Michel Barnier, a párizsi diplomácia vezetője arra figyelmeztetett, hogy ha a franciák elutasítják az alkotmányt, akkor nagyon hosszú ideig nem lesz lehetőség új szöveg kidolgozására, azaz az EU működését szabályozó jelenlegi, szerinte nem kielégítő
dokumentumok maradnak hatályban.

Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter úgy vélekedett, hogy Franciaország elutasító döntése esetén Európa nehéz helyzetbe kerülne. Bernard Bot holland külügyminiszter pedig arra figyelmeztetett, hogy az eddiginél is jobban kell figyelni a társadalomból érkező jelzésekre – utalva ezzel arra, hogy az elutasító francia közhangulat egyik legfőbb oka a párizsi kormánnyal való elégedetlenség.

Asselborn nyíltan ki is mondta, igazságtalan dolognak tartja az alkotmányt tenni felelőssé azért, mert egyes dolgok rosszul mennek Franciaországban vagy Európában.

Az elmúlt hetekben végzett franciaországi közvélemény-kutatások mind az elutasító szavazatok többségét mutatják. Bár Jacques Chirac államfő csütörtökön kétórás televíziós vitaműsorban próbálta megfordítani ezt a tendenciát, egyelőre nem járt sikerrel, sőt, a szombaton megjelent felmérések szerint egy ponttal még nőtt is a
nemmel voksolni akarók aránya. Márpedig egy ilyen lehetőség eddig példa nélküli válságot okozna az Európai Unióban. Nem véletlen, hogy - mint Per Stig Moller dán külügyminiszter nyilatkozta Luxemburgban - "mindenki aggódik a francia népszavazás miatt..."

A kétnapos, nem hivatalos külügyminiszteri találkozó szombati zárónapján  alapvetően a közel-keleti helyzetről beszéltek a résztvevők, köztük Somogyi Ferenc, a magyar diplomácia vezetője.

Jean Asselborn a tanácskozást záró sajtóértekezleten bejelentette, esetleg június elején Brüsszelben tarthatnák meg azt nemzetközi konferenciát, amelynek lehetőségét Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő, az EU soros elnöke még februárban vetette fel, s amely az Iraknak szóló segítség koordinálását szolgálná.

A külügyminiszterek eszmecserét folytattak arról, miként lehetne új lendületet adni a mediterrán térség déli országaival folytatott kereskedelmi és kulturális kapcsolatoknak, előmozdítani az emberi jogok jobb érvényesülését. Végül - ha csak kérdés formájában is - felvetődött az az érzékeny téma, hogy az EU-nak nem kellene-e szakítania az eddigi tabuval, azaz felvenni a kapcsolatot a különböző iszlám ellenzéki csoportokkal, ha ez az ára a demokrácia irányába való előrehaladásnak.