálózatként kell elképzelni, szociális, kulturális, oktatási hálóként, amely főként magánadományokból kórházakat, iskolákat, szeretetotthonokat tart fenn, segíti a rászorultakat.

Z.P.: Ha jól tudom, ön is orvos.

E.E.A: Igen. Ha az én kórházamban körülnéz, és járna közben egy átlagos egyiptomi gyógyító helyen, nem hinné el, hogy mindkettő ugyanabban az országban található. Nálunk, nálam nem lopják el a beteg pénzét, nálunk gyógyítanak, tisztességesen bánnak a beteggel. Nem teszünk különbséget gazdag és szegény beteg között. A Muszlim Testévek minden intézménye átlátható, miközben az egész arab világban korrupt emberek kezén vannak az intézmények.

Z.P.: Tudom, nem ér rá, hívja a kötelesség, de azért még árulja el, mi a véleménye: mi lesz a vége ezeknek a népfelkeléseknek? Gondolom, arra számít, hogy Egyiptomban hatalomra jutnak, de mi lesz Líbiában, mi történhet még Iránban?

E.E.A: Egyrészt mi nem számítunk arra, hogy egyedül kormányra kerülhetünk, egyelőre nincs is legális pártunk, igaz, a hétvégén engedélyeztek egy vallási pártot, amelynek alapítói valaha hozzánk tartoztak, de ők most ellenünk lépnek fel. Egyébként óriási jelentősége lenne, ha bukna a rendszer Líbiában, mert annál rettenetesebb kevés létezik a földön. Irán a másik és Szíria a harmadik. Ez utóbbi kegyetlenül elnyomja minden ellenzékét, néhány évtizeddel ezelőtt a jelenlegi diktátor apja, Hafez Asszad húszezer hívünket mészároltatta le, a fia is tőlünk retteg. Asszad és szűk csoportja addig erős, amíg Iránban a diktátor, Ahmadinedzsád tartani tudja magát, ő a legfőbb támasza a szír vezérnek. Irán tehát a kulcsország, ha ott végre beteljesülne a rendszerváltozás, annak felbecsülhetetlen jelentősége lenne. A Nyugat rosszul teszi, ha a Muszlim Testvérekben ellenséget lát - ránk mint jövendőbeli partnereikre kellene tekinteniük.