Az emberek megszokták, hogy január elején nincs érdemleges hír, a politikusok szabadságon vannak, még ünneplik az előttük álló boldog új esztendőt. Az egyetlen, mindent meghatározó, "hírértékű" esemény a tél, amely mindig meglepetéseket tartogat: tavaly ilyenkor szinte tavaszi idő volt, ezúttal azonban a szokottnál is jobban keménykedik. A bukarestiek még mindig kínlódnak a három nappal ezelőtt lehullott fehér csapadékkal, amely belátható időn belül nem fog elolvadni, a meteorológusok ugyanis rendkívül fagyos napokat jeleznek előre. 

A főbb utakat állítólag már takarították, valóban,  vannak is erre utaló gyanús jelek. Összességében azonban mintha a hóeltakarítással megbízott vállalatok téli álmot aludnának. Még a hatóságok sem tudták igazán "életre csókolni" őket a súlyos pénzbírságokkal, amelyeket azért róttak ki rájuk, mert elmulasztották szerződésben vállalat kötelezettségeiket teljesíteni. 

Nem kis összegekről van szó, de korántsem akkoráról, mint amennyibe a szokatlan mennyiségű hó eltávolítása került volna e cégeknek. Nyilvánvalóan megérte nekik, hogy bírság árán is spóroljanak. Hiába, ilyen a piac-, illetve a hiánygazdaság. Ezt próbálják kihasználni a rossz arcú, de munkára kész lapátos emberek, akik kurjongatva ajánlják magukat az utcákon. Van, aki igénybe is veszi szolgálatukat, de csak kevesen, mert túl sokat - hatvantól száz euróig terjedő összeget - kérnek egy félórás lapátolásért.  

A lakók ezért inkább maguk próbálják kiásni önmagukat és autójukat a fehér dombok alól. De bármennyit is küszködtek az elmúlt napokban, a gépkocsikkal még mindig nem lehet kiállni, a hórengeteg egyszerűen nem fér el az utcán. 

Az sem vigasztalja őket, hogy az ország több más táján rosszabb a helyzet. A hét közepe óta csak azt látják a televízió képernyőjén, hogy a Bukarest és Konstanca közötti országúton hóviharban vesztegelnek a gépkocsisorok, a téli szabadságról pedig honfitársaik százai nem tudnak hazatérni. Vagy a milánói repülőtéren várakoznak a Romániába induló járatra, vagy a bolgár határon hervadoznak autóikban. 

A hőmérő higanyszála egyes helyeken, különösen Moldvában, Havasalföldön vagy Erdély keleti részén megközelíti a mínusz 20 Celsius fokot. Az idén is Csíkszereda a csúcstartó: szombaton hajnalra mínusz 28 fokig süllyedt a hőmérséklet. De ott legalább nincs nagy hó, és a csíkszeredaiak számára természetes, hogy télen náluk ilyen hideg van. 

A bukaresti pályaudvar az elmúlt napokban egy háborús blokád alá vett város állomásának képét mutatta. A nagy hócsapás napján alig egynéhány szerelvény indult útnak, és csak néhányat engedtek be. Még két nappal később is a befutó nemzetközi járatok hátsó vagonjainál térdig érő hóba kellett huppanniuk bőröndjeikkel a messziről érkezetteknek. 

Az átfagyott tömeg pedig vigasztalanul nézte az induló vonatok listáját, fel sem fogva igazán, milyen hosszú is az a 300-400 perces késés. Egy bukaresti fejkendős anyóka a moldvaiakat szidta, egy moldvai kucsmás férfi az oltyánokra hárított minden kollektív felelősséget, de egyikük sem tudta volna megmagyarázni, hogy miért.  

Egyelőre még senki sem gondol arra, milyen kálvária lesz, ha majd olvadásnak indul ez a nagy hótakaró. Arról nem is beszélve, hogy a tél még sokáig tart, akár újabb hóözönnel is kecsegtethet.