Fenn akit legjobban gyötör a Sátán - / Szólt költőm - Júdás az Iskarióti. / Feje benn van, lába kilóg a száján. - Ezzel a tercinával emlékezik meg Dante (Pokol, 34. fejezet, 61-63. sorok), a Pokol legmélyebb bugyrában sínylődő Iskariótes (kerióti férfi) Júdásról, aki harminc ezüstpénzért a rómaiaknak beárulta Mesterét, a Názáreti Jézust. Azóta ő „az áruló”, a köpönyegforgató, a kárhozat fia, minden téglák és besúgók ősatyja, a keresztény kultúrkör kétezer éve legemblematikusabb spiclije – s ezen mit sem változtat az, hogy később a lelkiimeret-furdalástól gyötörve öngyilkos lett.

Most van rá némi esély, hogy tisztára mossa magát, miután egy svájci alapítvány a legkorábban húsvétra, legkésőbb pedig karácsonyra – angolul franciául és németül – megjelenteti az apokrif Júdás evangéliumot, amelynek öt évvel ezelőtt egy svájci széfből került elő egy régi kopt nyelvjárásban íródott, Egyiptomból származó fordítása. Az eredeti görög Júdás-evangéliumot Szent Ireneus, Lugdunum (Lyon) 2. századi püspöke még forgatta, s mint eretneket el is ítélte. A mű, ha valóban Júdás írta, akár komolyabb hanggsúlyeltolódásokat tartalmazhat a négy kanonizált evangélium (Márk, Máté, Lukács, János) szövegéhez képest, amelyek Jézus szóban forgó tanítványát meglehetős egyértelműséggel árulónak mutatják be.

Júdás evangéliumának készülő fordítása a Vatikán szakértőinek a fantáziáját is megmozgatta. A Times brit napilap – a Történettudomány Pápai Bizottságának elnökét, Walter Brandmüllert idézve – azt írta, hogy a Vatikán rehabilitálni készül Júdást. Mégpedig nem úgy, hogy azt mondaná: Júdás nem volt áruló, hanem aképpen, hogy igaz ugyan, hogy Júdás elárulta Jézust, ez azonban elsősorban nem az ő egyéni bűne volt, hanem egy nagyszabású isteni üdvterv része: Júdásnak el kellelt árulnia Jézust, ahogyan a rómaiaknak is keresztre kellett feszíteniük őt ahhoz, hogy az isteni forgatókönyv stációról stációra, snittről snittre megvalósuljon. Igaz, olyan információk is kiszivárogtak a vatikáni történészbizottság háza tájáról, (ahol Júdás evangéliumának kopt szövegét valószínűleg már tanulmányozták), hogy Júdás valójában jó ember volt, cselekedeteit a szeretet mozgatta.

A Times és más lapok keltette sajtóvisszhang a vatikáni történészbizottság elnökét, Brandmüllert visszakozásra késztette: körülbelül egy héttel ama nyilatkozata után, amely szerint rehabilitálni fogják Júdást, egy ezzel ellentétes nyilatkozatot tett, mely szerint szó sincs ilyesmiről. Hogy ezt mennyire kell komolyan venni, nem tudhatjuk, a Vatikánban a titkokat is és a meglepetéseket is szeretik. Annyi azonban tény, hogy Júdás átértékelése nemcsak Rómának jutott eszébe.

„Nem állítom, hogy Júdás szent, csak annyit, hogy roppant nagy az adósságunk vele szemben, amiért segített Jézusnak beteljesíteni az Isten akaratát” – nyilatkozta William Klassen kanadai Újtestamentum-kutató, a „Judas: Betrayer or Friend of Jesus” (Júdás: áruló vagy Jézus barátja) című könyv szerzője a Religion News Service vallási hírügynökségnek. „Mit csinált Júdás Jézussal?” – kérdezi könyvében Klassen. – „Elárulta.” Ezt az Újszövetség eredeti görög nyelvében a „paradidomi” ige fejezi ki. A paradidomi azonban mást is jelent: azt is, hogy átadni, sőt azt is, hogy feláldozni magát. Klassen összeszámlálta, hogy Jézus halálával kapcsolatosan 59 alkalommal szerepel az Újszövetségben a paradidomi ige, ebből 27-szer egyszerűen azt jelenti „átad”. A szó Júdással kapcsolatos 32 előfordulását azonban rendre az „elárul” szóval adják vissza, amiért is Klassen részben a prekoncepciózus fordításokat teszi felelőssé a Júdásról kialakított negatív kép miatt.

Mert mi van akkor – kérdi Klassen –, ha Júdás nem beárulta Jézust, hanem csak „átadta” őt a hatóságoknak, hogy a próféciák beteljesedhessenek? Klassen szerint ha nem történik meg ez az „átadás”, soha nem is jöhetett volna létre a kereszténység.

Nem hagyható azonban figyelmen kívül az a körülmény, hogy mind Klassen, mind a Brandmüller-vezette vatikáni bizottság az üdvtörténet szemüvegén keresztül szétnézve szinte tudomást sem vesz arról, hogy Jézus emberként élt és halt meg – és így nagyon is el lehetett őt árulni. Valójában aligha menti fel erkölcsileg az sem, ha az „átadni” szót használjuk az „elárulni” helyett: a lényeg ugyanis mégiscsak az, hogy Júdás csókja nyomán adták át Jézust a hatóságoknak.

Gerlóczy Ferenc