Bugár Béla. Irány a hatalom bástyáin belülre © Túry Gergely

A mértékadó újság szerint ennek okát nem is annyira abban a reményben kell keresni, hogy a kommunikatívabb és karizmatikusabb Bugár Béla visszatérése a párt élére elősegítené az MKP népszerűségének növekedését, a párton belüli demokráciát vagy a szlovák-magyar kapcsolatokat, amire Csáky Pál (jelenlegi MKP-elnök) bírálói a leggyakrabban hivatkoznak. A korábbi viszonyok visszaállítására törekvők inkább arra számítanak, hogy Bugárral visszatérhetne az MKP esélye a koalícióra, a kormányzati szerepre és az állami pénzekhez való hozzáférésre.

„Az ellenzékbe vonulás a (magyar) kisebbséget és annak elitjét nagyon keményen érintette. Megmutatkozott, hogy milyen gyönge pénzügyi lábakon állnak a kisebbség intézményei és kulturális élete. Az MKP-nak nyolcéves kormányzati ideje alatt sem sikerült elérnie olyan jogviszonyok kialakítását, amelyek függetlenül a mindenkori állami vagy megyei vezetéstől biztosítanák a kisebbség folyamatos fejlődését. Mindent ad hoc módon oldottak meg, s a támogatásokat a lojalitás alapján osztották el” – mutat rá Peter Morvay, a Sme szerzője.

Szerinte a jogviszonyok kialakítása azért nem sikerült, mert a koalíciós partnerek ellenezték, de azért sem, mert az MKP ezt nem tartotta prioritásnak. „Túlságosan is biztos volt abban, hogy a következő kormányoknak is tagja lesz, s a támogatási pénzek feletti ellenőrzés ráadásul az egész közösség ellenőrzését is bebiztosította a pártnak” – áll a kommentárban.

Ellenzékben megmutatkozott, hogy az MKP-nak még kisebb a befolyása a társadalomra, mint a többi koalíciós pártnak. Az MKP kétszeresen ellenzékben van: nemcsak a koalíció ellenében, hanem a ellenzéki partnereivel szemben is, akik szintén etnikai alapon politizálnak.

Bugár Béla visszatérésének sürgetése az MKP élére, nem is annyira a vezetőnek szól – akivel egyébként sokan már torkig voltak –, hanem annak az eszköznek, amelynek segítségével a párt visszatérhetne a kormányba – véli a szerző.

Úgy látja, kétélű dolog Bugár hívei részéről azt a látszatot kelteni, hogy a politikus visszatérése a párt élére elkerülhetetlen. Csáky sértődöttsége és hisztériája egy ponton érthető, hiszen ő csak elődje sikeres taktikáját akarta alkalmazni: úgy harcolni a magyarok érdekeiért, hogy azt a szlovákok ne tudják meg. Kijelentései az autonómiáról, a Benes-dekrétumokról, akárcsak Bugár hasonló korábbi nyilatkozatai, csak belső használatra szóltak. Duray Mikós sem aktívabb Csáky alatt, mint volt Bugár idején.

A két helyzet közötti eltérés alapvetően az, hogy az előbb említett dolgot most már a szlovákok is tudják, és a szlovák média mindezt megírja. Egyebek között a Bugár-hívek aktív közreműködésével, akik erre a szlovák sajtó figyelmét felhívják. Bár mindez az MKP radikalizálódásának hat, mindössze arról van szó, hogy kinyílt az ablak, amelyen keresztül belátni az MKP politikájának és a kisebbségi életnek a sötétebb zugaiba is, amelyek egyébként Bugár idején is hasonlók voltak. Akkor azonban még Bugárék is el akarták titkolni mindezt.

Ha Bugárék ma abban reménykednek, hogy a hatalomba való visszatérésük után ezt az ablakot majd bezárják, s az MKP újra a rendezett és egységes párt képét fogja mutatni, valószínűleg tévednek – zárja kommentárját a Sme.