Amerika szorult helyzetbe került a szíriai polgárháború súlyosbodásával, azzal, hogy lehet hogy nem is a kormánycsapatok, hanem a lázadó iszlamista csoportok valamelyike vetett be vegyi anyagot tartalmazó rakétákat az ország északi részén. Obama elnök ugyanis korábban világosan jelezte: a vegyi fegyverek használata civilek ellen az a határvonal ("red line"), amelynek átlépését Washington nem tolerálhatja.

Charles Krauthammer, a The Washington Post kevés konzervatív publicistáinak egyike emlékeztet arra a kommunikációs káoszra, amely Obama nagy figyelmet keltett tavaly augusztusi bejelentését követte (előbb lehátráltak róla, aztán mégis megerősítették), majd úgy látja: az elnök önmagát szorította sarokba. "Belekényszerülhet egy olyan háborúba, amelyet határozottan igyekszik elkerülni, vagy veszít a hitelességéből, ami egy olyan szuperhatalom esetében, amelynek szavától szövetségesek tucatjainak biztonsága függ, nem csupán kínos, de veszélyes is."

Ugyancsak abszurdnak tartja a szerző, hogy Obama a "nemzetközi közösséget" szeretné az ügyben maga mögött látni, annak léte ugyanis csak fikció, hiszen Szíria esetében Oroszország, Irán és a Hezbollah dirigál. Krauthammer szerint Amerika egyetlen reménye most az lehet, hogy támogatja és felfegyverzi az egyetlen nem dzsihádista lázadót, Szálim Idriszt, még akkor is, ha az iszlamisták könnyen legyőzhetik.

Hasonlóképpen intervencióellenes a baloldali The Nation, amely szerint egy "humanitárius" beavatkozás csak elmélyítené a szíriai humanitárius katasztrófát. Obama tavaly augusztusi "ultimátuma" a lap szerint csak a William Kristol és Robert Kagan-féle "neokon héjákat" erősítette, akik egyszer már hamis tények alapján vitték be Amerikát az iraki háborúba, és akik most az ellenzék felfegyverzését sürgetik. Riasztónak találja a The Nation szerkesztőségi cikke, hogy hallatják háborúpárti hangjukat a "liberális intervencionisták" is, akik a neokonokhoz hasonlóan nem értik az arab és a muszlim világ mély megosztottságát Szíria-ügyben, és azt sem, hogy egy beavatkozásnak "nincs jogi igazolása". Obama tehát a lap szerint jól teszi, ha "nem rohan" egy újabb közel-keleti konfliktusba, és nem küld fegyvereket oda, ahol azok szélsőségesek kezeibe kerülhetnek.

Nigel Lawson brit konzervatív politikus, a Thatcher-kabinet tagja a napokban arra a meggyőződésre jutott, hogy Nagy-Britanniának ki kell lépnie a mindent túlszabályozó EU-ból, és ennek gazdasági haszna szerinte jóval nagyobb lenne, mint a kára. Természetesen senki más nem örül ennek jobban, mint a múlt hétvégi helyhatósági választásokon óriásit tarolt euroszkeptikus Függetlenségi Párt (UKIP) elnöke, aki a konzervatív The Telegraph hasábjain üdvözli a bejelentést, saját pártjának eddigi ténykedésének "hitelesítését" látva a nyilatkozatban. Különbség van azonban a vidék és a kormányzat konzervatívjai között - írja kommentárjában Nigel Farage: a független nemzet eszméjét az országban magától értetődően üdvözlik, míg a "westminsteri buborékban" ülők legjobbjaiból is hazugot csinál. Farage a hivatalos tory pártvonalat ostorozza, mondván, szavakban euroszkeptikusok, valójában azonban bármely brüsszeli ajánlatot elfogadnának a maradásért.

Óriási médiafigyelem mellett kezdődött meg Németországban az NSU háromfős földalatti náci terrorszervezet egyetlen életben maradt tagjának büntetőpere. A szervezet tíz év alatt tucatnyi gyilkos merényletet követett el török és görög származású polgárok ellen. A liberális Die Zeit publicisztikája szerint Beate Zschäpe, a tárgyalásra csinosan öltözött, mosolygó, "jólfésült náci", aki "nem tette meg nekünk azt a szívességet, hogy horogkereszttel a homlokán lépett a tárgyalóterembe", azzal szembesíti a németeket, hogy a gonosz sokkal inkább embernek néz ki, mint monsternek.

Előbb a német zöldek, most pedig a szocdem párt populizmus iránt mindig fogékony elnöke, Sigmar Gabriel kavart vihart azzal, hogy bevezetné a 120-as sebességkorlátot a német autópályákon. "Az autópálya a maximális szabadság terét jelképezi egy olyan országban, amelyet messzemenően agyonszabályoztak" – írja ezzel szemben a konzervatív Welt Online kolumnistája. Ulf Poschardt szerint az ilyen szabad terek provokálják a vörös-zöld "jelenkori jámborságot", amely az emberek hétköznapjait katekizmussal, "egalitárius lassítással" szabályozná. Holott az autópályákon sokkal inkább a lassabban vezetők okoznak bajt, mint a száguldók, ráadásul a gyors kocsik tulajdonosainak többsége is magától is inkább a "mérsékelt száguldást" választja, ehhez nincs szüksége paternális "überállamra."