A londoniak a terror hatása alá került, ám pénteken a brit főváros lakosságának többsége ismét felszállt a metróra és a buszokra, hogy eljusson a munkahelyére – még ha nyugtalanabbul is tette ezt, mint a korábbi napokon.
© AP |
A piros emeletes buszokon kevesebben utaztak a megszokottnál, ám a londoni utcák legtöbbjén a jól ismert torlódások keserítették az autósok életét. A vasútállomások is nyitva álltak pénteken, kivéve a King's Cross állomást, amely a legközelebb fekszik a véres csütörtöki merényletekhez.
A környékről a londoni belvárosba dolgozni járó ingázók közül néhányan elmondták: a jövőben nagyobb figyelmet szentelnek majd utastársaiknak, és felhívják az illetékesek figyelmét a buszon vagy a vonaton látott gyanús, gazdátlan csomagokra.
A legtöbb londoni dacosan fogadta a csütörtöki tragédiát. A britek csöndes büszkeségének forrása a "dunquerque-i szellem", egyfajta sztoikus hozzáállás a csapásokhoz. A nem lankadó bátorság a II. világháború egyik legdrámaibb epizódjáról kapta a nevét. (Dunquerque francia kikötőjéből kellett evakuálni az előrenyomuló német Wehrmacht harapófogójába került angol csapatokat 1940 nyarán.)
A 36 éves Sally Higsont részben a dunquerque-i szellem bírta rá arra, hogy észak-londoni lakhelyéről pénteken beutazzon a belvárosban lévő grafikai irodájába. "A nagyapám felhívott este, és azt mondta, hogy be kell mennem pénteken dolgozni – mondta a Reuters-nek Higson a brit tudósítónak. – Az öreg 89 éves, átélte a háborút. Szerinte az a fontos, hogy folytassuk az életünket a normális mederben."
Már érthető, miért rendeltek 3000 darab új, kínainak tűnő nyomkövetős okosórát a hatóságok, miközben ennek csak alig több mint a harmada van használatban raboknál és bűnügyi felügyelet alatt állóknál. Az eszköz pontossága mellett az is kérdés, van-e jogalap távol tartani azokat, akiket veszélyesnek ítéltek a védett személyekre nézve.
15–9-re nyertek a mieink.
Berg Dániel a történtek után betegszabadságra ment, a feladatait magához vonta a II. kerület polgármestere, Őrsi Gergely.
