- Tessék, Feri, itt a karom, ahogy kérted.

- Rendben, Gyula, de most már a másik karod is kell.

- Nem adhatom csakúgy oda, nem én döntök egyedül, ahhoz össze kell hívnunk a választmányt...

- Annyi időm nincs.

- Várj, Feri, nem menj el, parancsolj, itt a másik karom is.

- Jól van, de beszélnünk kell valamiről.

- Hallgatlak, Feri.

- Nézd, Gyula, nem tetszik, hogy mindenhol azt szivárogtatod, hogy mi már megállapodtunk, és már kezet is adtunk rá. Miközben mindketten tudjuk, hogy nincs is kezed.

- De hát, Feri, te mondtad mindig, hogy félre kell tenni az ellentéteket, meg össze kell fogni.

- Gyula, a „tenni” és a „fogni” olyan tevékenységek, amelyhez kéz szükségeltetik, és lássuk be, neked olyanod nincs.

- Nehéz ezzel vitatkoznom, Feri, igazad van, fölteszem a kezem.

- A midet?

- Hm, nem fontos. Most már beszélhetünk az összefog... izé... a megegyezésünkről?

- Beszélhetünk, az nem kerül semmibe.

- De alá is írjuk végre a megállapodást?

- Ugyan, Gyula, te nem tudsz aláírni, nincs mivel.

- Valóban, erre nem is gondoltam.

- Elég, hogy én gondoltam rá. Most ez már így van, de annyira nem kardinális kérdés. Kar-dinális, érted, hát, ez nagyon jó... Most miért nézel rám ilyen fancsalian? Oké, hagyjuk. Nos, én nagyon szívesen segítenék, nekem is nagyon fontos lenne, de őszintén mondd meg: milyen hasznodat is tudnám venni?

- Hááát… Visszalépni még vissza tudunk egymás javára.

- Tényleg, azt még tudsz. Az a baj, hogy odalépni is.

- Mit mondasz?

- Semmi, semmi. Kissé rossz kedvem van, bal lábbal keltem ma föl. Ilyen nyűgösen nehéz megegyezésre jutni. Kéne egy jobb láb, ahogy elnézem, a tied pont megfelelne.

- Tessék?

- Szükségem van a jobb lábadra.

- De akkor eldőlök!

- Majd odatámasztalak a Fodor Gabinak.

- Feri, kérlek, ne csináld, fél lábbal már így is a sírban vagyunk, legalább a másikat hagyd meg.

- Add ide a jobb lábadat, vagy nincs megállapodás!

- Nem tudom mivel leszedni.

- Nem gond, majd a Zsolti lerágja. Így, ni. Jó is lesz. De hülyén nézel ki egy lábbal.

- Nekem mondod?

- Neked. Meg azt is, hogy szerintem az a probléma, hogy még mindig túl nagy lábon élsz. Itt lenne az ideje igazodni a valós helyzethez.

- Értettem, ne folytasd, Feri. Rághatja Zsolt a másik lábamat is.

- Remek, ez már konstruktív hozzáállás. Örülök, hogy változtattál a tárgyalási technikádon.

- A testem nem kell? Két listás helyet talán megér.

- Ne viccelj, Gyula, nem vagyok én törzsvásárló. Törzs-vásárló, hehe, hát, ez fenomenális… Ne nézz már ilyen szomorúan. Most mi bajod?

- Feri, akkor most nem lesz megállapodás?

- Jaj, Gyula, ne lábatlankodj már itt körülöttem.