Egy alkotmány újdonsága és előremutató jellege nem csupán a korábbi alaptörvényhez való viszonyában, esetleg a leváltandó politikai rendszert lezáró karakterében, még csak nem is „forradalmi” hevületében keresendő, hanem abban, hogy felismeri-e az alkotmányozó a kor legfontosabb kihívásait, s arra ad-e megfelelő válaszokat? Kiváló történészünk, Szűcs Jenő nyomán azt mondhatjuk, hogy az alkotmánynak (s persze magának az alkotmányozási folyamatnak) önfejlesztő tulajdonsággal kell bírnia. Nem valami ellen (jelesül 1989, vagy az elmúlt nyolc év) kell alkotmányozni, hanem valamiért.

A mindenkori alkotmányozótól természetesen nem követelhetjük meg, hogy ne foglalkozzon a korábbi ciklusok közjogi hagyatékával, azt azonban igen, hogy mindezt a jövő, az elfogadásra javasolt alkotmány hasznosíthatósága szempontjából tegye. Jogos lehet tehát az az elvárásunk, hogy 2011 új alkotmánya ne csupán egy „ellen-alkotmány” legyen, hanem foglalkozzon érdemben a jövő kihívásaival. Ezek között talán a legfontosabb a környezetvédelem szerepe.

Környezetvédelem és alkotmány

Felmerülhet az a húsbavágó kérdés, hogy önmagában lehet-e környezetet védeni egy alkotmánnyal? Az alkotmánnyal persze önmagában nem, de az kétségtelen, hogy az alkotmány nélkül sem. Vagyis az alkotmány szabályai jelentik a megfelelő alapot a környezetvédelem számára. Ha egy nagy hálóként képzeljük el a környezetvédelem komplex rendszerét, akkor annak középpontjában az alkotmány helyezkedik el, s így a rendszer minden egyes eleme támaszkodik rá, sőt innen vezeti le létjogosultságát (legitimitását).

A GKI Fenntartható Fejlődés Évkönyve (2010) szerint a lakosság 61,5 százaléka tartja fontosnak a környezet védelmét, s 56,5 százalékuk az átlagnál is környezettudatosabbnak tartja önmagát. Hasonló adatokat fedezhetünk fel a vállalati és az önkormányzati szektorban is. Nyilván Magyarország környezeti állapota nem minden tekintetben adja vissza ezeket az adatokat, a felmérés azonban kétségtelenül rávilágít arra, hogy fontos érték a környezetvédelem, s erre építeni lehet, akár egy környezetvédelemre orientált alkotmányt is.

Vagyis – állításom szerint – éppen a környezetvédelem és az új alkotmány környezetvédelmi filozófiája lehet képes arra, hogy felülemelkedjen azokon a közjogi vitákon, amelyekbe meglehetősen beleunt már a publikum (a mostani alkotmányozást is ilyen veszély fenyegeti). S ezzel a környezetvédelem lehet az az összefogó-szervező erő, az az üzenet, amely „átviszi” az új alaptörvényt az embereknek, amely így végre betöltheti feladatát: nem csupán jogi, de társadalmi fundamentum is lehet.

Az új alkotmány filozófiája

Sólyom László a következőt mondta azon a konferencián, amelyet Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa rendezett: „Az alkotmányozást fel kell használni arra, hogy (…) továbbfejlesszük azokat a rendelkezéseit, amelyek már 1989/90-ben is az európai átlag előtt jártak. Az adatvédelem és az információszabadság mellett ilyen úttörő rendelkezés volt az egészséges környezethez való jog felvétele az Alkotmányba.”

Anélkül, hogy tudományos fejtegetésekbe bocsátkoznék, megemlítek néhány megfontolásra érdemes szempontot, amelyeket Fülöp Sándornak az új alkotmányhoz küldött javaslatai is megfogalmaztak. Az új alkotmánynak egyszerre kellene tartalmaznia az egészséges környezethez való jogot és magának a környezetvédelemnek a kötelezettségét. Az alkotmányba kellene foglalni a fenntartható fejlődés, az elővigyázatosság, a szennyező fizet elveit (persze úgy, hogy előtte egy minimális konszenzust alakítunk ki tartalmukat illetően).

Az alkotmányozásnak elévülhetetlen érdeme lenne, hogy az alaptörvénybe helyezi azt az Alkotmánybíróság által kidolgozott jogelvet, mely szerint a környezetvédelem jogszabályokkal elért szintjét az állam nem csökkentheti, kivéve, ha más alapjog vagy alkotmányos érték érvényesítéséhez elkerülhetetlen Célszerű lenne rögzíteni a környezeti információkhoz való hozzáférés, s ennek alapján a döntésekben való részvétel jogát is.

Kialakítható tehát az új alkotmány környezetvédelmi filozófiája, amely végighúzódhat akár az alaptörvény egészén, de francia mintára, konkrét környezetvédelmi fejezetben koncentrálódhat. Magától értetődik, hogy az alkotmányozási folyamat nem kerülheti meg, hogy reflektáljon a környezetvédelemre, de ennél akár jóval többre is vállalkozhat: mintát nyújthat az európai alkotmányok számára.

Túl késő?

Azzal együtt, hogy (elvileg) csupán szűk két hónap van hátra az új alkotmány elfogadásáig, nem állíthatjuk azt, hogy lehetetlen lenne megalkotni Európa egyik környezetvédelmi szempontból vezető alkotmányát, sőt számos előremutató jelet is felfedezhetünk. Az Alkotmány-előkészítő eseti bizottság határozati javaslata az új alkotmány szabályozási elveiről például kimondja, hogy „[m]indenkinek joga van az egészséges környezethez, ezért mindenkinek kötelessége is az élő és élettelen környezet óvása.” Azzal pedig, hogy az alkotmányozás legújabb iránya lehetővé tette, hogy versengő ellenzéki anyagok is bekerüljenek a parlamenti vitába, fokozott figyelem irányulhat például az LMP Alkotmány a jövőnek című koncepciójára, amely érvényesíteni igyekszik a fenti elveket. Sőt a Fidesz által előirányzott közjogi kérdezz-felelek is érzékenynek mutatkozik a jövő nemzedékek iránt, nem is beszélve a jövő nemzedékek biztosának fentebb említett javaslatairól és a környezetvédelem iránt elkötelezett civil és szakmai szervezetek nyomásáról.

Megvan tehát a lehetősége annak, hogy kialakuljon egy környezetvédelmi koalíció az új alkotmány zöld filozófiájának kidolgozására és érvényesítésére.