© AP

A földalatti szerelvényeken a szokásosnál kisebb volt a zsúfoltság a reggeli csúcsidőben. A feszültséget fokozta, hogy néhány metróállomást ki kellett üríteni a peronokon talált gyanús csomagok miatt. A metróvonalak túlnyomó többsége normálisan üzemelt, csupán kettőt zártak le teljesen, hármat pedig részlegesen a forgalom elől.

A piros emeletes buszokon kevesebben utaztak a megszokottnál, ám a londoni utcák legtöbbjén a jól ismert torlódások keserítették az autósok életét. A vasútállomások is nyitva álltak pénteken, kivéve a King's Cross állomást, amely a legközelebb fekszik a véres csütörtöki merényletekhez.

A környékről a londoni belvárosba dolgozni járó ingázók közül néhányan elmondták: a jövőben nagyobb figyelmet szentelnek majd utastársaiknak, és felhívják az illetékesek figyelmét a buszon vagy a vonaton látott gyanús, gazdátlan csomagokra.

A legtöbb londoni dacosan fogadta a csütörtöki tragédiát. A britek csöndes büszkeségének forrása a "dunquerque-i szellem", egyfajta sztoikus hozzáállás a csapásokhoz. A nem lankadó bátorság a II. világháború egyik legdrámaibb epizódjáról kapta a nevét. (Dunquerque francia kikötőjéből kellett evakuálni az előrenyomuló német Wehrmacht harapófogójába került angol csapatokat 1940 nyarán.)

A 36 éves Sally Higsont részben a dunquerque-i szellem bírta rá arra, hogy észak-londoni lakhelyéről pénteken beutazzon a belvárosban lévő grafikai irodájába. "A nagyapám felhívott este, és azt mondta, hogy be kell mennem pénteken dolgozni – mondta a Reuters-nek Higson a brit tudósítónak. – Az öreg 89 éves, átélte a háborút. Szerinte az a fontos, hogy folytassuk az életünket a normális mederben."