Egyre világosabban látszik, a közös piac ugyan sok előnnyel jár, de korántsem teremt annyira egységes és tökéletes feltételeket, mint azt maga az unió sugallni igyekszik.

Egy friss Eurobarometer-felmérés szerint a válaszadók 62 százaléka úgy gondolja: a közös piac csak a nagyvállalatokat segíti, 51 százalék szerint ront a munkafeltételeken, míg 53 százalék szerint nemhogy javítja, de súlyosbítja a szegények és hátrányos helyzetűek helyzetét.

Ezzel szemben 74 százalék szerint nagyobb termékválasztékot, 52 százalék szerint több munkahelyet, 47 százalék szerint pedig igazságosabb versenyt eredményez a közös munkaerőpiac és gazdaság. Vélhetően az utóbbi előnyök miatt a válaszadók 28 százaléka fontolgatja, hogy munkát keressen egy másik tagállamban. Eddig azonban tízből mindössze átlagosan egy dolgozó vállalt ténylegesen külföldön munkát.

Legyen szó internetes rendelésről, munkavállalásról, iroda- esetleg boltnyitásról más tagállamban, ki-ki a saját bőrén érzékeli a nehézségeket és a nagy “közös európai álom” tökéletlen megvalósulását. Lássuk, mit tekintenek a polgárok a legégetőbb gondoknak!

1. Szociális biztonság, juttatások: az egyik leggyakoribb csalódás, amely az unió egyik országából a másodikba települőket éri, hogy nagyon különböző szociális támogatási rendszerek, családipótlék-számítás és munkanélkülisegély-rendszerek fogadják őket. Ugyanis minden tagállam saját hatáskörében dönt arról, milyen szociális és foglalkoztatáspolitikát folytat.

2. A külföldi egészségügyi ellátás sokkoló számlái: az E111-es európai egészségügyi kártyát kiváltók gyakran tévesen feltételezik, hogy ugyanazok a jogok illetik meg őket a többi tagállamban, mint otthon. Valójában ez csak a nem tervezett akut kezelésekre vonatkozik. Ráadásul az utóbbiakat sok tagállamban utófinanszírozással térítik meg az egészségbiztosítók, gyakran jelentős késéssel és rengeteg adminisztratív bonyodalommal. További félreértésre ad okot, hogy a tervezett gyógyászati beavatkozásokra is van mód néhány éve. Ezek esetében a térítés csak akkor lehetséges, ha a beteg előtte előzetesen jóváhagyatta azt otthoni egészségbiztosítójával. A Bizottság szerint a megoldás a tagállami biztosítók hatékonyabb tájékoztatása lenne, illetve annak kiküszöbölése, hogy a hatóságok rosszul alkalmazzák a közösségi szabályokat.

3. Lakcímkártya igénylése olyan családtag számára, aki nem EU-állampolgár: kifejezetten gyakori, hogy rendkívül körülményes és hosszadalmas az unión kívüli állampolgárságú családtagok számára egy másik tagállamban tartózkodási iratokat intézni.

4. Végzettségek elfogadtatásának nehézségei: az egységesedő európai oktatási keretek ellenére számos olyan szakma és végzettség van, amelynek szakképesítése eltér országonként. Példának okáért egy bolgár gyógytornásznak igen nehéz Franciaországban szakképesítését elismertetnie, mert míg hazájában nem létezik, addig a franciáknál van hivatalosan akkreditált gyógytornász képesítés.

5. Foglalkoztatási diszkrimináció: sok esetben az egyes tagállami szabályok előnyben részesítik a saját polgáraikat az unióból máshonnan érkezőkkel szemben, pedig ez tökéletesen szembemegy a közösségi joggal.

6. Több tagállamban dolgozók adózási nehézségei: azok a munkavállalók, akik egynél több ország adóhatóságával vannak kapcsolatban, gyakran komoly adminisztratív dzsungelben találják magukat. Az EB elismeri, hogy a zűrzavar egyes esetekben még kettős adózást is eredményezhet, ami elvileg tiltott Európa-szerte.

7. Bankszámlanyitás más tagállamban: a külföldre költözők egyik első lépése a helyi bankszámla nyitása. Ez azonban sok országban még ma is lakcímkártyához vagy munkaszerződéshez van kötve - ez az EB szerint szintén szembemegy az európai szabályokkal.

8. A diákok hátrányos megkülönböztetése: legyen szó diplomák elismertetéséről, tantárgyak elfogadtatásáról, esetleg tandíjkedvezményről vagy egyéb oktatási támogatásról, a más tagállamból érkező diákoknak komoly csatákat kell vívniuk az egyetemek bürokráciájával. A közösségi szabályok tiltják ugyan a származás szerinti diszkriminációt az oktatásban, mivel azonban az oktatás nemzeti hatáskör, nem lehetséges a felvételi eljárások, a kreditelismertetés és az oktatási támogatások harmonizációja.

9. Külföldi nyugdíjba vonulás nehézségei: a hazájukon kívülről nyugdíjra jogosultak (vagy fordítva) gyakran szembesülnek azzal, hogy kétszer adóztatják meg állami vagy önkéntes nyugdíjkifizetéseiket. Olyan esetekben például, ahol az igénylés a nyugdíjakat magasabb adókulccsal sújtó országban történik, a más tagállamban megszerzett nyugdíj jogosultságából járó összegeket is ezekkel terhelik.

10. Gépkocsi-áttelepítés és forgalomba helyezés: sok esetben drága és körülményes a személyautók más országban történő regisztrációja, és nincs is ezt segítő uniós adminisztratív rendszer. Ráadásul további adókkal és illetékekkel sújthatóak a magánszemélyek tulajdonában maradó autók, amelyeket külföldön szeretnének tartósan használni. Megoldást a regisztrációs szabályok és költségek közösségi szabályozása jelenthet.

11. Utazók jogainak a védelme: miközben a törölt vagy késő járatok és az elveszett csomag miatt a repülőn, vonaton, buszon és hajón utazók amúgy is kényelmetlen helyzetben vannak, a közlekedési társaságok - a meglévő kötelező érvényű uniós szabályok ellenére is - gyakran megszegik kötelességeiket. Az EB szerint ezen leginkább az utazóközönség tájékozottságának javításával lehet segíteni, amiért azonban a tagállamoknak is tenniük kéne.

12. Bank- vagy pénzügyiszolgáltató-váltás: a legtöbb európai polgár tart a bankváltástól, mert a pénzügyi szolgáltatók ajánlatainak és szerződési feltételeinek összehasonlítása továbbra is komoly nehézség.

13. Továbbra sem bíznak a többi tagállam e-boltjaiban az európai fogyasztók: bankkártyaadataik biztonsága és a szállítás, valamint a csomagok célba érkezésének bizonytalanságától tartanak leginkább az uniós fogyasztók a más tagállamban működő e-boltoktól történő rendelések kapcsán. Másrészről sok esetben maguk a kereskedők nem mernek “külföldi terepre” merészkedni online boltjaikkal, mert tartanak az eltérő szabályozásától.

14. Frusztrálóan magas energiaszámlák: sok tagállamban továbbra is komoly fogyasztóvédelmi aggályokat vet fel, hogy az energiaszolgáltatók ajánlatai csak nagyon nehezen vethetőek össze egymással. Ez nehezíti a villany- vagy gázfogyasztók szolgáltatóválasztását vagy -váltását. Ráadásul gyakran rendkívül nehéz a szerződésbontás.

15. Telefon- és internetszolgáltatók: jobb minőségű, olcsóbb és rugalmasabb szolgáltatásokat várnának pénzükért az európai polgárok. Sok helyen a többi tagállamnál aránytalanul drágábbak a távközlési szolgáltatások, amit nem indokolnak az eltérő fogyasztási szokások. Számos helyen továbbra is nehezített terep a szolgáltatóváltás, amely nemcsak lassú, de körülményes és drága is.

16. Más tagállami cégek kirekesztése közbeszerzési pályázatokból: a vállalatok továbbra is rendszeresen szembesülnek azzal a problémával, hogy más tagállamban sokkal nehezebben pályázhatnak, mint a hazai versenytársak. Legyen szó fő- vagy alvállalkozókról, a közbeszerzési eljáráson csak nagy nehézségek árán tudnak labdába rúgni.

17. Hitelhez és tőkéhez jutás: egész Európában a kis- és középvállalatokat sújtó kihívás, hogy nemzetközi összehasonlításban nehezen jutnak tőkéhez és hitelhez. Ehhez jön, hogy a sajátjukon kívüli tagállamban is működő cégek számára összetettebb az adott országban hozzáférhető kutatási és innovációs pénzért történő pályázás, mivel sok esetben nem kezelik őket a hazaiakkal egyenlően.

18. Bonyolult szabályozási környezet tartja távol a cégeket a külföldön vállalkozástól: a nehézkes adminisztráció és az összetett szabályozás cégek sokaságát ijeszti el a más tagállamban való vállalkozástól. A bonyolult szabályozási környezet ráadásul a terjeszkedéshez szükséges befektetőket is távol tartja.

19. Kihívásokkal teli áfavisszatérítés: a másik tagországban vásárolt termékek után visszatérítendő általános forgalmi adó visszaigénylése gyakran különösen lassú a vállalatok számára.

20. Rendkívül nehéz a szellemi jogokért való küzdelem külföldön: évtizedek vívódása után a magyar soros EU-elnökség végére felsejlett ugyan a 27 tagállam részvételével létrejövő európai szabadalmi rendszer körvonala, de a szisztéma elindítása még jó ideig eltart. Létrejöttéig továbbra is rendkívül drága és körülményes a szabadalmak bejegyeztetése és megóvása. Jelenleg ugyanis minden tagállamban külön kell ezekért megharcolni a helyi adminisztrációval.