"Nehéz elhinni valakiről, hogy igazat mond, ha tudjuk, hogy mi az ő helyében hazudnánk." (H. L. Mencken)


Brüsszel mégsem kíváncsi Simicska Lajosra. Ez teljesen érthető, mi sem lennénk kíváncsiak Simicska Lajosra, ha nem az lenne, aki - pláne, ha biztosan tudnánk, hogy valóban létezik.

Brüsszelről annyit, hogy mint az hiteles forrásból, a Közgép Zrt. közleményéből kiderült, az Európai Bizottság Európai Csalás Elleni Bizottsága (OLAF) egyáltalán nem Simicska Lajos cégét, még kevésbé magát Simicska Lajost vizsgálta legutóbb Budapesten, bármit írt is a nemzetellenes sajtó e tárgykörben. Nem, a Közgép szerint a helyszíni ellenőrzés csupán "egy európai uniós társfinanszírozású projekttel összefüggésben, annak ellenőrzésére kereste meg a beruházás valamennyi résztvevőjét", benne őket, akik "a vizsgálatban a beruházáshoz kapcsolódó adatszolgáltatóként" vettek részt.Azért ez így mindjárt más, ezen is látszik, mekkora gigalufit ereszt föl néha a nemzetellenes sajtó, amikor csak annyi történt, hogy tényleg kivonult hozzájuk a csalás elleni bizottság, tényleg érdeklődött náluk egy EU által is pénzelt projekt ügyében, legyen az Keszthely vagy nem, és mivel érintettek voltak, hát szolgáltatták az adatokat. Így aztán persze, hogy nem kellett laptopot meg iratot foglalni, elvégre nem az UD Zrt.-ben vagyunk.

Különben is, a helyszínelés időpontját előre egyeztették - cáfolja a cég azt a senki által nem terjesztett hírt, hogy váratlan kommandós akció ütött rajta a cégen, futott, ki merre látott, többen a merevlemezükkel együtt kiugrottak az ablakon, beindultak az iratmegsemmisítők, a rendszergazdák lenyelték pendrive-jaikat.

A Közgép nyilván azon háborodott fel, hogy az a látszat keletkezett: bárkiben egyáltalán felmerülhet az a kérdés, hogy őket vizsgálni, netán, horribile, számonkérni is lehetne akár, előre megfontolt szándékkal. Ez közgépes fejjel teljesen elgondolhatatlan, hiszen kinek mi köze hozzá, hogy ők nyernek szinte minden lényeges közbeszerzést, építőipari pályázatot. Egyébként kormányokon átívelően, lásd a Margit híd igencsak drágának tűnő felújítását, és akkor innen tennénk fel azt a költői kérdést, hogy a Fidesz hatalomátvétele után mikor és pontosan miért engedték ki az előzetesből Mesterházy Ernőt.

A Közgép méltatlankodása azért is érthetetlen, mert számítások szerint csak a kormány első másfél évében 670 millió eurónyi közbeszerzési megbízást nyert el. Nem oligarcháznék, de most már késő: a cég ma összességében úgy 300 milliárd forintnyi értékben részesül állami megbízásokban, plusz vegyük ide a 34 milliárdos MFB-hitelkeretet is; mindez közpénz, tehát közgépes fejjel közünk nem lehet hozzá, nyilván.

Simicska Lajos érdekköréből jött át a fejlesztési tárcához uniós pénzeket osztani Lászlóné, a miniszter. A cégről nem más, mint az általa vezetett tárca mutatta ki, hogy "az uniós finanszírozású építési beruházások legeredményesebb magyar szereplője", ami elismerésre méltó teljesítmény egy olyan cég részéről, amelyet épp a kormány segített legeredményesebb szereplővé válni. És amely cég tulajdonosa lényegében egy véletlenül előkerült nyilatkozatnak köszönhetően vált nyilvánossá.

Mert ez egy olyan ország, ahol államilag defaultból nem hozzák nyilvánosságra, milyen tulajdonosokból álló, milyen strukturájú cég is nyeri el folyamatosan a közbeszerzéseket, illetve kap uniós és hazai fejlesztési pénzeket.

A rejtély kulcsa a Simicska Lajos nevű természetes személy, már ha létezik. A nyilvánosságot kerüli, interjúkat nem ad, ha kommunikál, akkor vagy feljelent, vagy csak üzenget ("Megöltétek az apámat, az apósomat, az Úristen irgalmazzon néktek!"). Kevés róla a felvétel, olyat meg ugye bármikor fotósopolhatunk bármely szemüveges, fenyegető tekintetű szakkollégistáról.

Annyit tudunk, hogy Bayer Zsolt kollégánk a kilencvenes évek elején személyesen is találkozhatott vele, vagy akit ő "Simicskának" tartott, hiszen utána megvallotta: "...igen, én, az alapító atyák egyike dr. Simicska Lajos és Tóth Béla miatt hagytam el a pártot. Ugyanis nem szerettem őket. Nagyon nem. Dr. Simicska körül egyre több lett a fegyveres őr, s lassan kezdtünk úgy kinézni, mint valami kokainbáró rezidenciája Kolumbia-alsón." Most, hogy már az egész kormányzati struktúra így működik, ideje lenne tisztázni, ki is ez az ember, miért nélkülözhetetlen, és életünk mely területeit uralja pontosan hány százalékban.

Ha jó barátját, Orbán Viktort kérdeznénk Simicska Lajosról, biztosak lehetünk benne, hogy a válasz az lenne: "mármint a jegybankelnök úr?" Dacára annak, hogy egy 2007-es interjúban Orbán arról biztosított mindenkit, hogy "vele is jó viszonyt ápolok. Legutóbb, amikor láttam, jól volt, köszöni szépen. A gyerekek nőnek, idilli családi beszámolót adhatnék itt, ha volna rá fölhatalmazásom, de nincs."

A Simicska nevű probléma tehát kifejezetten filozófiai, ezen belül episztemológiai: honnan tudjuk, amit róla tudunk? Biztosak lehetünk-e benne, hogy létezik egy, a szubjektív észlelésünktől független objektív valóság, amelyet így hívnak? Mert ha igen, akkor az sem kizárt, hogy egy szép napon valamelyik Simicska-közeli cég vagy hivatal emberei mennek helyszínelni az OLAF-hoz, Brüsszelbe. Persze szigorúan csak időpontegyeztetés után.