2010-ben Liu Hsziao-po kínai ellenzéki és irodalomkritikus börtönben ült a díjátadás napján. Mi több, a kínai hatóságok a feleségét és többi családtagját sem engedték kiutazni az országból, megakadályozva, hogy esetleg ők vegyék át a Nobel-békedíjat Liu helyett. Így az oslói ünnepségen egy üres szék "képviselte" a kitüntetettet.

1983-ban Lech Walesa helyett a felesége, Danuta utazott Oslóba a Nobel-békedíj átvételére. A lengyel Szolidaritás szakszervezet vezetője ugyanis attól tartott, hogy ha elhagyja Lengyelországot, a kommunista hatóságok többé nem engedik vissza hazájába. 1995-ben azután államfőként első külföldi útja Norvégiába vezetett.

1975-ben a szovjet hatóságok nem engedélyezték Andrej Szaharov ellenzéki atomfizikusnak, hogy Oslóba utazzon a Nobel-békedíj átvételére. Helyette a felesége, Jelena Bonner asszony vette át a kitüntetést. Ő még a díj odaítélése előtt engedélyt kapott arra, hogy szembetegsége kezelése céljából Olaszországba utazzon.

1973-ban Le Duc Tho észak-vietnámi politikus Henry Kissinger amerikai külügyminiszterrel közösen kapta a Nobel-békedíjat, miután tárgyalásaikon kidolgozták a vietnámi háborút lezáró békeszerződést. Tho azonban nem fogadta el a kitüntetést, arra hivatkozva, hogy Vietnámban még mindig folynak a harcok. (A háború csak 1975 tavaszán ért véget.)

1970-ben a stockholmi bizottság Alekszandr Szolzsenyicinnek ítélte az irodalmi Nobel-díjat. A szovjet író azonban nem utazott a svéd fővárosba, mert attól tartott, hogy a szovjet hatóságok - amelyek dühödten reagáltak a kitüntetés hírére - nem engedik visszatérni hazájába. Szolzsenyicin végül 1974-ben vette át a Nobel-díjat, miután kiutasították hazájából, és megfosztották állampolgárságától.

1964-ben Jean-Paul Sartre francia író nem volt hajlandó átvenni az irodalmi Nobel-díjat, arra hivatkozva, hogy semmiféle hivatalos elismerést nem fogad el. 1958-ban Borisz Paszternak szovjet író először elfogadta az irodalmi Nobel-díjat, ám később a Kreml nyomására megtagadta az átvételét.

1936-ban a norvég bizottság Carl von Ossietzky német pacifista írónak ítélte a Nobel-békedíjat. A hitleri rezsim azonban megakadályozta, hogy Ossietzky - aki 1931 óta koncentrációs táborban raboskodott - Oslóba utazzon a díj átvételére. A nácik által irányított német sajtó eleinte igyekezett agyonhallgatni a kitüntetést, később azonban negatív hangon tudósított az ügyről, botránynak nevezve a Nobel-békedíjat, árulónak titulálva Ossietzkyt. A súlyos beteg írót a nácik formálisan kénytelenek voltak kiengedni a koncentrációs táborból, de gyakorlatilag a szanatóriumban is haláláig fogoly maradt.