Elég tárgyi okom van azt gondolni, hogy a dolog ilyen bután nem játszódhatott le, nem történhetett meg - véli Havel a Respekt című hetilap legújabb számában megjelent írásában. A Respekt a múlt héten közölte: a főiskolás Kundera 1950-ben feladta egyik kollégiumi társnője barátját, aki a nyugati hírszerzésnek dolgozott. Az illetőnek emiatt 14 évi szabadságvesztést kellett letöltenie, és fogságának legnagyobb részében uránbányában dolgoztatták.

Havel felszólította a fiatal történészeket, hogy ne legyenek olyanok, mint egyes elődeik a kommunista rendszerben, bánjanak óvatosabban és felelősebben a dokumentumokkal. "Mielőtt bármihez hozzányúlunk, jól meg kell gondolnunk, hogy annak mi lehet a következménye" - szögezte le a drámaíróból lett politikus, akit baráti szálak is fűznek a ma Párizsban élő íróhoz. Kundera a nemzetközi figyelmet kiváltó közlés után nyilatkozatban tagadta, hogy ő adta volna fel a rendőrségnek a később 22 évre elítélt Miroslav Dvoráceket, aki végül is 14 évet raboskodott.

Adam Hradílek, aki a Kunderát leleplező rendőrségi feljegyzést véletlenül találta meg az állambiztonsági hivatal archívumában, beismerte, hogy a lelet közzétételét hosszú ideig mérlegelte. "Végül azért tettem ezt meg, hogy hozzájáruljak a történelem fehér foltjainak az eltüntetéséhez és a háború utáni fejlődésről szóló vitához" - mondta a lapnak a jelenleg az Egyesült Államokban tartózkodó történész, aki a prágai cseh nemzeti emlékezet intézetének kutatója.

Bár a rendőrségi feljegyzés hitelességét szinte senki sem vonja kétségbe, azt megkérdőjelezik, hogy az eset valóban úgy történt-e, ahogy azt a történész magyarázza, s egyáltalán Kundera volt-e az, aki jelentett. Egy kortárs tanú a múlt héten egyenesen cáfolta, hogy Kundera adta volna fel Dvoráceket. Az éles viták ellenére általános a vélemény, hogy ez az esemény, amelynek valóságtartalmát jelenleg senki sem tudja bizonyítani, nem fogja kedvezőtlenül befolyásolni Kundera irodalmi jelentőségét és művei olvasottságát.