A legendák körébe sorolható, hogy a bizottság közzéteszi a jelöltek listáját. Valójában nem adják ki a neveket, és ötven évre titkosítják is őket. Az is tévedés, hogy egy jól sikerült kampánnyal befolyásolni lehet a bizottságot a döntésében. Éppenséggel az ellenkező hatást érheti el a kampány, mivel a bizottság kínosan ügyel a függetlenségére, s nem engedhet semmiféle nyilvános nyomásnak.

Lekési a jelölést, aki azt hiszi, hogy az utolsó pillanatig ráér bejelenteni jelöltjét, mivel a határidő nyolc hónappal a kihirdetés előtt, február 1-jén lejár.

Az is téves elgondolás, hogy bárki jelölhet személyt vagy csoportot a Nobel-békedíjra. A jelölésre felhatalmazottak listáját 2003-ban kiszélesítették ugyan, de a jelölők köre meghatározott. A javaslattevők közé tartoznak a korábbi díjazottak, a díjat odaítélő bizottság egykori és jelenlegi tagjai, valamint stábjuk, az egyes nemzetek kormányai és törvényhozása, az egyetemek jogász-, teológia-, társadalomtudomány-, történelem- és filozófiaprofesszorai. Jelölhetnek a békekutatás vezetői, a külügyi intézetek és a nemzetközi bíróságok tagjai.

Dag Hammarskjöld, az egyetlen posztumusz Nobel-békedíjas © AP

Mítosz, hogy ha a jelölt nem felel meg a díjazás feltételeinek, visszavonják a díját, ugyanis a szabályzatban nincs említés a díj visszavonásáról.

A vélekedéssel szemben nem adományozható posztumusz Nobel-békedíj. Dag Hammarskjöld, az Afrikában repülőgép-szerencsétlenségben elhunyt ENSZ-főtitkár 1961-ben posztumusz megkapta a díjat, ám ő volt az egyetlen halála után kitüntetett, s 1974-ben a szabályzat kiegészítésével ki is zárták a posztumusz díjazás lehetőségét.

Végül az sem állja meg a helyét, hogy a díjat csak akkor kaphatja meg valaki a béke, emberi jogok és demokrácia előmozdítása érdekében végzett munkájáért, ha az sikeresnek bizonyul. Gyakrabban fordul elő, hogy a díjat éppen egy folyamat ösztönzésére, válságos pillanatban adományozzák oda, hogy ezzel hozzájáruljanak az erőfesztések sikeréhez.