Rendkívüli címlappal találkozott az, aki a minap a kezébe vette a HVG-t. Dupla borító, a belsőn maga a heti címlapsztori, kívül viszont pillanatkép a mai magyar független sajtópiacról: egy letarolt erdő, amelyben mindössze egy-két fa maradt állva, mellettük semmi más, mint csonkok, emlékek.

Az üzenet egyértelmű: pusztulás és tudatos pusztítás utáni állapot ez, de még nem a vég.

És közös felelősségünk, hogy mi történik ezután. A miénk, akik lapot készítünk, illetve az olvasóé, akinek írunk, és aki mellénk állva támogathat minket abban, hogy alapelveinkből jottányit sem engedve dolgozhassunk tovább.

Ilyenkor értelemszerűen vetődik fel a kérdés: azért küld-e ilyen üzenetet egy lap, mert válságban van?

Nem, válság nincs. Baj talán, de valójában csak „helyzet”. Ám pont ez a helyzet a baj. És ez nem csak a HVG helyzete, és nem csak a mi bajunk.

Abban az országban ugyanis, ahol a hatalom közvetve vagy közvetlenül a vele szemben kritikus sajtó ellehetetlenítésén dolgozik, ott helyzet van.

Ahol a költségvetésből százmilliárdokból, a fű alatt pedig további soktalicskányi pénzből működtetik a propagandatévéket, -újságokat, -portálokat, fizetik az agymosás nemzeti szintre emelését, ott helyzet van.

Amikor egy kormányfő kultúrharcot hirdet, és a parancsra váró szolgák máris írják, melyik a jó irodalom, melyik a jó zene, melyik a jó színház, és melyik a jó művész (és velük ellentében melyik üldözendő), ott baj van.

Ha valahol azt lehet üzenni, hogy csak a hatalom által értékelt tudás az elismert tudás, ettől pedig a legígéretesebb fiatalok 35-40 százaléka még azelőtt elmegy az országból, hogy megmutathatná, mire képes, az már több is mint baj.

Ahol a kórházak egy része összeomlóban, de a kormányfő azt meri hazudni, hogy az egészségügyi intézmények állapota rendben van, ott már azt érzik, bármit mondhatnak, mert elhiszik nekik.

Amikor kiszolgáltatott embereket lehet éheztetni, és van, aki megjelenteti, hogy ez így rendben van, akkor ott nem tájékoztatás van, hanem szolgaság.

Ahol az uralkodó családok nem is rejtegetik a közpénzgyanús vagyonukat, mert azt emberek torkán lenyomták, hogy ez nekik jár, ott a nyilvánosságot már látszólag sem tisztelik, csak uralják és uralni akarják.

És most itt csak a sajtóról, a nyilvánosságról beszéltünk…

Ezért kell tehát a rendkívüli címlap, ezért az üzenet, és a kérés: álljanak mellénk!

Azok, akik előfizetik vagy hétről hétre megvásárolják lapunkat, akik csak online, a hvg.hu-n követnek minket, de az ingyen megkapott tartalom mellé megveszik Pártoló tagság csomagjaink egyikét, netán csak egyszeri adománnyal támogatják szerkesztőségünk munkáját, abban segítenek minket, hogy állva maradjunk, és folytassuk azt, amit eddig is tettünk: írjunk, tájékoztassunk, kimondjuk azt, amit mind kevesebben mernek vagy tudnak kimondani körülöttünk.

Például azt, hogy ebben az országban igenis helyzet van. Ami már így is elég nagy baj, de lehet még belőle akár válság is. Ezt nem kéne hagyni.

A szerző a hvg.hu felelős szerkesztője.