A hazai közéletben a rendszerváltás óta folyik a könyörtelen hajtóvadászat a politikusokra, illetve más közéleti emberekre, értelmiségiekre. A pártok által meghonosított karaktergyilkosság időközben igazi hungarikummá vált. S amíg a rendszerváltást követő években még elvétve, szolid formában (komcsizás, hazaárulózás) fordult elő, addig az új évezredben a mindennapi életünk részévé vált, sőt írhatjuk azt is, hogy ezt a harcmodort, taktikát a pártok mára csaknem tökélyre fejlesztették.

Balról jobbra: Nyári Zsolt, Gyurcsány Ferenc és Dániel Péter

A trashpolitika és a karaktergyilkolás eredményeként ez a gyűlöletre alapozott harcmodor szétszivárgott a társadalmi kapillárisokon, és most szembesülünk a következményeivel. Szerdán előbb a világhálón, majd másnap a sajtóban is olvasható volt a Gyurcsány Ferenc ismeretségi köréhez tartozó Dániel Péter ügyvéd Facebook-on közzétett, Bayer Zsolthoz írt levele, amelyet nem érdemes hosszan idézni, mert egy bekezdés is jól érzékelteti a stílust és az embert: ”Van végül egy rossz hírem a számotokra. Orbán "Vileda" Viktorral, a "legkisebb Magyar"-ral együtt mentek hamarosan a helyetekre. A történelem szemétdombjára. Bár ez tulajdonképpen minden, józan demokratának jó hír. Hiszen már két öldöklő háborúba, pusztulásba, nyomorba és megszállásba döntötte hazánkat a fajtátok. Elég volt már az elmebeteg diktátorok és láncos, veszett kutyáik, gátlástalan keretlegényeik hatalmából, gyalázatos ámokfutásukból és értelmetlen gyűlölködésükből is.”

Dániel „epeömléséhez” – névvel, fotóval! – hozzászólások is érkeztek (ezeket időközben a botrány hatására eltávolították). Nyári Zsolt így írt: „…ha fegyvert kell fogni, tudod, hogy rám számíthatsz….ha valaki biztosítaná gyermekem jövőjét, biz isten kilőném ezeket a tetveket, vityával az élen.” Boldizsár István, a Hungalu volt gazdasági vezérigazgatója pedig így fogalmazott: „…hogyha elindul a fizikai rendbetétel, nekem jó időben szóljatok, mert soha életemben nem tudnám megbocsátani magamnak, hogy kimaradok ezeknek a tébolyult emberszabásúnak kinéző élőlényeknek a fizikai elpusztításából. Már szép kort megéltem, a gyerekeim nagyok, az életemet nem féltem, és mivel annak idején a katonaságnál dandárszinten is az első 10-ben voltam céllövészetben, remélem, hogy hatékonyan tudok segíteni.” Ugyanakkor a zipp.hu-n Scorpio így reagált a másik oldalról: „Én viszont kifejezetten támogatom azokat, akik Gyurcsányit erőszakos úton szeretnék eltávolítani véglegesen és visszavonhatatlanul!”

Csak emlékezetni szeretnék, hogy e téren mindenekelőtt a Fidesz adott leckét ellenfeleinek, mert 2002-es elvesztett választást követően a párt a politikát már folyamatos harcként, küzdelemként fogta fel, s céljai között a potenciális ellenfelekkel való leszámolás az elsők között szerepelt. Emlékezzünk, Pokorni Zoltán ekkor jelentette ki, hogy az elkövetkező években a kormánypártiak mindig a nyakukon fogják érezni az ellenzék jeges leheletét. S lőn, a balos ellenségkép megkonstruálása és fenntartása valóban kiemelten fontos szerepet kapott a Fidesz politikai küzdelmeiben, s a párt hangadói, vezéregyéniségei egyáltalán nem válogattak az ellenfelet lejárató módszerekben. Megkezdték, és azóta is folytatják a szocialisták démonizálását, lejáratását, megsemmisítését, nem is sikertelenül, emlékezzünk az ún papagájkommandó ténykedésére. Ha valakire „rászálltak”, fenyegetésekkel, vádakkal, múltban vájkálással, dokumentumok bemutatásával megpróbálták ellehetetleníteni, megfélemlíteni, kifárasztani, meghátrálásra kényszeríteni. Ez nem is volt túl nehéz feladat, hiszen a magyar politikai elit múltja a felemás rendszerváltás okán nemcsak köztudottan szeplős, de számos kiszemelt képviselő esetében „titkokat” rejtett, ráadásul a hatalomra jutott MSZP-SZDSZ koalíció viselkedése, zsákmányszerző mohósága, korrupciós ügyei szinte mindig kínálták a támadási felületet.

Nem csoda, hogy az évek során a harci retorika, illetve a hatékony és kreatív ellenségkép konstruálása sokat hozott a Fidesz konyhájára. Ezt igazolta is a 2010-es választásokon a kétharmados győzelem. Korábban az SZDSZ a történelmi süllyesztőbe került, az MSZP pedig egy 55 fős frakcióra zsugorodott, amelynek tagjai, köztük Gyurcsány, Szanyi, Szekeres, Juhász, Kiss, Kovács, Lendvai, Hiller, Lamperth az előző évek politikai harcaiban súlyos sebeket kaptak, s jórészük teljesen leamortizálódott. Így azután a parlamenti patkó baloldalán 2010 tavaszától egy emberileg, erkölcsileg, politikailag ellehetetlenített kis csoport foglalta el a pártnak jutó képviselői helyeket, s mivel a választóknak a régi arcok köszöntek vissza, esély sem mutatkozott arra, hogy a szocialisták talpra álljanak.

A katasztrofális vereségből azonban a baloldal is sokat tanult, többek között eltanulta ellenfele harcmodorát is. Ezért most a jobboldal szembesül azokkal a politikai szándékokkal és eszközökkel, amelyekkel az előző ciklusban a társadalom jó részének szemében közutálat tárgyává tette, s ezáltal csaknem megsemmisítette az ellenfelét.

Az elmúlt hónapokban a baloldalról sikeresen vették össztűz alá Orbánt, Schmittet, Semjént, Lázárt, Wittnert, Szíjjártót, Kósát, Matolcsyt, Deutschot, L.Simont, Budait, Papcsákot, Meggyest, hogy csak a „nagyvadakat” említsük, s bár erkölcsileg, politikailag, emberileg többségük szintén súlyos sebeket kapott, a kialakult hatalmi struktúra ezeket a „kilőtt” politikusokat is megtartotta a helyükön.

Ennek a politizálás címszó alatt folytatott adok-kapok háborúnak, a lejárató kampányoknak azonban most már láthatóan súlyos következményei vannak. Egyrészt a politikai pártok mögül kihátrált a szakemberek, az értelmiségiek, a civilek jelentős része, s így a holdudvarokban zömmel csak a nyaloncok és tapsoncok (a klientura, a lakájmédia és lakájértelmiség) maradtak, másrészt ez a harcias, lejáratós, leszámolós politizálás lehetetlenné teszi a demokrácia hatékony működését. Orbán Viktor autokratikus rendszere azért épül rohamtempóban, mert a „vezér” pontosan tudja, hogy ha nem sikerül valóra váltania a szavazók álmait, nem produkálja a „csodát”, s kudarcai közben még őt is folyamatosan pergőtűz alatt tartják, s ennek következtében 2014-ben ismét elbukik, akkor ő Gyurcsány, gyűjtőpártja pedig az MSZP sorsára jut. Egy újabb proteszt szavazás tehát nemcsak a hatalomtól fosztaná meg, de alighanem végleg megtörné politikusi pályafutását, ezért minden eszközt igénybe vesz, hogy hatalmát bebetonozza, s ennek érdekében akár a végsőkig is elmegy az  ellensúlyok felszámolásában.

A politikai elit ennek megfelelően folyamatos és felfokozott harci-izgalmi állapotban van, az ellenfelek egymást támadják, és ez az adok-kapok mára teljesen aláásta a politika hitelét. Alig találni olyan politikust, akit saját táborán kívül a másik oldal vagy pedig a civil társadalom „belgákból” álló része is respektálna, szavára odafigyelne, érdemi tárgyaló partnernek tekintene. A Fidesz-KDNP ezzel egyelőre nem törődik. Tisztségviselői, képviselői – a kétharmados többség tudatában, hatalmi gőgjükben, vakságukban – nem akarnak tudomást venni a valóságról, s a szocikhoz hasonló hibákat elkövetve , szinte maguktól odaállnak politikai ellenfeleik célkeresztje elé, akik így könnyedén teszik nevetségessé, hiteltelenné őket.

Ezt bizonyítja a Medián legújabb felmérése is, amely nemcsak komoly népszerűségvesztésről, de eme politika kontraproduktív hatásáról is tanúskodik.  A magyar választók jelentős része nemcsak a politikától fordult el, de  –  pártállástól függetlenül – a politikai elittől is. A legnépszerűbb politikusok áprilisi tetszési indexe 50 pont alatt van: Orbán 46 (-8), Pokorni 44 (-2), Kósa 42 (-2), Rogán 42(-6), Schmitt 40 (-9). De a többiek sem mentek előre, a százas skálán hónapok óta csak 20-30 pontokat érnek el (Vona 25, Semjén 27, Lázár, Kövér 28, Schiffer 29, Matolcsy, Pintér 30, Szili, Szíjjártó 31), amire nagyon nem lehetnek büszkék. Bizonyos társadalmi rétegekben népszerűtlenségük mára egyenesen gyűlöletbe csapott át.

A jelek szerint, a karaktergyilkolásból tanulva, a pártok holdudvarához tartozók közül vannak, akik gondolatban már eljutottak az emberölés gondolatáig. Egyelőre csak fenyegetőznek, fantáziálnak, de a veszély reális, mert adódhatnak helyzetek, amikor bármi megtörténhet. Bőven lehet példákat sorolni a politikusi körökben megszokottá vált hangvételről, az „ötletelésről”, ami bíztatást  adhat a vérre szomjazóknak.

A magyar politikai elit életveszélyes játékot játszik. A gyűlölet gerjesztésének, a  mindkét oldalon folytatódó kíméletlen támadásoknak a  hatására lent is, fent is kriminalizálódhat a politikai élet.