A No higher Honor (Nincs nagyobb tisztesség) című könyvből a kiadó, a Crown Publishers által megjelentetett részletekben Rice leírja, megdöbbent, amikor 2008 májusában, izraeli látogatásán Ehud Olmert akkori izraeli kormányfő ismertette vele a tervet. Izrael felajánlotta a palesztinoknak Ciszjordánia 94 százalékát a zsidó telepek megtartásáért cserébe. Ötezer palesztin visszatérhetett volna ősei földjére (izraeli területre).

A terv szerint Jeruzsálem nyugati fele Izrael, keleti része a palesztin állam fővárosa lett volna, egy vegyes - izraeliekből és palesztinokból álló - városi tanáccsal ez élén. A polgármestert Izrael, helyettesét a palesztinok adták volna. Jeruzsálem óvárosát - ahol a zsidó és muszlim szent helyek, a Siratófal és az al-Aksza mecset is vannak - egy "bölcsek tanácsa" kormányozta volna, amelybe egy-egy tagot delegált volna Jordánia, Szaúd-Arábia, a Palesztin Hatóság, az Egyesült Államok és Izrael.

Jeruzsálem

AP / Sebastian Scheiner

Rice azt írja visszaemlékezéseiben, hitetlenkedve megkérdezte Olmerttől: jól hallotta, Izrael tényleg Jeruzsálem kettéosztását javasolja, és azt, hogy a szent helyeket helyezzék nemzetközi felügyelet alá? Az amerikai külügyminiszter bemutatta a tervet Mahmúd Abbász palesztin elnöknek, aki hajlandó volt tárgyalni róla. A palesztinoknak elsősorban az nem tetszett, hogy az előterjesztés szerint a 4 millió palesztin menekültből csak ötezer térhetett volna vissza.

2008 szeptember közepén izraeli-palesztin csúcstalálkozót tartottak Jeruzsálemben. Olmertnél volt egy térkép, amelyen fel voltak tüntetve a leendő palesztin állam határai - a többi izraeli javaslat, Jeruzsálem megosztása és a menekültek visszatérése továbbra is az asztalon volt -, de erősködött, hogy a palesztinok írják alá ott azonnal. Az izraeli kormányfő attól tartott, hogy a palesztinok megfutamodnak - írja Condoleezza Rice.

A palesztinok kifogásokat emeltek, Abbász még tanácskozni akart a szakértőkkel, mielőtt aláírt volna, ezért Olmert nem is adta át nekik a térképet. Végül abban állapodott meg a két vezető, hogy másnap a szakértőikkel együtt újra tárgyalóasztalhoz ülnek, de ez a találkozó már nem jött létre, és a csalással és vesztegetéssel megvádolt Olmert négy nappal később lemondott.