Nincs megbízható adat arról, hogy hányan fogyasztanak heroint. "A katonai rendőrség kevés alkohol- vagy drogproblémákkal kapcsolatos esetről értesül" - mondta Chris Belcher őrnagy, a Kabul melletti Bagram légi támaszpont szóvivője a Die Welt című német napilap honlapján megjelent beszámoló szerint.

A katonák drogproblémáiról a veteránszövetség (VA) egészségügyi szolgálata tud a legtöbbet. Évente 350 ezer kábítószeres veteránt kezelnek, köztük 30 ezer ópiátfüggőt. Pontos adatokkal viszont még ők sem tudnak szolgálni. "A fiatal katonák ritkán fordulnak segítségért, akkor is sokszor csak a család unszolására" - mondta Jodi Trafton, a VA orvosa. Egy évtizedig is eltart, mire az összes új eset bekerül a statisztikákba. "Még sokáig nem fogjuk tudni, hogy mekkora a baj."

A dokumentumfilmes Shaun McCanna szerint egyre több narkós van az Afganisztánban szolgáló egységekben. McCanna többször bejárta az országot, olyan katonákról forgatott, akik különös körülmények között estek el. Szerinte unalomból lövik be magukat a katonák, meg azért, mert a heroin gyors szabadulást ígér a háború monotóniájából, és könnyen hozzá lehet jutni.

A bagrami bázis előtt például van egy hosszú bódésor, a Bagram Basar - mesélte a filmrendező. Minden kapható, amit csak tilt az iszlám: alkohol, pornó széles választékban, és persze heroin minden mennyiségben. Tucatszor megfordult már a bazárban, és érdeklődött, hogy van-e eladó drog. A "nem" szócskát soha nem halotta.

Kis zacskóban, 20, 30 vagy 50 dolláros (3800, 7600 vagy 9500 forint) kiszerelésben árulják a heroint, "méghozzá olyan tisztaságút, amilyet Amerikában több száz dollárért lehet csak szerezni" - mondta McCanna a berlini napilap tudósítójának.

Egyik filmjét egy bizonyos John Torres közlegényről forgatta, aki halála előtt sokat mesélt családjának a bagrami bázison kialakult drogfogyasztási szokásokról. Beszámolója szerint a katonák még hadi felszereléseket, számítógépet, golyóálló mellényt is becserélnek heroinért.

Szinte lehetetlen rávenni a katonákat, hogy kamera előtt beszéljenek az ilyen ügyekről. A bajtársiasság mindenkit kötelez. Egy katona sem akarja befeketíteni a másikat, vagy a sereget. Vannak olyanok is, akik a megtorlástól félnek, de a filmes szerint még így is sok mindent meg lehet tudni. Az egyik bagrami egységben például két katonánál több esetben heroint találtak. Büntetést nem kaptak, csak hazaküldték őket, mintha a drogozás háborús időkben nem lenne több ártalmatlan csínynél.

A vezetés kitérő válaszokat ad McCanna konkrét kérdéseire, vagy elbagatellizálja az ügyet. A tengerészgyalogság főparancsnoksága szerint például a 2005-ben végzett drogtesztek csupán egy százaléka lett pozitív. Amikor viszont felkereste a VA egyik Los Angeles-i kórházát, azt látta, hogy "reggelente 50-60 drogbeteg áll sorba a metadonért" - mondta a dokumentumfilmes a Die Weltnek.

Az amerikai hadsereg tud a problémáról. Dick Cheney alelnök nemrégiben látogatást tett a bagrami támaszponton. Merényletet követtek el ellene. Az alelnöknek nem esett baja, de a biztonsági rendszabályokat jelentősen megszigorították. Így sem sikerül visszaszorítani a narkózást, csupán a szokások változnak. McCanna egy drogkereskedőtől megtudta, hogy újabban gyerekek a közvetítők. Egész nap ácsorognak a bázis körül feszülő szögesdrótnál katonákra várva. Amikor aztán valaki megjelenik, szóba elegyednek, a gyerek pénzt kap és már nyargal is. Mindent beszerez, amire szükségük van az amerikaiaknak.