hvg.hu: Ön nagyon is éles szavakkal bírálja az oktatási rendszer átalakítását célzó kormányzati terveket. Milyen indokkal?
Magyar Bálint: A rendszertelenül felbukkanó új elemek egy számomra elfogadhatatlan világkép részeit alkotják. Azt a maradi, rendies értékrendet közvetítik, melynek lényege, hogy a társadalomban élnek érdemtelen szegények, s ezeket az embertársainkat nem kell az oktatási rendszernek magával cipelnie.
Magyar Bálint
epa.oszk.hu
Korai szelekció kell tehát, egy olyan rendszer, melyben a tehetséges diákot a versenyképtelenek nem húzzák vissza. Az utóbbiakat pedig az oktatásból kiejtve kétkezi munkára kell szoktatni és szorítani. Mindez szembemegy azzal a reformpolitikával, melyet képviseltem. Nevezetesen, hogy a kompetencia alapú oktatással kell kifejleszteni mindenkiben az egész életen át tartó tanulás képességét, és hogy integrált oktatás révén biztosítsuk az esélyegyenlőséget mindenki számára. Egyébként ezen a két pilléren nyugszanak a 2009-es PISA-jelentés javuló szövegértési mutatói. A szövegértési készség fejlesztése, mint a bármilyen tanulás és ismeretszerzés alapja, elengedhetetlen egy olyan világban, ahol az embereknek már többször kell szakmát váltaniuk egy élet során. A szegregáció, a korai szelekció széles rétegeket vág el a tanulás lehetőségétől, és valóban szűkíti a tudáshoz vezető utat.
hvg.hu: De ennek ellentmond, hogy az iskolára még nem érett gyerekek felzárkóztatására bevezetik az általános iskolában a nulladik – felzárkóztató – plusz évet.
M.B.: Éppen, hogy nem. Ma a gyermekek mintegy háromnegyede hét évesen kezdi az iskolát. A hátrányos helyzetű gyermekek esetében pedig kifejezetten jelentős teljesítményjavulást eredményez, ha az óvodában minél hosszabb időt töltenek. Ezért vezettük be, hogy a még nem iskolaérett gyermekek akár még egy évvel tovább – azaz akár nyolc éves korukig – az óvodában maradhassanak. Mi értelme van kikényszeríteni onnan a még nem iskolaérett gyermekeket hat éves korban és benyomni őket előkészítő osztályokba, hogy mindenki láthassa az iskolában: „ti vagytok a hülye gyerekek”? S ha ez sem elég, jöhet a a buktatás. Az eddigi humánus, gyermekközpontú, és ugyanakkor hatékonyabb megoldást újra büntető jellegű, megalázó és eredménytelenebb eljárással cserélik fel. Akiket az elkülönítő – kormányzati szóhasználattal: felkészítő – osztályokba tesznek, azoknak szinte lehetetlen lesz újra az oktatás fő áramába visszakerülni.
hvg.hu: Ön azzal sem ért egyet, hogy a tizennyolc évig tartó tankötelezettséget leszállítsák tizenöt évre, és szigorítsák a felvételi rendszert?
M.B.: Trencsényi László ezt a kormányzati elképzelést Taigetosz-tervnek hívja. Osztom a véleményét. 18-ról 15 évre csökkenteni a tankötelezettség határát szomorú hungaricum lenne, mert ilyen visszalépés sehol nem történik másutt. Ez a lépés arról szól, hogy a kormányzat úgy érzi, ha az érdemtelen szegények nem tudnak megkapaszkodni, akkor nyugodtan ki lehet taszítani őket 15 éves korban az iskolarendszerből. A felelősség és motiváció teljes logikája megfordul: nem azzal kell foglalkoznia az oktatáspolitikának, az iskolafenntartónak, az iskolának, a pedagógusnak, hogy bármi áron is, de megtalálják a megfelelő eszközöket a szegény sorból származók, a kevésbé tehetségesek, az elesettek képzése számára, hanem menlevelet kapva kirakhatják őket az oktatási rendszerből.
A magántanulóvá válás feltételeit is „könnyítették”, s így már 15 éves kor előtt is kiszorulhat megannyi „problémás” gyermek az iskolából. Ráadásul maga a fiatal is közölheti, hogy nem kíván 15 éves kora után tanulni, még ha a szülő ezt ambicionálná is. S fordítva is fennáll ugyanez. Továbbá felmerül az a kérdés is: a tanulást majd így abbahagyó, mintegy 20 százalékra prognosztizálható – jobbára hátrányos helyzetű – gyermekek után akkor már nem jár iskoláztatási támogatás (leánykori nevén: családi pótlék), ingyenes étkezés, utazási és egyéb kedvezmény? Van viszont helyette reménytelen munkanélküliség. A 8 általánossal vagy alacsonyabb végzettséggel rendelkezők közel fele, különösen a hátrányos helyzetű régiókban, már ma sem talál munkát. Eközben még inszinuálják is őket, mondván „senki sem bújhat ki a munkavégzés alól”.
De sebaj, a kormányzat 12 évre kívánja csökkenteni a büntethetőség korhatárát, és a szabálysértések elzárhatósággal történő szankcionálása, valamint a „három csapás” révén úgy gondolja, hogy majd megfegyelmezi vagy kivonja a forgalomból a „deviáns” elemeket. Így csinál oktatáspolitikai kérdésből büntetőpolitikai kérdést a kormány. Ez történik, mikor a középosztályi önzés rendpárti ethosszal, előítéletes gondolkodással és a szociológiai ismeretek hiányával párosul. Lehet, hogy a miniszterelnök szerint nem az ördögtől való, ha valaki 15 éves korától dolgozik, de például az EU gyermekmunkával kapcsolatos irányelvei más értékrendet képviselnek.
hvg.hu: Ön a szakképzéssel kapcsolatos kormányzati politika helyénvaló voltát is vitatja !?
M.B.: Az elmúlt húsz évben a gimnáziumi tanulók aránya 24-ről 34 százalékra emelkedett, míg az érettségit – s ezért továbbtanulási esélyt – sem adó szakiskolai (szakmunkásképző) tanulók aránya 44-ről 24 százalékra csökkent. Ezt a folyamatot kívánják most megfordítani. Pedig szerintem az elmúlt húsz évben az ezen a téren bekövetkezett változás nagyon is helyénvaló. Értelmetlen lenne újra növelni a szakiskolai tanulók arányát. A modern ipar és gazdaság nem a „kubikos” típusú képzetlen segédmunkásokat igényli növekvő számban. Ha csökkentenék a gimnáziumokba és szakközépiskolákba felvehető gyermekek arányát, ez további szegregációt eredményezne és növelné az esélyegyenlőtlenséget. Az az elképzelés, hogy az állam szakmákra lebontva pontosan meg tudja mondani, hogy mit igényel a munkaerőpiac – különösen tíz, húsz vagy harminc év múlva –, nem más, mint fikció. Gondoljunk csak vissza a húsz vagy harminc évvel ezelőtti világra: kiknek volt fogalmuk például az információs társadalomról? Hiszen sokan azok közül, akik ma ilyen határozott kézzel kívánják irányítani, hogy melyik gyermekből mi legyen, pár évtizeddel ezelőtt hithű párttagként még el sem tudták képzelni, hogy később majd megtérnek.
hvg.hu: Nyilván azokkal az elgondolásokkal sem ért egyet, hogy az elitképzésben az egyházi intézményrendszer kapjon az eddigieknél nagyobb szerepet?
M.B.: Az egyház szerepvállalása az oktatási rendszer különböző szegmenseiben nem egyenletes. Míg a gimnáziumokban túl-, addig például a szakiskolákban alulreprezentált. Ebből adódik, hogy a szellemi elit utánpótlásának egyik meghatározó csatornája. Amíg egy egyházi oktatási intézmény választását kizárólag a szülők döntése határozza meg, addig ez rendben is van. Amikor azonban kivételezett finanszírozási mechanizmus és határozott kormányzati politika preferálja az egyházi fenntartású iskolákat mondjuk az alapítványi vagy önkormányzati fenntartású intézmények kárára, az már a szabad iskolaválasztást torzító tényező. És ez az oktatási piacot torzító szerep most úgy tűnik, hogy kormányzati politika rangjára emelkedik.
