A Salvador Allende elnök ellen kezdődött tüntetési hullám a "fazekak demonstrációjával" indult, 1971 decemberében, Chilében. A santiagói középosztálybeli nők tízezrével vonultak az elnöki palota elé, ahol fazekakat és serpenyőket zörgetve tiltakoztak. A tüntető asszonyokat szélsőbaloldali csoportok brutálisan megtámadták, majd a rendőrség vízágyúkkal oszlatta fel őket. (Allende szocialista kísérletének 1973. szeptember 11-én katonai puccs vetett véget, az államfő a légierő által szétbombázott elnöki palota romjai között önkezével vetett véget életének.) 
 

Kossuth téri tüntetők. Nem válogatnak az eszközökben © AP

Prágában 1989 november 17-én a karhatalmi erők brutális erőszakkal oszlatták fel a tüntető menetet. Válaszul a következő napokban, hetekben az ország népe esténként utcára vonult, a kommunizmust békés eszközökkel megbuktató "bársonyos forradalom" során a tiltakozó nagygyűléseken a tömeg kulcsait csörgette. December 11-én viszont a boldogság jutott hangzavarral kifejezésre, amikor emberek ezrei síppal-dobbal ünnepelték a kommunizmus feletti győzelmet, Prágában a templomok megkondított harangjainak szavára E. Jana Navara fiatal színésznő kezében egy kis csengő hangja válaszolt.

Bizonyára arra is emlékszünk jónéhányan, amikor 1990 decemberében a benzin és egyes kőolajszármazékok 45 százalékos áremelése ellen tiltakozva a lakosság füttykoncerttel, fedőket kongatva vonult fel a Fülöp-szigeteki Manilában.
 
A vekker, mint demonstrációs kellék a bolgárok számára sem ismeretlen. Tíz évvel ezelőtt két hétig tartó tüntetéssorozat után kétezer diák ébresztőórákat csörgetve vonult végig Szófia utcáin, tiltakozva a szocialisták kormányalakítási szándéka ellen.

A szerbektől sem idegen a zajkeltés, 1997 januárjában a helyhatósági választások eredményeinek megsemmisítése ellen tiltakozó ellenzék felhívására Belgrádban fazekakkal vagy egyéb fémtárgyakkal való csörömpöléssel nyomták el a szerb állami televízió híradójának hangját: esténként több belgrádi kerületben tombolt hangzavar. A fazekas tüntetésekből a törökök sem maradtak ki. Ankarában, 1997 áprilisában tízezres tömeg vonult fel, amely edényekkel csörömpölve, sípolva, néptáncokat lejtve tiltakozott az államhatalom és az alvilág vélt összefonódása ellen.

Hat évvel ezelőtt az Osztrák Néppárt (ÖVP) bécsi székháza előtt több száz ember csörgőkkel, dobokkal, kereplőkkel, továbbá tojások dobálásával és petárdákkal juttatta kifejezésre nemtetszését, amiért az ÖVP bevonta a kormányba a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpártot. Ugyancsak 2000-ben mozdult meg a tömeg Jugoszláviában is, ahol az ellenzék választási győzelme után 10 ezer csörgőt osztott szét Belgrádban, hogy a játékszereket rázva emlékeztessék az emberek a vereséget elismerni nem akaró Slobodan Milosevic elnököt arra, hogy legyőzték.

Argentínában 2002 januárjában vonultak az utcákra, fazekakkal-fedőkkel csörömpölve, "lábaskoncerttel" tiltakoztak a tüntetők a korrupt bírák és politikusok, továbbá az ország javainak elherdálása ellen. Szintén ebben az évben Hugo Chávez elnök ellenzéke szenteste nagyszabású lábaskongató, csörömpölő koncerteken utasította el a kormány karácsonyi békére tett ajánlatát.