Háborús bűnök

A nankingi – akkor a kínai főváros - mészárlás volt a 35 millió halottat követelő japán-kínai háború (1937-1945) idején elkövetett kegyetlenkedések közül a legvéresebb. Mandzsúria 1931-ben történt elfoglalása után a japán császári hadsereg véres háborúba kezdett, amelynek során elesett Peking és Sanghaj. A japán hadsereg 1937. december 13-án megtámadta a Csiangszu (Jiangsu) tartománybeli Nankingot (Nankin), amely sok menekültet és sebesült katonát fogadott be. A tömegmészárlás áldozatainak száma hat hét alatt elérte - kínai statisztikák szerint - a 300 ezret. Az áldozatok többsége polgári lakos volt. A japán háborús bűnösök 1946 és 1948 között a tokiói nemzetközi katonai törvényszék előtt lefolytatott perében az áldozatok számát 140 ezerben állapították meg. A tanúvallomások szerint az áldozatokat rendkívüli kegyetlenséggel végezték ki, a nőket meggyilkolásuk előtt megerőszakolták, a gyermekeket élve temették el, vagy megkínozták. A fosztogatások után a várost felgyújtották. A megszálló japán fegyveres erők 731. egységének gaztettei a leghíresebbek. Ez az alakulat az észak-kínai Harbin (Heilongjiang) mellett tartotta fenn hírhedt kísérleti központját, ahol 1936 és 1945 között állítólag több mint 3 ezer ember lett élveboncolás, fagyasztás vagy - a baktériumfegyver-kísérletek során - baktériumfertőzés áldozata.

Azóta, hogy 1972-ben Japán és Kína újból diplomáciai kapcsolatba lépett egymással, soha nem volt ilyen feszült a két ország kapcsolata. Az ellenségeskedés kiújulása egy középiskolai tankönyvhöz köthető, melyben Japán kisebbíteni próbálta azokat a bűnöket, amelyeket hadserege megszállóként követett el Kínában a második világháború előtt és alatt. Tovább élezte a helyzetet, hogy az akkori fővárosban, Nankingban elkövetett, 300 ezer ember halálát követelő japán mészárlás áldozatának kárpótlását a tokiói fellebbviteli bíróság ezen a héten elutasította.

Kínában heves lakossági tiltakozás kezdődött a „történelem meghamisítása” miatt. Tucatnyi városban tüntetéseket szerveztek, melyeket a kínai kormány e térén közismert szigora ellenére is engedélyeztek; e megmozdulások több helyen tettlegességig fajultak. A tüntetések szervezői a japán termékek bojkottjára szólították fel a kínai lakosságot, a feltüzelt tömegek pedig japán érdekeltségű boltok ellen követtek el atrocitásokat.

Nobutaka Machimura japán külügyminiszter Kínát bocsánatkérésre kötelezte, melyet kínai kollégája, Li Zhaoxing visszautasított. Japán úgy próbált kibújni a tankönyv-ügy felelőssége alól, hogy közölte: a kifogásolt könyvek magánkiadásban jelentek meg, az iskolák pedig tanterveiknek megfelelően szabadon választhatnak, mely kiadványokból tanítsák a történelmet.

Koidzumi japán miniszterelnök szombaton az 1955-ös, az új kolonizációs politika elveinek meghatározása és a faji diszkrimináció elítéléséről döntő bandungi értekezlet 50. évfordulójának emlékére tartott jakartai tanácskozása során próbálta Hu Csin-tao kínai elnökkel elsimítani a tankönyv-ügy kiváltotta ellenségeskedéseket.

Japán töprengjen el második világháborús agresszióján, bocsánatkérését pedig tettekkel támassza alá - szorgalmazta Hu Csin-tao kínai elnök szombaton. Ritkaságszámba menő nyilvános megszólalásában Hu azt is követelte, hogy Tokió ne támogasson semmilyen lépést, amelyet Tajvan tesz függetlensége kinyilvánítása irányában. Hozzátette ugyanakkor, hogy "a Japán és Kína kapcsolatában jelenleg meglévő nehézségek ellenére Kína nem változtat azon a politikáján, hogy megőrzi és fejleszti baráti együttműködését Japánnal". Koidzumi Dzsunicsiro a maga részéről kijelentette, hogy "pozitív (hangvételű) találkozót" tartott a kínai elnökkel.

A tankönyvbotrányon kívül komoly ellenérzéseket keltett az 1,3 milliárd lakosú országban – mely nem rendelkezik állandó hellyel az ENSZ Biztonsági Tanácsában –, hogy Kofi Annan főtitkár felvetette Japán március végi felvételét az állandó tagok közé.

Kína és Japán a világtörténelem során egymást váltva értek csúcsra és zuhantak a mélybe, s most először lehetünk párhuzamos szárnyalásuk tanúi. A két ország egymás legjelentősebb kereskedelmi partnere, miután Kína tavaly a Japánba irányuló export összértékét tekintve maga mögé utasította az Egyesült Államokat. Japán az utóbbi négy évből háromban Kínával kereskedett a legnagyobb összegben. Tavaly 167 milliárd dollár összértékben cseréltek árut, miközben Japán 20 ezer projektet futtat Kína-szerte, 32 milliárd dollár értékben. Mindemellett szépen megfér egymással Kína „világ gyára” képe Japán „high-tech termelő” imázsával.

Nem tetszik nekik Japán növekvő sze- repe © AP

Emiatt a gazdaság igen érzékenyen reagált a konfliktushelyzetre: a tokiói Nikkei tőzsdeindex egy nap alatt 3 százalékkal zuhant, 11 hónapja nem tapasztalt ingadozást mutatva. A gazdasági kilátások esetleges veszélyeztetése rögön az amerikaiak érdeklődési körébe vonta az eseményeket.

A térség vezető szerepéért folyó küzdelemben egységbe forrnak a gazdasági, politikai és katonai érdekek. Kína szemében Japán ellenszegülő hatalom, mely a múlt atrocitásait elkendőzve agresszív terjeszkedéssel igyekszik magát az ázsiai gazdaság bölcsőjeként feltüntetni. Japán úgy tekint Kínára, mint egy növekvő ambíciójú ellenfélre, aki autoriter módon irányít, nem finomít elvein, és nem köt kompromisszumokat.

Az évi 9 százalékos növekedést felmutató kínai gazdasággal szemben Japán az utóbb évtizedben lassuló ütemű növekedést produkált. Ennek eredménye lehet a japán-indiai közeledés, melynek keretében egyszerűsítenek a banki műveletek gyakorlatán a két ország közti tranzakciókban, és az eddigieknél jobban megosztják egymással a technológiai és tudományos eredményeiket.

Tovább bonyolítja a helyzetet – különösen az Egyesült Államok számára – a dél-koreai gazdaság elképesztő növekedése, melynek hátterében egyértelműen az ország Kínához fűződő, egyre szorosabb viszonya bújik meg. Kína a legnagyobb felvevőjévé vált a dél-koreai exportnak az utóbbi három évben, ezzel párhuzamosan pedig egyre gyengülnek a dél-koreai-amerikai gazdasági kötődések.

Egy biztos, a jövő Ázsiája Kína, Japán, az Egyesült Államok és ázsiai szövetségeseik együttműködési készségének függvényében alakul majd, és ez egyúttal meg is rajzolja a kontinens 21. századi politikai térképét.