A miniszterelnök Kaminski Fanny által bepötyögött Facebook-üzenete minden, csak nem kormányprogram. Igaz, a Fidesznek olyan hivatalosan sincs, illetve egy szóban foglalták össze: „folytatjuk”. Orbán üzenete azt akarja jelenteni, hogy érti az emberek szavát, és változtatni kell.

Tehát mégsem lehet folytatni. Persze arról szó nincsen, hogy pontosan min kellene változtatni, hiszen az a hibák elismerése lenne. Olyanokat mondanak Fidesz-közelből, hogy a választásnak nem volt tétje. Meg olyanokat, hogy elkényelmesedtek a Fidesz-szavazók. Sőt, a baloldal kétezres évek végén szajkózott önfelmentése is előtérbe került: rossz volt a kommunikáció. Egyik sem igaz.

Egyrészt a választásnak igenis volt tétje. A kétharmad. A Fidesz kétharmada de facto persze megmarad, nyilván lehet majd találni egy-egy ellenzéki képviselőt, aki a választási eljárásról szóló törvény módosítójánál súlyos betegségre hivatkozva otthon marad, esetleg két-három szakadár jobbikost, aki „lelkiismereti okokból” átszavaz majd. A kétharmad elvesztésének jelentősége szimbolikus, azt jelzi, hogy egy korszak véget ért. Nem a Fidesz kormányzásának, még csak nem is a Fidesz népszerűségének korszaka, hanem a kritikátlanság időszaka. Amikor a Fidesz bármit megtehet belpolitikai következmények nélkül.

Az sem igaz, hogy a fideszes szavazók elkényelmesedtek volna. Kész Zoltán egy időközi választáson kapott darabszámra is több szavazatot, mint az MSZP tavaly, ez pedig az ellenzéki szavazók erősödését jelzi. Nem elsősorban a Kész Zoltánt támogató pártokét, hanem azokét a választókat, akik a kormányváltásért szavazni is hajlandók. A „rossz kommunikáció” pedig a legszebb önfelmentő szöveg a kétezres évek óta Magyarországon. Azt jelenti: nem hibáztunk, nem velünk van a baj, hanem csak a plakátokkal meg az üzenetekkel. Nem a hús volt romlott, hanem a tálalás csúnya, azért küldte vissza a vendég.

Ha valamivel egyébként sem vádolható egyébként a Fidesz, akkor tétlenséggel, a babérokon való ücsörgéssel. Orbán Viktor nem egy lusta miniszterelnök, hanem a „csinálós”, hiperaktív fajta. Az elmúlt hónapokban levezényelt egy komplett gazdasági kormányváltást, csúcsra járatott egy mélyen amorális, de valószínűleg népszerű bevándorló-ellenes hecckampányt, miközben fogadta Merkelt és Putyint is. Nem ez volt a magyar politika rendszerváltás utáni történetének legeseménytelenebb időszaka.  A választók nem azért utasították el a Fideszt, mert ne csinált volna semmit, hanem éppen azért, amit csinált. No meg azért, mert ez, köszönhetően a kereskedelmi médiában bekövetkezett bizonyos (vélhetően ideiglenes) változásoknak, már láthatóvá is vált az emberek számára.

Láthatóvá váltak a családi összefogással vásárolt villák. Az urizálás, ami alatt rendszeresített, bűnszövetkezetben elkövetett lopást kell érteni. Az arrogancia, amivel a kisemberekről beszél a kormánypárt. A Putyin-látogatás rettenetes visszásságai. A szegények ellen viselt háború. A külföld ellen viselt háború. A bevándorlók ellen viselt háború. A tanácsadói szerződés nélkül milliárdos benyomását keltő Habony Árpád. Az állami szerződésekkel milliárdossá lett Mészáros Lőrinc. És mindenekelőtt az, hogy Orbán Viktor és a Fidesz gazdasági érdekköre nem a babérokon ül, hanem a mi pénzünkön. És a sajátjaként kezeli azt.

A veszprémi választóknak ebből lett elege. És ebből kijönni csak önmérséklettel, a korrupció és hatalmi arrogancia visszafogásával lehetne. Csakhogy erre a Fidesz nem képes, hiszen ezekre a szilárd elvi alapokra épül a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Valószínűbb, hogy inkább a kereskedelmi híradók tartalmát igyekeznek majd megváltoztatni, mintsem a kormányzást. Ami rövidtávon a népszerűség emelkedéséhez is vezethet, az ország problémáit azonban nem oldja meg. Már ha érdekel ez még valakit.