Franciaország lakosainak száma, beleértve a tengerentúli területeket is, 2012. január 1-jén 65 millió 350 ezer fő volt, ami 349 ezerrel több, mint egy évvel ezelőtt. A statisztikai hivatal adatai szerint harminc év alatt 10 millióval nőtt a franciák száma, ezzel Franciaország kivételt jelent az Európai Unióban, miután a tagországokban általában csökken a lakosok száma.      

A lakosság aránya az elmúlt években kiegyenlítetten, 0,5 százalékos aránnyal növekedett, amely valamivel kevesebb, mint a 2000-es években: 2001 és 2006 kötött 0,7 százalékos volt a növekedés.

A születési adatok (827 ezer 2011-ben) és a halálozások (555 ezer) összehasonlításából arra lehet következtetni, hogy a franciák száma természetes módon és nem a bevándorlás miatt növekszik. A születések száma még mindig jóval magasabb, mint a halálozásoké, de 2010-hez képest enyhe (0,7 százalékos) visszaesést mért a hivatal.

hvg.hu

Pascale Breuil demográfus a Le Monde című napilapnak elmondta: Franciaországban számos feltétel adott a lakosság növekedéshez. A nők választhatnak, hogy a szülés után visszamennek-e dolgozni vagy sem, egy férfinak és egy nőnek nem kell a gyermekvállaláshoz összeházasodnia, mert tudják, hogy a családpolitika mindenkire vonatkozik és enyhíti a gyermekvállalás anyagi következményeit.  

A születéskor várható élettartam egy hónappal, 84,8 évre növekedett egy év alatt a nők számára, a férfiak esetében pedig két hónappal, 78,2 évre.

Az elmúlt harminc évben a lakossági sűrűség is változott: miközben a fővárosban és környékén, valamint a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán partvidékén egyre többen élnek, Franciaország úgynevezett középső, átlós részén egyre fogy a lakosság.

A tanulmány egyik meglepő adata, hogy a franciák hetven százaléka abban a régióban éli le az életét, ahol született. Az elzásziak ragaszkodnak leginkább szülőhelyükhöz: az Elzászban élők nyolcvan százaléka ott is született és nem is akar onnan soha elköltözni. Ezzel szemben Párizsban és környékén már alig találni a fővárosban született franciát.