“Tony Blairnek minden adottsága megvan, hogy ő legyen az Európai Unió Tanácsának első állandó elnöke” -írta egy az Il Figaro című konzervatív napilapban megjelent levelében Silvio Berlusconi. Az olasz miniszterlenök egy hétfőn megjelent publicisztikára válaszolt, mely “Szavazz Tonyra, szavazz Tonyra” - címmel látott napvilágot.

“Kedves szerkesztő, tökéletesen egyetértek az ötlettel, sőt már jóval azelőtt így gondoltam, hogy ez a cikk akárcsak eszébe juthatott Önnek” - fogalmazott Berlusconi, hozzátéve, hogy a volt brit munkáspárti miniszterelnököt mihelyt politikailag és jogilag lehetséges hivatalosan is jelölni kell.

A lap előzőleg azt írta, hogy az olasz vezető, ha el akarja fedni nevéhez az utóbbi hónapokban tapadt temérdek botrányt, erős nemzetközi arcélt kell hogy kölcsönözzön politikájának. Az ezt elősegítő döntések közt az újság az első helyen említette Blair támogatását az elnöki tisztség megszerzéséhez.

Helyezkedik Európában © AP

A cikk szerzője szerint csakis egy nagy kaliberű, nemzetközileg ismert és elismert politikus lehet képes az EU-nak az arcává válni, úgy a tagállamok polgárainak szemében, mint a világpolitikában. Ráadásul Berlusconinak azért is jönne jól Blair, mert ezzel engesztelő gesztust tehetne a botrányai miatt igencsak felpaprikázott olasz balközép ellenzéknek.

Szélesebb európai politikai kontextusba helyezve a kérdést, a cikk arra is kitér, hogy noha Berlusconi támogatása javítja Blair esélyeit, de egyúttal újra is élesztheti a volt brit vezető személye körüli megosztottságot a kis és a nagy tagállamok között. Blairt számos európai állam vezetése azért sem tartja jó választásnak, mert a volt brit miniszterelnök mindvégig kitartott az iraki háború szükségessége mellett -írja az EU Observer.

Tovább színezi a helyzetet, hogy a Benelux államok múlt héten saját javaslatukkal is előrukkoltak, az EU elnöki és az új kül- és biztonságpolitikai főképviselő (hozzávetőleg Európa külügyminisztere) személyeire, melyet a szakértők egy Blair-ellenes indítványként értelmeznek.

Végül hasonló lépést tervez Lengyelország is, amely saját elképzeléssel bír arról, milyen európai elnököt akar. Ennek kapcsán a korai jelekből arra következtetnek a szakértők, hogy Varsó a belgákkal és a luxemburgiakkal van egy nevezőn. Erre utal a lengyel külügyminiszter, Mikoláj Dovgieleviczet nyilatkozata, aki szerint nem egy hírességet kell jelölni, hanem olyan valakit aki minden erejével képes a konszenzusteremtésre koncentrálni.